Budapest, 1982. (20. évfolyam)

9. szám szeptember - Hollós László: Könyvek palotája

A főbejárat 1981 nyarán gos termek álmennyezetének nagy része már elkészült, javában folynak a burkolómunkák. Ahogy lefelé haladunk, úgy nő a por és a törmelék, s egyre több az elvégzendő feladat. A restaurátorműhely két termét — III. szint — ideiglenes falakkal zárták el az építkezéstől: most a villanyszerelők tevékenykednek itt. Ha minden jól megy, itt még az idén megkezdődhet a Corvinák halaszthatatlan restaurálása. Az alsó emeleteken még se vakolat, se álmennyezet. A válaszfalak sem állnak. Visszatérünk az V. szintre, az óriási előcsarnokba. A márványból készült főlépcsőt egyelőre még védőzsalu borítja. „Itt minden olyan szép szürkés-fehér színben fog játszani" — mutat körbe ábrándozva kísérőm. Elköszönök tőle. Nagy Jánost, a Középületépítő Vállalat építésvezetőjét inkább a múltról faggattam. — Húsz évvel ezelőtt fogtunk hozzá a munkálatokhoz. A kezdeti lendület 1973-ban, a toronyraktárak átadása után megtört. A rekonstrukcióhoz elengedhetetlen a hagyományos építőmesteri szakmunka. Nemcsak vállalatunknál hiányzanak a jól képzett, gyakorlott szakmunkások, hanem az egész országban. Kezdeményezésünkre az Állami Tervbizottság 1980-ban hozzájárult ahhoz, hogy lengyel építőmukásokat foglalkoztassunk. Igaz, a hazai munkabérek többszörösét kellett fizetnünk, de nem volt más választásunk. Előzőleg, két-három alkalommal, vidéki vállalatokkal és téeszekkel is próbálkoztunk, de nem nagyon kapkodnak a vállalkozók ilyen kötött áras beruházások után. Egy-két hét után továbbálltak. Viszont nagyszerűen sikerült a krakkói Budostal vállalat 80 dolgozójának bemutatkozása. Helyükre kerültek a bevakolt válaszfalak, és két év alatt behoztuk a lemaradásunkat. 1982-ben, a szakipari munkák akadozása miatt, szervezési nehézségeink támadtak. Egyszerűen nem tudunk továbblépni. Ma április 16-a van, s az idén még senki sem volt itt a csőszerelő vállalattól. Nyitott hornyokat kell hagynunk, s az álmenynyezet készítése is leállt. — Mi nehezíti még az építkezést? — A hosszú építési idő alatt sok minden korszerűtlenné vált. A tíz évvel ezelőtt beépített csőrendszer, acéltok, klímaszekrény állaga sokat romlott. A fűtőtestek és a felvonók is elavultak. A Ganz-MÁVAG szállítana ugyan új lifteket, de ehhez több pénz kellene. Viszont, amíg a liftek nincsenek felszerelve, igen sok helyen nem tudjuk lerakni a padlózatot, és burkolni sem lehet. Az évek során változtak a könyvtár igényei is. A már elkészült aljazatbetonokat, bevakolt felületeket meg kellett bontanunk. Az egész épületet behálózó Telelift miatt is jelentős átalakításokat végeztünk. Még ma sem múiik el hét anélkül, hogy valami ne módosulna. A hosszú anyagmozgatás rendkívül megnehezíti az építkezést. Állandó gond a hatalmas mennyiségű törmelék folyamatos elszállítása. Alvállalkozóink is kapacitáshiánnyal küszködnek. A magyar márvány egyik lelőhelye, a siklósi bánya kimerült. Csak nagy harcok árán tudtuk elérni, hogy helyette görög márvánnyal folytassuk a félbemaradt munkát. Az épületben nyáron is hűvcs van, dolgozóink gyakran megfáznak... De hát estig sorolhatnám a problémákat. — A műszaki átadás végső határideje 1983. december 31. — Be is fejezzük addigra az építkezést. De az épület átadása és „beüzemelése", az két dolog. A hiánypótlások és a garanciális javítások még csak ezután következnek. — Nem lett volna egyszerűbb egy új könyvtárat építeni? — Dehogynem. Lentről felfelé építkezni mindig egyszerűbb és olcsóbb,, mint egy már meglévő épületet átalakítani. De hát az F épületben is kellett lenni valaminek. Utolsó a sorban A szomszédban található, nemrég rendbe hozott Karmelita kolostor ma a Kommunális Beruházási Vállalat székháza. Földszinti folyosóján hosszú ládasor kígyózik. A huszonöt felbontatlan faláda ugyanúgy van, ahogy 1979-ben Münchenből megérkezett. A ládákon felirat: Telelift. Garasi Lajos, a beruházási és lebonyolítási osztály vezetője két emelettel feljebb lévő, tágas irodájában fogad. — A Budavári Palota helyreállítása a háború után a romeltakarítással kezdődött. Az épületegyüttes gazdája eleinte az Országos Műemléki Felügyelőség volt, majd néhány év múlva átkerült a Budavári Palota Beruházó Irodához. Amikor az EVM helyett a Kulturális Minisztérium lett a Palota beruházója, KOMBER-re változott nevünk. Hatáskörünk kibővült, de a Vár továbbra is a mi „fennhatóságunk" alá tartozik. Vállalatunk a beruházó, a lebonyolító és a karbantartó egy személyben. Hozzáláttunk a Palota egyes részeinek a helyreállításához. Először, 1967-ben a Budapesti Történeti Múzeum, majd 1974-ben a Munkásmozgalmi Múzeum készült el. Egy évvel később megnyílt a Nemzeti Galéria, s 1978-ban a Várszínházat is átadtuk. Közben azért az F épületben is folyt a munka, de az az igazság, hogy a könyvtár építése évekig csak „kullogott" a többi épületé után. — Miért éppen a nemzeti könyvtár maradt utoljára? — Sem a pénz, sem az építési kapacitás nem volt elegendő ahhoz, hogy az egész palotát egyszerre rendbe hozzuk. A sorrendet talán az is meghatározta, hogy a Dunára néző épületeket könnyebb volt egymás után helyreállítani, mint ezt a hatalmas, a városképet kevésbé rontó krisztinavárosi szárnyat. — Hogy haladnak a könyvtár építési munkálatai? — Pillanatnyilag körülbelül 70 százalékos az épület műszaki készültsége. A gipsz álmennyezetek nagy része a helyén van, a fűtőtesteket felszerelték és a vezetékek 80 százalékát beépítették. Most burkolnak és némelyütt már a lambériák is fölkerültek. A Palota úti bejárattól induló három gyorsliftet talán az idén üzembe helyezhetjük. Az V. szinten, a központi előcsarnokban lévő fogadóállomás már készen van, a lentit még ki kell építeni. A VII. szinten, ahol a nagy olvasótermek vannak, novemberben szeretnénk egy kiállítást rendezni. Terveink szerint jövőre fokozatosan befejeznénk és átadnánk a könyvtárat. A nyitásra az F épület környékét — az Oroszlán-udvart, az Ujvilág-kertet, a Csikós-udvart és a Török-kertet — is illene rendbe hozni. Sajnos ez nem valószínű. Az Állami Tervbizottságtól az idei és a jövő évre összesen 250 millió forintot kaptunk. Ebből kell gazdálkodnunk. Minden a kapacitáson és a szakipari munkákon múlik. Azért határidőre elkészülünk, bár nem lesz könnyű. Rettenetesen nagy ez az épület! Európa egyik legkorszerűbb nemzeti könyvtára lesz Kevesen ismerik jobban az F épületet Lőrinczi Editnél, a Köz-10