Budapest, 1982. (20. évfolyam)

10. szám október - S. L.: A kérdésekre Rácz Béláné elnökhelyettes válaszol

XVI. kerület A kérdésekre Rácz Béláné elnöklielYettes válaszol „ismerősének az ismerőse" mondja. Egyáltalán: miért fogadta el azt az egyetlen embert a közösség támadhatatlan, tévedhetetlen szószólójának? De hagyjuk, nézzük inkább az állításokat: — „A fővárosiasítás nem sokat változtatott Cinkotán". Már elnézést, de ez enyhén szólva rosszindulatú. Budapest XVI. kerülete öt községből jött létre, s fejlettségük jóval alatta maradt a többi városrészének. Mára ezek a különbségek jobbára kiegyenlítődtek, családias jellegénél fogva ez a terület a legnépszerűbbek közé küzdötte fel magát. Az emberek, ilyen-olyan okokból, nem kedvelik túlzottan a lakótelepeket. Aki teheti, saját fedelet akar a feje fölé, s kertet a gyerekeinek, ahol naphosszat nyugodtan játszhatnak. A Rózsadomb, ugye, foglalt és méregdrága. Nálunk viszont, ha nem is bőséggel, de még akad házhelynek való. Ahol meg egymás sarkát érik a családi fészkek, ott szó sem lehet elszigeteltségről. Éppen ellenkezőleg! Itt mindenki ismeri a másikat, s aki nem köszön előre vagy vissza az utcán, hát megnézheti magát. Ennyit a különféle népek elzárkózásáról. — A nagyállatok tartásáról mit mondhatnék? A cikkben megszólalóknak fogalmuk sincs az idevágó rendeletekről. Ez lenne a kisebbik baj, végtére nem kötelesek szinkronban lenni a megjelenő hatósági utasításokkal. De legalább, mielőtt kritizálnak, vegyék maguknak a fáradságot és nézzenek utána, mit szabad és mit nem. Ha megtették volna, tudnák, hogy kerületünk e szempontból övezetekre van bontva. Azaz Cinkotán, éppen a hangsúlyozott mezőgazdasági jellege miatt, lehet nagyállatot tartani, feltéve, hogy nem lépik túl a mértéket, és a KÖJÁL nem emel ellene kifogást. A lakótelepek környékén, nyilván, más a megítélés, nem beszélve a Szilas patakról, amelynek vizét — szó ami szó — alaposan összeszenynyezték. Ezért tiltjuk, meglehet, kissé megkésve, a további piszkítást. — A víznél maradva: az emlegetett „Tó" nem a pecásoké. Duzzasztóműnek készült. Ami nem azt jelenti, hogy nem kéne vigyázni a tisztaságára. Sajnos, az elmúlt években tényleg sok szennyvizet eresztettek bele. Főleg a közeli ipaii és mezőgazdasági üzemek jártak elöl a nem követésre méltó példával. Ezen a helyzeten azonban szigorú következetességgel változtattunk. Keményen felléptünk a szennyezők ellen, s mára gyakorlatilag megszűnt ez a veszélyforrás. A Hazafias Népfronttal közösen, társadalmi munkában, tervet készítettünk. Ebben kidolgoztuk a természetes környezet megmentésének programját. Két éven belül olyan tiszta lesz itt a víz, hogy akár pecázni is lehet majd. S hogy szándékunk komoly, mutatja: a terület védelmét, fejlesztését, a XVI. és a XVII. kerület üzemeinek horgászegyesületeire kivánjuk bízni. — A Petőfi-házról nincs mit mondanom. A dolog 1964-ben történt. Azóta eltelt vagy 20 év. Meggyőződésem, ha ma kellene döntenünk a sorsáról, nem volna miért aggódni: megmentenénk. A templomot bizonyára unokáink is látni fogják. S ez a Budapesti Műemlékfelügyelőség érdeme. A XVI. kerületi Tanács semmit nem tehet a helyreállítási munkálatok meggyorsításáért. Mi is drukkolunk, hogy mihamarabb régi szépségében pompázzon az épület. Egészen más a helyzet a Festetics-kastéllyal. Állapota egyáltalán nem olyan rossz, csupán a födémé és a tetőszerkezete robbant le. A VÁTI, a Városfejlesztési Tervező Intézet a közeljövőben szállítja le a szerkezetfelújítások kiviteli terveit. Elképzeléseink szerint a kastély főtraktusában közművelődési létesítmények, a mellékszárnyaiban pedig vendéglátóipari egységek kapnának helyet. Mindez mikorra valósul meg? A legnagyobb gondot az okozza, hogy az épületben laknak. Az egykori személyzet leszármazottai és azok rokonsága húzta itt meg magát, s korántsem ideiglenes jelleggel. Amint rendelkezésre áll számukra a megfelelő cserelakás, no meg a szükséges összeg, abban a minutumban megkezdhető az alaposabb restaurálás. Arról, hogy a „klérus" venné kezébe az ügyet, arról eddig nem hallottam. — Mi van még ? Ja, a szemétszállítás és az utcanév. A teli kukák elszállítása a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalatra tartozik. Nem kaptunk panaszos leveleket, úgy látszik, az itt lakók meg vannak elégedve a munkájukkal. Egyébként a közelmúltban értékeltük tanácsülésen a tevékenységüket, s nem kellett elmarasztalnunk őket. Ugyanez vonatkozik a közlekedésre is. Tizenkét buszjárat érinti kerületünket meg a HÉV. A megállók sűrűségére sem szoktunk panaszokat hallani. Egyedül a 92-es busz útvonaláról kapunk észrevételeket: miért nem hoszszabbítjuk meg a temetőig. És hát az örökös probléma: a gyorsjárat. Azzal mindenki egyetért, hogy jó dolog, szükség van rá, de abban megoszlanak a vélemények, hogy hol legyenek és hol ne legyenek megállók. Én mindennap a Bosnyák térről utazom a Iskola a Centenáriumi lakótelepen munkahelyemre. Ha nem érek be 25—30 perc alatt, annak nagyon súlyos, nyomós oka van. Például elaludt a sofőr, vagy kilyukadt a kerék. — Az utcanevek... Hát azok csakugyan lehetnének változatosabbak is. Amúgy nekem a Natasa elnevezés tetszik, ellentétben a cikkben megszólalóval. — És ha már Natasánál tartunk: a könyvtár nem a presszó miatt szűnt meg. A forgalma roppant gyér volt. Úgy gondoltuk, azt a területet jobban ki tudjuk használni, ha átadjuk az óvodának, hadd fogadhasson minél több elhelyezésre szoruló kisgyereket. Kerületünkben, ennek az intézkedésnek is köszönhetően, nincs hiány óvodai férőhelyekben. Most viszont új gond jelentkezett: kevés a tanterem. 1985-ig 63 új tanteremre volna szükségünk. Ja, de erről nem beszélek, hiszen ezt nem említette egyetlen riportalany sem. Holott ha valami, hát ez komoly fejtörést okoz mindannyiunknak. Akárcsak a még mindig kifogásolható közművi hálózat, a kissé megöregedett kereskedelmi boltlánc, és még hosszan sorolhatnám gondjainkat. Az igaziakat. S. L. 7