Budapest, 1982. (20. évfolyam)

12. szám december - C. Kiss Sándor: A Hosszú Fal

C. KISS SÁNDOR A Hosszú Fal A budai várpalota a Naphegyről Virág László felvétele A budai várpalota helyreállításának utolsó szakaszába érkeztünk. (Hogy ez az „utolsó szakasz" meddig tart, azt most még kockázatos volna bejelenteni.) Folyik az Ybl-féle krisztinavárosi palotaszárny helyreállítása. A Naphegy oldalából nézve hatalmas, hosszú „sebhely" ötlik szemünkbe. Első pillantásra nem is egészen világos az elénk táruló kép. A Palota útra lenyúló impozáns épületkolosszus utolsó részén a palotaszárnnyal együtt épített, kissé megrongálódott tekintélyes támfal fut végig. A sebek azonban fölötte, vele párhuzamosan látszanak, és egészen Karakas pasa tornyáig tartanak. Itt már elkészült az alsó felvezető út is (a múlt század végi út mintájára), amelyen át akár járművel, akár gyalogosan felsétálhatunk a régi kapuig. Itt azonban most még tilos a bemenet! -Vajon meddig? Városképi szempontból is zavaró és érthetetlen a látvány, hiszen a palotát nyugat felől övező várfalak valamikor töretlenül futottak észak felé, egészen a Fehérvári-rondelláig. Ennek az egységesen húzódó, nyugatra néző falnak a hosszúsága a legfeltűnőbb. Ezért is nevezték el Hosszú Falnak. Ezt a falat 1891 óta az Ybl-féle palotaszárny tekintélyt parancsoló tömege töri át. A Hosszú Falat északról lezáró Fehérvári-rondella (Kászim pasa bástyája) mintegy 50 méter átmérőjű, vastag falú, jelentős építmény. A Vár három nagyrondellája közül (Déli-, Fehérvári-, Esztergomi-rondella) ez volt a legnagyobb. Építése Kászim pasa idején, 1666—67-ben fejeződött be. Nevét a pasáról nyerte. Az építés idejét a falán elhelyezett emléktábla is tanúsítja. Délről, egy méterrel alacsonyabban csatlakozik a rondellához az a hosszú, egyenes falszakasz, amely a második világháborúban kevéssé sérült meg, s jórészt ma is a 19. század végi helyreállításkor nyert képét mutatja Ezt a falszakaszt védte az erősen eléje ugró Fehérvári-rondella, amely előtt még egy védőgyűrű volt. Ennek alapfalait helyreállították. Az eddig végzett gondos helyreállítások kirívó ellenpontjaként még feltűnőbb a már említett „sebhely": a palotaszárny északi oldalán előbukkanó régi várfalak romjai. Madártávlatból jól látható, hogy a Várhegy nyugati peremén az északra tartó várfalak hármas, párhuzamos vonulatot alkotnak. Ennek legalsó része a most helyreállított palotaszárnyhoz csatlakozó, azzal szerves egészet alkotó, a Palota utat szegélyező, Ybl—Hauszmann-féle, jó állapotban ránk maradt támfal az országcímerrel, az építés idejére utaló reliefekkel és díszes falfülkékkel. Még emlegetni is fáj: nemrég még arról folyt a vita, hogy bontsuk le ezt a falat, hiszen elődeink is azt tették, mielőtt építeni kezdtek. Ybl, majd munkájának folytatója, Hauszmann, csakugyan kevés gondot fordított a Vár régebbi időkből származó építészeti értékeinek a megtartására. A régi várfalak egyetlen áttöréseként tervezett, nagy krisztinavárosi épülettest és a felvezető út építése során „útban volt" Karakas pasa akkor még teljesen ép tornya. Először arra gondoltak, Karakas pasa tornya 6