Budapest, 1982. (20. évfolyam)

12. szám december - Kovács Zoltán: Elképzelések a Vár közlekedéséről

* KÖZLEKEDÉSÉRŐL szervezett, számszerűsíthető igényeket te­kintjük! — relatív egyensúly van. Ám akkor még figyelmen kívül hagytuk a spontánul érkező szezonális látogatóforgalmat. A rendteremtés ezen a téren elodázhatatlan. A Várnegyed közlekedésének fejlesztési koncepciója A jelenleg érvényben lévő intézkedése­ken felül szükséges lenne a személygépko­csik forgalmának radikális korlátozása. Eszerint a Kapisztrán tér—Bécsi kapu tér és Dísz tér közé, valamint a Szent György tértől délre eső területre gépkocsi­val csak engedéllyel lehetne behajtani. En­gedélyt a Vár állandó lakosainak gépkocsijai és — erősen korlátozott számban — a köz­intézmények szolgálati gépkocsijai, vala­mint a boltok áruszállító járművei kapná­nak. A személygépkocsi-forgalom korlátozá­sával egyidejűleg fejlesztenénk a tömegköz­lekedést. A terheket fokozatosan a tömeg­közlekedés venné át. A két intézkedés ré­vén a budai Vár helyzetéhez és szerepéhez méltó, egészséges és világos közlekedési arányok jönnének létre. A műemléki kör­nyezetben a gyalogosforgalom válna ural­kodóvá. Minden egyéb forgalmi igényt (pél­dául az intézmények gépkocsijainak parko­lását) a jelzett területen kívül, de annak vonzáskörzetében elégítenénk ki. Hangsú­lyozzuk: az elképzelés 3—5 év alatt, foko­zatosan valósulna meg. Reális esélyünk van arra, hogy megvaló­sítsuk a Várnegyed ben a műemléki-városképi védettség különböző fokozatait, és ezzel szoros összefüggésben tiszta, ellenőrizhető forgalmi hierarchia alakuljon ki anélkül, hogy a közvélemény ellenérzését kiváltó szélsőséges megoldások mellett kötelez­nénk el magunkat. A tömegközlekedés fejlesztése elvi és gya­korlati alapot nyújt az alábbi zónarendszer kialakításához: Teljesen kitiltjuk a gépjárműforgalmat a Tóth Árpád sétányról, a Szentháromság utcából, a Babits Mihály sétányról, valamint a Szent György tértől délre eső területről. A behajtási engedéllyel rendelkező személy­is egyéb gépkocsik számára a Hess András téren, Szentháromság téren stb. lesz par­kolási lehetőség. Átmenő forgalmú utcákat jelölünk ki (Tán­csics Mihály utca, Fortuna utca, Fortuna köz, Országház utca, Uri utca, Lant utca, Nőegylet utca, Móra Ferenc utca, Dárda utca, Hatvány utca, Tárnok utca). A közúti közlekedés radikális korlátozása csak úgy képzelhető el, ha javul a tömegköz­lekedés. Ezt a Várban már közlekedő 16 és 16/A jelzésű autóbuszjárat sűrítésével nem lehet megoldani, mert a bajt a 16-os busz lánchídi lelassulása, sokszori elakadása okoz­za. A József Attila utcának, a Roosevelt tér­nek és a Lánchídnak már a mai igényekhez képest is szűk, de nem is javítható áteresz­tőképességét tekintve — változás itt nem várható. Új autóbuszjáratra lesz szükség. Javaslatunk szerint a 16 és 16/A járatot össze kellene vonni és kiegészíteni egy 116 jelzésű járattal. A 116-os javasolt útvonala: Felszabadulás tér— Erzsébet-híd — Kriszti­na körút — Dózsa György tér — Palota út — Dísz tér — Tárnok utca — Táncsics Mi­hály utca — Bécsi kapu tér — Várfok utca— Ostrom utca (vissza: Várfok utca) — Bat­thyány utca (vissza: Csalogány utca— Faze­kas utca) — Batthyány tér. Az új vonal to­vább