Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - A. Czétényi Piroska dr.: Elszámolás a Haverland-felvonókról

ANTALNÉ CZÉTÉNYI PIROSKA DR. Elszámolás a Haverland-felvonokról A főváros történetének igen sok szála fonódik egybe az utolsó száz esztendőben. Bármelyiket követjük is, sok érdekes részlethez, adalékhoz juthatunk. Az egyesülés évétől, 1873-tól számítva a lakosság ötven év alatt 280 ezerről nem egészen 900 ezerre nőtt. Az épületek száma 1873-ban valamivel meghaladja a 9 ezret, java részük — 7243 — földszintes ház. 1920-ban az épületek száma 20 020, ennek már csak a fele földszintes. Az iparosodás tovább duzzasztja a város lakosságát. A bérház lassan uralkodó háztípussá válik. A technikának egyre több vívmánya ter. jed el a városi közlekedésben, közművekben, épületgépészetben. Megjelenik a bérházakban a felvonó, — a „járószék" —, amely rövidesen nélkülözhetetlen kényelmi berendezés lesz. A fővárosi, illetve a magyar felvonógyárak közt rangja volt a Haverland-cégnek. Az itt gyártott felvonók közül sok ma is megbízhatóan működik, főként, amelyiknek gondját viselték. A századforduló körül beépített liftek — amint azt Ráday Mihály Unokáink sem fogják látni című televíziós műsorában is láthattuk — azon kívül, hogy műszaki szempontból jók, sokszor művészi lakatos-, asztalosmunkával készültek. A felvonók korszerűsítése során a meglevőket mind érdemes volna megőrizni. A céget a millennium évében, 1896-ban alapította Haverland Antal, amikor lakatosműhelyét megnyitotta az akkori Károly-kaszárnya (ma Fővárosi Tanács) épületében. Egy segéddel, Petró Tamással dolgozott, aki egészen a gyár megszűntéig, 53 éven keresztül volt a munkatársa. Haverland Antal 1861-ben született Bátorkeszin. Iskolai tanulmányait, a negyedik gimnáziumig, Pozsonyban végezte. Műlakatos, gépszerelő, hajógépész lett, majd a Műlakatosárugyár Rt.-nél volt alkalmazásban mint művezető, önálló műhelyének megnyitásáig. Az első időszakban saját szabadalmú emelőgépeket, teherfelvonókat készített, kézi vagy villamos meghajtással, és különböző műlakatos munkákat végzett. 1899-ben vásárolta meg a VIII., Nap utca 22. szám alatti épületet, s itt hozta létre a Magyar Királyi Szabadalmazott Emelőgép, Felvonó és Vasszerkezetek Gyárát. Ebben az időben Magyarországon több külföldi cég is gyártott liftet. Például az osztrák Wertheim, a német Flohr, az olasz Stiegler, a svájci Schindler. Nem volt könnyű köztük teret nyerni egy kezdő magyar gyáriparosnak. Az első nagy lehetőség és siker 1901-ben mutatkozott, amikor a Haverland-cég a Rémy — ma Nemzeti — szálló tulajdonosa által meghirdetett pályázatot megnyerte több külföldi gyár előtt. A pályázati kiírásban többek között 10 évi jótállás is feltétel volt — amit a nyertes vállalt. A felvonó a megrendeléstől számított három hónap alatt el is készült és működött. Haverland a munkát ez alatt a rövid idő alatt mindössze 20 emberrel végezte el, egyéb tevékenysége és megrendelései A Nap utcai gépműhely dolgozói mellett. 1913-ban az ezredik liftet szereli fel a vállalat a Gazdák Biztosító Szövetkezetének Kálvin téri épületében. Az Országos Társadalombiztosító Intézet (ma nyugdíjintézet) épületébe tervezett és felszerelt 28 fülkés páternoszter akkor a legmagasabb volt Európában. Emelőmagassága: 31 méter. A gyár és gyártmányai sok elismerést, kitüntetést kaptak: 1927-ben a Vas-és Gépipari Kiállításon a „Nagy aranyérmet", 1933-ban az Iparosok Országos Szövetségének aranyérmét. A gyáralapító Haverland Antal előbb a Lakatos Ipartestület alelnöke, majd haláláig elnöke volt. Halála után, 1935-ben fia, Haverland Tivadar vette át a gyár vezetését. A munkát az első világháborúból való leszerelése után kezdte meg édesapja vállalatánál. Előbb szerkesztő-rajzoló, majd önálló tervező. 1944 első felében az iparügyi miniszter a gyár gépeinek leszerelésére és Nyugatra való át-42