Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - Rózsa György: Ismeretlen festmények a Vár 1686-os ostromáról

/ar 1686-os ostromáról tételeznünk, hogy festőjük ismerte a helyszínt, vagy az ostrom résztvevőjének helyszínen készült rajza — tehát közvetlen hitelességű forrás — alapján dolgozott. A képeken nem egy konkrét, meghatározott esemény van megörökítve, hanem a középkorból örökölt kontinuáló módszer szerint több, különböző időben történt momentum egyszerre jelenik meg. A felirat és az ábrázolás tanúsága szerint a lőportorony akkor már felrobbant, tehát 1686. július 22-e után vagyunk. A feliratból megtudjuk, hogy a bajorok a nagy rondellában vetették meg először a lábukat, és hogy a törökök sokáig tartották magukat a zwingerben, de végül is itt tűzték ki a fehér zászlót — szeptember 2-án. A nyugati nézetből felvett képen a Vérmezőn karóba húzott alak és a hozzátartozó „felnyársalt kém"-szöveg 1687 tavaszára utal. A kivégzett személy az a paraszt, aki a Vár feladását felajánló, áruló Fink hadnagy és a székesfehérvári basa között közvetített. Mindkettőjüket 1687. április 9-én végezték ki. A keleti oldalról készült kép feliratának vége felé még egy részlet érdemel figyelmet. Magyar fordításban: „Gábriel ferences atya 2 ágyúja és 5 mozsara. A spanyol 8 mozsara." Ezt a szöveget a kortársak által Tüzes Gábor néven emlegetett, nizzai származású ferences szerzetesre kell vonatkoztatnunk. Valódi neve Angelus Gabriel Gautieri volt, és görögtüzével fontos szerepet játszott a császári tűzszerészek között, a tüzes golyókkal dolgozó spanyol Gonzales mellett. Olyan gyújtóanyagot talált fel, amely olthatatlan tűzzel égette el a lerombolt bástyák helyére állított gerendafalat, és ezzel lényegesen megkönnyítette az ostromlók számára a Várba való behatolást. Gábriel atya Buda visszafoglalása után is Magyarországon maradt. Részt ven a felszabadító hadjárat más várostromaiban is, majd beutazta az országot, és a kereskedelmi kapcsolatokon alapuló tervezetet készített a gazdasági újjáépítésre. A tűzszerészek műhelyei, illetve ágyúállásai hat esetben szerepelnek a budai ostromképek felirataiban: Nicolas Marcel de la Vigne, Giovanni Domenico Fontana, Arnoldo van Westerhout, Ludwig Nikolaus Hallart és Karl Joseph Juvigny kompozícióján, valamint egy névtelen mester rézkarcán, mely először egy Bécsben Leopold Voigtnál, majd Nürnbergben Leonhard Loschgénál megjelent röplapot illusztrált. (Rózsa György: Budapest régi látképei. Bp. 1963. 21, 27, 37, 99, 264, 101. sz.) A tűzszerészekkel foglalkozó képmagyarázatok között egy esetben Gonzales nevét, egyszer pedig a ferences szót olvashatjuk. Gabriel nevét csak a most bemutatott bécsi festmény magyarázata említi. Gábriel nevének említése és az ostromot követő év eseményének ábrázolása olyan kivételes sajátosságok a budai ostrom képes forrásanyagában, amelynek alapján feltételezhetjük, hogy a két bécsi festmény az olasz szerzetes környezetéből származik. Bár 1687 április után kellett keletkezniük, de a helyszín és az ostrom részleteinek pontos ismerete autenticitásra vall. Arra vonatkozólag, hogy milyen módon jutottak Brunn am Gebirgébe, majd a császári ingóságok laxenburgi raktárába, végezetül a Kunsthistorisches Museumba, jelenleg még feltételezéseink sincsenek. Mindenesetre értékes dokumentumai a felszabadító ostromnak. Amennyiben feltevésünk beigazolódik, és a festmények kapcsolatban állnak „Tüzes Gáborral", hitelességük miatt feltétlenül számon kell őket tartanunk a Budára vonatkozó képes forrásanyagban. Rózsa György 41