Budapest, 1982. (20. évfolyam)

9. szám szeptember - Hollós László: Könyvek palotája

épülettervező Vállalat belsőépítész szakmérnökénél. — 1956-ban kerültem a KÖZTI-hez, s azóta, pár évet leszámítva, ezzel az épülettel foglalkozom. Amikor 1958 végén kormányzatunk úgy döntött, hogy a volt királyi palotát kulturális intézmények számára kell átalakítani, a kezdeti ütemezés szeriot először a legmostohább körülmények között lévő nemzeti könyvtárat akarták befejezni. Az első teljes kiviteli tervet Havassy Pál építész-tervezővel együtt készítettük el. A könyvtár külső stílusa adva volt, az épület eklektikus barokk homlokzatát meghagytuk eredeti formájában. Belső építészeti átalakítása és berendezése viszont már teljes mértékben a korszerű könyvtári igényeknek megfelelően történt. A Budavári Palota épületei közül a könyvtár tervezése okozta a legtöbb nehézséget. Az F épület, a maga 250 ezer légköbméterével az ország legnagyobb középülete. Az építkezés lelassult, s néhány „takarékossági hullám" is elérte a könyvtárat. Az átadási határidő gyakori eltolódásával minden egyes tervet újra és újra át kellett értékelnünk. Az alapterv nem változott ugyan, de két-három alkalommal — műszaki, könyvtártechnológiai és esztétikai okokból — szükség volt korszerűsítésre. — A korabeli berendezések közül nem maradt meg semmi? — A főbejárati előcsarnok és a VI. szint közötti háromkarú díszlépcsőnek, az úgynevezett dipiomatalépcsőnek épen maradt 17 fokát kiegészítjük és visszaállítjuk eredeti formájára. A főbejárattal szemben újból látható lesz Fadrusz János, carrarai márványból készített, két Atlasz szobra. Az építkezés idején a bejárat három gyönyörű kovácsoltvas rácsozatából eltűnt az egyik, a másik kettő eredeti helyére fog kerülni. A könyvtár belsejének ma még csak körvonalai látszanak. De egy kis fantáziával, no és az alaprajz segítségével elképzelhetjük, mit hol találunk, ha minden együtt lesz. A főbejárat az Oroszlán-udvarról nyílik. Az V. szinten lehet csupán érzékelni a hatalmas épület belső konstrukcióját. A VI. szinten különgyűjtemények és kiállítások, a galérián hangszigetelt zenehallgató fülkék fogadják majd a látogatókat. A következő két emeleten vannak a nagy olvasótermek (derült időben természetes fény mellett lehet olvasni). A IX. — legfelső — szint kiemelkedik az épületből: a klubot, a büfét és a klímagépházat foglalja magába. A IV. emelet a könyvtári feldolgozásé. A teher- és postaforgalom a III. szinten, a Csikós-udvar felől nyíló kapun át bonyolódik. Innen indulnak a szolgálati lépcsők és a felvonók. Egy emelettel lejjebb van a könyvtár „üzemi" szintje: nagy fotólabor, könyvkötészet, sokszorosító üzem és a Telelift saját gépháza található itt. Az első szinten gépházak, a Várhegybe beépített félemeleten pedig raktárak vannak. Az épület fele klimatizálva van, a raktárakban optimális hőmérséklet és páratartalom biztosítható. A bútorok modernek, kényelmesek, a fémpolcok könynyen állíthatók és leszerelhetők. Véleményem szerint, az OSZK Európa egyik legkorszerűbb nemzeti könyvtára lesz. Könyvtárakra pedig szükség van! A riport utolsó állomása a Művelődésügyi Minisztérium. Sárdy Péter, a könyvtári osztály helyettes vezetője is bizakodik. Talán még fogadást is kötne arra, hogy jövőre át fogják adni az OSZK új épületét. De vajon még meddig tudja tárolni rohamosan gyarapodó állományát? — Voltak, akik azt állították, hogy mire a könyvtár felköltözik a Várba, már ki is nőtte az épületet. Ez azért túlzás. Szerintem az ezredfordulóig nem lesz raktározási problémája. Okulva a külföldi könyvtárak tapasztalataiból, azokat a régi hírlapokat, amelyeket az olvasók úgyis csak mikrofilmen tanulmányozhatnak, fokozatosan ki lehetne telepíteni külső raktárakba. Rengeteg hely felszabadulna így. — Az OSZK építési kálváriája mennyire jellemző könyvtáraink helyzetére? — Saj nos, általános jelenség nálunk, hogy a beruházási keretek elosztásakor a könyvtáraknak legtöbbször csak a sor vége felé jut hely. Az az érzésem, hogy amikor a hetvenes évek elején és közepén a beruházási lehetőségek a mainál lényegesen kedvezőbbek voltak, egyéb művelődési intézmények sok esetben előnyt élveztek a könyvtárakkal szemben. Mire sor került volna a könyvtárak építésére és rendbehozására, addigra elfogyott a pénz. Pedig könyvtárakra igenis szükség van. Méghozzá sok nagy, gazdag könyvtárra. Most néhány évig valószínűleg nem számíthatunk jelentősebb előrelépésre. K^pkiösen Budapesten nerr., ahol más területeken, ágazatokban is rendkívül komoly gondok vannak. Az országban a főváros könyvtári ellátottsága a legrosszabb. Az OSZK megnyitásával sokat javul a helyzet, hiszen majdnem megkétszereződik az olvasói férőhelyek száma. Örüljünk tehát, hogy nemzeti könyvtárunk sorsa végre rendeződött, de közben ne feledkezzünk el a többi súlyos, égető könyvtárproblémáról sem. Gondoljunk csak a metró építése miatt kissé „megroggyant" Egyetemi Könyvtárra vagy az Orvostudományi Egyetem kicsire méretezett könyvtárára, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár túlzsúfolt központjára. Ha ezeknek, az épületeknek is megoldódna a nehéz helyzete, akkor talán elérnénk az európai fővárosok átlagos szintjét. Mert most, bizony, még jócskán e szint alatt vagyunk... Az Ybl-szárny 11