Budapest, 1982. (20. évfolyam)

10. szám október - Endrődi Szabó Ernő: Meg lehet-e fejteni egy kerületet?

— De most Sashalmon lakik — vetek ellent. — Az igaz, de én akkor is csak szentmihályi vagyok. Még Szent Péternél is — mondja. És nevet. — Na és mi lesz ezzel a kastéllyal végül, nem tudja ? Örökké csak nem maradhat így. — Úgy nézem, hogy a legaktívabb talán a klérus. .. — Az egyházra gondol ? — Igen, arra. Állítólag ők akarják megvenni. Szociális otthon lenne belőle. Míg beszél, egyfolytában az motoszkál a fejemben, hogy mi lehet a foglalkozása ?! Boltvezető ? Katonatiszt? Meós? Rendőr? A beszédéből, a gesztusaiból semmi árulkodó jelet nem tudok kivenni. — Mindegy is, mi lesz belőle, csak már rendbe hoznák — folytatja —, nagyon szeretnénk már. Rossz nézni, ahogy itt romlik, megy tönkre a szemünk előtt. — De akkor maguknak ki kell költözni innen. — Az igaz, azt nem szívesen tesszük. De hátha kapunk valami jó kis kertes házat. Nekem ez a lényeg: a kertem meglegyen. Meg tudja, azért az ember, ha nehezére is esik, csak belátja, hogy egy ilyen épület azért mégiscsak jobb, ha közösségé, ha közösségi célt szolgái. Az volna ennek a kastélynak az igazi rendeltetése. Hogy a közösségé legyen. Még ha ki is kell költöznünk. Csak történnék már valami. Vasárnap. Kora este. De lehet, hogy késő délután. Kertes, többnyire földszintes házak sora, kevés beépítéssel és felújítással. De legyen akár új, akár régi, egyik épület sem hivalkodó, mindegyik külsején látható a tisztes jómód. Azon gondolkodom, hogy mire is hasonlít legjobban ez a kellemes, hangulatos városka, amelynek simára aszfaltozott keskeny utcáin még így, gépkocsival végighajtani is csupa felüdülés. Gondolkodom, hasonlatokat keresek, és ilyenek jutnak az eszembe: valódi eperből készült eperfagylalt; nyárdélután egy hűvös, kertre néző verandán. Végül abban állapodom meg: Rákosszentmihály legjobban Rákosszentmihályra hasonlít. Másképpen: a kertváros műfajának első osztályú képviselője. A Mosolygó Antal Művelődési Házat keresem. Hallottam egyet s mást a kerület kulturális életéről. Tudom, hogy központi objektum híján, a modern, jól szervezett művelődési folyamatok tárgyi feltételeinek, eszközeinek szinte teljes hiányában dolgoznak, és mutatnak föl nem kis eredményeket az itteni népművelők. Engem most a részletek is érdekelnek és ezeket — természetesen — maguktól az érintettektől szeretném hallani. Tudom azt is, hogy objektum hiányában a körzeti pártbizottság épületében kapott helyet a művelődési ház „apparátusa", így hát a pártházat keresem. Némi kérdezősködés után megtalálom, de az eredmény nem szolgál örömömre. Az ajtók zárva vannak, őgyelgek egy kicsit az épület előtt, hátha erre téved egykét magányos „művelődni vágyó", akiket talán majd szóra bírhatok, ám ez sem sikerül. Senki sem téved erre. Már-már külsőmre, „idegenszerűségemre" kezdek gyanakodni, mint riasztó tényezőre, amikor fölbukkan egy andalgó ifjú pár. „Biztosan az ötórai diszkóra jönnek" — gondolom és széles mosollyal lépek eléjük: — A művelődési házba? — Spreche nicht ungarisch — hangzik a válasz, és kissé sértett arccal sétálnak tovább. Mérgemben becsöngetek a szemben lévő ház kapuján. Kisvártatva jó megjelenésű, középkorú nő lép ki a házból. Arcán meglepetés (persze, hogy az)és tétovázás: kijöj jöne a kapuig vagy sem. Az előbbit választja. Röviden elmondom, hogy mi járatban vagyok, és megkérdezem, hogy mit tehet, hová mehet ilyenkor a „művelődni vágyó" szentmihályi. — Ez kedden és csütörtökön van a fiataloknak és tulajdonképpen ez egy kerületi pártbizottság — mondja. — És ha ön most éppen szórakozni, kikapcsolódni szeretne, hová menne akkor? — Mi a kerületbe nem szoktunk elmenni. Hogyha megyünk, akkor beljebb megyünk vagy egyáltalán az országba valamerre. — És például a pici gyermekeknek valamilyen foglalkoztatás ? — Hát... én láttam ilyet, hogy mesedélután meg ilyesmi... — Itt szemben? — Igen. Bár, őszintén megvallva, én nem nagyon tudom, mit csinálnak, hiába, hogy itt lakom. — Mégis, meg tudná mondani, hogy áll itt a kultúra? — Hát itt van az Ikarus, oda sokan járnak, azután van nyugdíjasklub, meg a turistáknak... — elhallgat. — És egyéb szórakozóhelyek, lehetőségek ? — Hát én itt lakom húsz éve, de nem... tényleg nem... nem ... tényleg... És ennyi. Aszerkesztőség egyöntetű véleménye szerint az előző riportnak néhány állítására azon melegében kellene válaszolni. Nem mintha nem bíznánk szerzőnkben, Endrődi Szabó Ernőben, csakhát nem árt meghallgatni a másik felet is. A XVI. kerületi Tanács elnökhelyettese, Rácz Belőné készséggel vállalta, hogy eloszlatja kételyeinket. Mi tagadás, az amúgy nyugodt, jókedélyű asszony a harmadik oldal közepe táján egyszerre csak elkomorodott. De azért becsülettel végigolvasta az egészet. Igaz, minden újabb oldalnál nagyokat sóhajtott, már ezzel is jelezve fenntartásait. Amikor befejezte az olvasást, mereven rám nézett, s feltette a számomra roppant kényelmetlen kérdést: — Nos, önnek hogy tetszett? Ha jól emlékszem, abban a pillanatban bambán vigyorogtam, s valami olyat ismételgettem, hogy a sajtószabadság már a 12 pont követeléseinek egyike volt. Rácz Béláné régóta tisztségviselő. Szavaimból pontosan megértette, mire kérem őt. Ettől fogva meg-Rákosszentmihály: Hősök tere adóan haladt a cikkben szinte pontról pontra, hogy válaszoljon a kerületiek kérdéseire. Ám előbb kifejtette véleményét általában. — Nem tartom szerencsésnek az újságíró alapállását. Minden sorából kiérezni, hogy bántani akart, megkérdőjelezni apparátusunk eddigi munkáját. A lakosoknak természetesen joguk van ahhoz, hogy megbíráljanak bennünket. S hogy ne szépítgessem, kapunk is eleget a tanácstagjainkon keresztül, akik meggyőződésem szerint — kiválóan és harcosan képviselik választóik érdekeit. Ha kell, megvétózzák döntéseinket. Időnként heves csatározások dúlnak egy-egy tervezett intézkedés körül. És ez így van jól. Viszont azt sem hallgathatom el, hogy gyakran dicsérnek is, elismerve, ha olyan ügyben érünk el haladást, amely a köz javát szolgálja. Ami a legjobban zavart az írásban: szubjektív, a túlságosan szubjektív hangvétel, s a felszínesség. Az, hogy meg sem fordult a fejében, hátha mégsem úgy van, ahogy azt az Felújítják a Georgina utcai iskolát 6