Budapest, 1982. (20. évfolyam)

1. szám január - Oswald György: A Tisztelt Ház a Sándor utcában

BUDAPESTI ELEKTROMOS MÜVEK A takarékosság a lakosság érdeke Szürkületkor — mint megannyi gyöngyfüzér — kigyulladnak a főváros közvilágítási lámpái, fényben fürdik a Halászbástya, a budai Vár. Ha otthon megnyomjuk, felkattintjuk a kapcsolót, világosság önti el a lakást. Mindez természetes, megszoktuk: a villamos energia része mindennapi életünknek. Csak kevesen gondolnak arra, hogy a fényhez, a háztartási gépek és a szórakoztatást szolgáló elektronika működéséhez értékes és drága energiát használunk fel, amihez gépek és emberek komoly munkájának eredményeként juthatunk. Talán még kevesebben gondolnak arra, mennyibe kerül, ha valaki többet fogyaszt, mint amire valójában szüksége van, pazarolja a villamos energiát. Első látásra úgy vélhetik, megfizeti a fogyasztó a díjat, ha pedig többet használ fel, nagyobb összeget fizet. Hol itt akkor a probléma? Nem egyszerű a válasz. Az áramszolgáltatási díjjal nincs baj, s nem az a gond, hogy ez sok-e vagy kevés, fedezi-e a költségeket, vagy sem. Legalábbis nem ez az elsődleges gond. A problémát az okozza, hogy nem rendelkezünk korlátlanul ezzel az alapvetően fontos energiával. Elosztani, „elfogyasztani" csak azt és annyit lehet, amennyit az erőművek termelnek. Ha napközben vagy éjszaka használunk többet, az erőművek képesek növelni kapacitásukat, csúcsidőszakban azoroan erre nincs mód. Például, ha a háziasszonyok mind est" hat órától használnák mosógépeiket, vagy sokan kapcsolnák be hősugárzóikat, és egyéb, nagy fogyasztású elektromos készülékeiket, akkor csúcsidőszakban az adott energiamennyiségből kevesebb jutna a „túlfogyasztó" városrésznek, kerületnek. Gyengébben világítanának a villanyégők, nem lehetne nézni a televíziót, lassabban melegednének a rezsók, villanybojlerek. .. Ráadásul a túlterhelés károkat okozhatna a hálózatban. Lehet, hogy egy kilowattóra energiáért — ennyi egy lakásban körülbelül tíz darab százwattos villanyégő egy órai fogyasztása — csak egy-két forintot fizetünk, de ahhoz, hogy annyit termelhessenek az erőmüvekben, 60-70 ezer forint összegű beruházásra van szükség. Ha tehát egy fázós állampolgár a távfűtésnél vagy gázfűtésnél nagyobb meleget akar, vásárol magának egy másfél kilowattos fűtőkészüléket — s azt csúcsidőszakban rendszeresen használja —, akkor az mintegy százezer forintos beruházást igényel a népgazdaságtól. Ezért is korlátozzák rendelkezésekkel a 1,5 kilowattnál nagyobb teljesítményű hőfejlesztő készülékek használatát. Sajnos ezt — nem törődve másokkal — sokan kijátsszák oly módon, hogy több kisebb — például négy-öt másfél kilowattos fogyasztású fűtőkészülékkel melegítenek. Az ilyen fajtájú energiafelhasználás különösen csúcsidőszakban káros a közösségnek, de nem hasznos az egyénnek sem. A fentieket alátámasztják az energiafogyasztás adatai is. Budapesten és környékén éjszaka csupán 700-750, a reggeli csúcsidőszakban 1100-1180, az estiben viszont már 1200-1250 megawattnyi villamos energiát használtunk fel októberben. Decemberben ez megnövekedett a hideg idő miatt. Az ország energiaigényét nem fedezték a hazai erőművek, ezért számottevő mennyiségű import villamos energiára is szükség volt. Ezért sem mindegy, hogy milyen készülékkel és mennyit fogyasztunk csúcsidőszakokban. Az egy háztartásra eső fogyasztás hazánkban átlagosan 1394 kilowattóra, a fővárosban ennél jóval több: 2200. A világon a legmagasabb a villamosenergia-felhasználás Norvégiában, az olcsó vízienergia hazájában: 14 ezer kilowattóra, tízszerese a magyarországinak. Az élmezőnyben foglal helyet az Egyesült Államok 9 ezerrel és Nagy-Britannia 4600 kilowattórával, s a lista végén áll Spanyolország, Lengyelország, Portugália és Jugoszlávia a miénknél jóval kisebb fogyasztással. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nagy fogyasztók pazarolnak, a keveset felhasználók pedig mintaszerűen takarékoskodnak. A leggazdagabb országok is ésszerű energiafelhasználásra törekednek, éppúgy, mint a „szűkösebb" villamos energiával rendelkezők. Az utóbbi években világszerte elterjedtek a különféle takarékossági módszerek. Az európai országok többségében bevezették a nappalokat „meghosszabbító" nyári időszámítást, elterjedtek a kis fogyasztású híradástechnikai készülékek, a sokégős pazar csillárok helyett a takarékosabb lámpatestek, fénycsövek stb. Egyes országokban átmenetileg sor került drasztikusabb energiacsökkentésre is, mint például a közvilágítás, fűtés csökkentésére, rövidített televízióprogramokra. Hazánk energiaellátása biztosított. A vinnyica—albertirsai 750 kilovoltos és egyéb távvezetéken jelentős mennyiségű villamos energiát kapunk a Szovjetunióból, amely fogyasztásunk mintegy 25 százalékát fedezi. Sokat javít majd energiaellátásunkban a közeljövőben elkészülő paksi atomerőmű is. Mindezek ellenére nekünk is takarékoskodnunk kell. A jelenleg rendelkezésre álló villamosenergiamennyiség ugyanis nem teszi lehetővé a fogyasztás ugrásszerű növelését. Takarékosságra ösztönöznek a villamosenergia-felhasználást szabályozó rendelkezések és a kedvezményes éjszakai áramdíjak is. Az Elektromos Művek nem véletlenül szorgalmazza a takarékosabb felhasználást, és ez elősegíti, hogy éjszaka a lakosság is kedvezményes, 40 filléres áron kapja az áramot kilowattóránként. Ily módon gazdaságosak az éjszaka működő hőtárolós kályhák és egyéb készülékek. Olaszországban például az, aki 3 kilowattnál kisebb teljesítményt igényel, és 200 kilowattóránál kevesebbet fogyaszt, olcsóbb tarifa szerint fizeti a díjat. Ha viszont ezt túllépi, magasabb díjtétel szerint számolják el. Nálunk, sajnos, a lakosság nincs kellőképpen érdekeltté téve — főleg a csúcsidőszaki — energiatakarékosságban. A pazarlók ugyanolyan dijat fizetnek, mint a takarékoskodók. Ha csak mindenki átlagosan egy-egy közepes lámpának megfelelő teljesítményű készüléket kapcsolna le este hat és kilenc óra között, az országosan mintegy 200 megawatt megtakarítást jelentene, annyit, amennyit egy közepes nagyságú erőmű termel. Még a gazdag Svájcban is adódtak különösen nagy, az ellátást veszélyeztető fogyasztási csúcsok. Még régen kialakult például egy olyan szokás, hogy a háziasszonyok mindig szerdán mostak. A sok százezer, egyszerre bekapcsolt mosógép komoly terhelési csúcsokat eredményezett a villamosenergia-hálózatban. A lakossághoz kellett fordulni, hogy halasszák másmás időre a mosást. A felhívás eredménnyel járt, egyenletesebb lett a hétköznapi fogyasztás. Az energiával, a villamos energiával való takarékosság nálunk is legalább olyan közügy, mint például Svájcban. Minden kikapcsolt hősugárzó, melegítő és egyéb készülék javítja a villamosenergia-ellátás biztonságát csúcsidőszakokban, újabb fogyasztók részére teszi hozzáférhetővé az áramszolgáltatást. Talán kevesen tudják, hogy Budapesten is vannak zárolt körzetek, amelyekben már nem lehet újabb fogyasztót bekapcsolni a túlterhelt hálózat és a maximálisan kihasznált transzformátorok miatt. Több ezer lakás, családi ház építését nem lehet megkezdeni egyes területek szűkös energiahelyzete miatt. Családok százai várnak arra, hogy otthont létesítsenek. Rajtuk is, mindannyiunkon is segítünk, ha takarékoskodunk a villamos energiával, (x) 44