bővítené a metrókapcsolatokat (Moszkva tér, Batthyány tér, Deák tér — Felszabadulás tér). A megvalósítás feltételei Javaslatunk kiindulási pontjául a Vár napi munkába járó forgalmának alakulása szol­gál. Ebben a forgalomban a 80-as évek végé­ig — a munkahelyek számát változatlannak tekintve — napi 3 ezer embert vesz részt. Az előrejelzések szerint a dolgozók 70 szá­zaléka tömegközlekedési, 30 százaléka egyé­ni közlekedési eszközön jár majd munkába. Ily módon a napi 3 ezer utazásból 2100 tö­meg-, 900 pedig egyéni közlekedési eszkö­zön bonyolódik le. 1985-re előre vetítve, a tömegközlekedési eszközökkel lebonyolí­tott utazások csúcsórai értéke kereken 2 ezerre becsülhető. Az utastömeg százalé­kos megoszlása a következő lesz: Az Engels tér (Deák tér)—Lánchíd felől 30 százalék; a Felszabadulás tér—Erzsébet-híd felől 30 százalék; a Moszkva tér felől 25 százalék; a Batthyány tér felől 15 százalék. Az eddigi tájékozódások alapján a 16-os autóbuszvonalon (feltételezve a 16 és 16/A jelzésű autóbuszok összevonását) 8, az új 116-os vonalon pedig 11, tehát összesen 19 autóbuszt kell 1985-ig forgalomban állítani ahhoz, hogy a gépjárműforgalom korláto­zásának koncepciója az elvárható színvona­lon váljon valóra. 19 autóbuszt, vélemé­nyünk szerint, be tudunk állítani három év alatt. A Várnegyed tömegközlekedésében je­lentéktelen szerepe lesz a három, egyen­ként 10—12 személyes gyorsliftnek. Ezek a Dózsa György térről indulnak a palota — információnk szerint 1982 végére elkészülő — F épületébe, s a Széchényi Könyvtárba érkeznek, az Oroszlános udvar szintjére. A liftek maximális befogadóképessége 400 fő/óra. Elhelyezkedésük is mutatja, hogy elsősorban az itt dolgozók és a könyvtár, valamint a múzeumok látogatói fogják használni. Nagyon sok előzmény és vita után reális esély van arra, hogy 1985-ig a siklót üzembe helyezzük. A Fővárosi Tanács V.B. Közleke­dési Főigazgatósága és a fővárosi közleke­dési vállalatok társadalmi munkában végzik el 1984-ig a szükséges hatósági, tervezési és kivitelezési feladatokat. Milyen szerepe lesz a siklónak a Vár tö­megközlekedésében? Az eredeti konstruk­cióban elkészülő háromfülkés kabinokban 8—8—8, azaz egy menetben 24 személyt lehet majd szállítani. Egy órára húsz mene­tet számítva, csúcsforgalomban 480-an utazhatnak óránként. Ez az autóbuszok háromezres utasforgalmához képest nem jelentős. Számolni kell azzal is, hogy a sikló a Clark Ádám tér—Szent György tér kö­zött, vagyis a polgárváros súlypontjától meglehetősen távol helyezkedik el. Mindez kizárja, hogy a siklót a hétköznapi hivatás­forgalom szempontjából a várhegyi tömeg­közlekedés részének tekintsük, és számol­junk vele a lökésszerűen jelentkező reggeli és esti csúcsidőszakokban. Más szavakkal: a sikló nem lehet alternatívája a 116-os autó­buszjárat megindításának (ti. még a kifeje­zetten a palota területén levő munkahe­lyekre igyekvőket is a 116-osra és a gyors­liftekre lehet és kell szervezni.) Jelentős lesz viszont a sikló a látogatóforgalomban, vagyis a reggeli és délutáni csúcsidőszakok között. (Természetesen itt a kiegészítő gya­loglást is szükségszerűen be kell kalkulálni, mivel nincs kötve a munkakezdési idő-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom