Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - Rózsa György: Ismeretlen festmények a Vár 1686-os ostromáról

i686. szeptember 2-án, több mint kéthónapos ostrom után, végre sikerült a Károly lotharingiai herceg és Miksa Emánuel bajor választófejedelem vezetésével támadó keresztény seregnek a budai vár török helyőrségének elkeseredett ellenállását megtörnie. Ezzel a középkori Magyarország fő­városa felszabadult a másfél százados török meg­szállás alól. A győzelem döntő módon közreját­szott annak a folyamatnak elindításában is, amely az egész ország felszabadulásához vezetett. Az esemény nemzetközi jelentőségét az Európa­szerte megtartott ünnepélyes megemlékezések mutatják. Érthető, hogy a 18. század közepéig Budán is évente megünnepelték az évfordulót. Később már csak a nagyobb, kerek számú jubi­leumokról emlékeztek meg. A kétszázadik és a kétszázötvenedik évfordulót az Országos Kiállítás képzőművészeti csarnokában, illetve a közben felépült Iparművészeti Múzeumban rendezett nemzetközi kiállítás tette emlékezetessé. 1886-ban jelent meg először Károlyi Árpád Buda és Pest visszavivása 1686-ban című monográfiája, amelyet 1936-ban Wellmann Imre dolgozott át, és amely máig az ostrom legjobb feldolgozása. A közelgő háromszáz éves jubileum ismét Buda visszafoglalása felé fordítja a közvélemény érdek­lődését, és remélhetőleg alkalmat teremt újabb tudományos eredmények megszületésére is. En­nek reményében tesszük közzé azt a két ostrom-Ismeretlen festmények 2 ábrázolást, amelyek a bécsi Hadtörténeti Intézet, népszerűbb nevén Arzenál állandó kiállításán lát­hatók, de amelyeket a magyar szakirodalom mind ez ideig nem vett figyelembe. A képek a Kunst­historisches Museum tulajdonában vannak. Ez az intézmény kölcsönözte őket az Arzenál kiállí­tására. Az egyik festmény keletről, a másik nyu­gatról mutatja be az ostromot. A közös témán kí­vül összetartozásukat bizonyítja az is, hogy majd­nem azonos méretűek (111X126, illetve m,5X 126 cm. Leltári számuk: 2237 és 2238). A keleti nézetű képen a felvételi pont magasan a föld fölött van. A festmény ismeretlen alkotója nem ragaszkodott a perspektíva szabályaihoz, amennyiben a Vár hátsó, a szemlélőtől távolabb eső részét — a jobb áttekinthetőség kedvéért — mintegy felemelte. A Vár mögötti sík területen a keresztény ostromló és a török felmentő seregek hadrendjét, illetve táborát ábrázolta. Az előteret néhány lovas és gyalogos katona alakja teszi moz­galmassá. Egyébként ezen a parton csak a Pestről északra levő erődítmények láthatók. A jobb alsó sarokban német nyelvű magyarázó szöveg olvas­ható a képen elhelyezett betűkhöz és számokhoz. Sajnos, a felirat sérült, a jelzések többnyire hiá­nyoznak, így a betűk és számok kapcsolata a ma­gyarázattal nem mindig vág egybe. A nyugati nézetű kép a Naphegyről készült. Az előtérben a festő szemmel látható élvezettel áb­rázolta a felvonuló és rohamozó katonákat. A hát­térben, a pesti oldalon a hegyek túl magasak, de ez a barokk kori vedutákon általánosan elfogadott módszere volt a művészi hatás fokozásának. A vár­palota és a Várnegyed házai a hosszú ostrom kö­vetkeztében erősen romosak. Érdekes, hogy a Mátyás-templom tornyán ennek ellenére jól ki­vehető a toronyóra. Ezen a képen a feliratos tábla a bal alsó sarokban helyezkedik el, tehát a fest­mények egymás melletti elhelyezésre készülhettek. A két kép kompozíciója az ostrom eddig ismert festett, rajzolt vagy grafikus úton sokszorosított ábrázolásainak egyikével sem áll kapcsolatban. Művészi kvalitásuk nem kiemelkedő, inkább di­lettáns kézre mutat. Ezt támasztja alá a valóság­hoz ragaszkodó, naivan részletező ábrázolásmód is. Mindent összevetve hitelesnek hatnak, fel kell 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom