Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - Gergely József: „Láttam kocsit ló nélkül futkálni..."

lutii... gomobil „A" és „B" típust a „C" típus követte, ezeken a kocsikon végig kemény tető volt, és négy személyt szállíthattak. Mechanikus fékrendszerük egyaránt hatott az első és a hátsó kerekekre, amelyek faküllősök voltak. Ezek a kocsik 1948-ig szolgálták a közlekedést. 1913-ban, a taxiközlekedés kezdetekor egymillió volt az évi fuvarok száma. 1930-ban ez a szám nyolcmillióra nőtt, de a gazdasági válság következtében visszaesett öt-hat millióra. A második világháború előtt és alatt többségében német és olasz kocsik futottak, köztük a Ford V 8-as (a kölni Ford gyár) nyolchengeres, 2200 köbcentiméteres, hatszemélyes nagykocsija 1945-ig és a Fiat noo-asok. Ezeket benzinhiány miatt később, a háború végén faszéngázzal üzemeltették. 1949-ig voltak forgalomban. Megjegyzendő, hogy a benzin helyett a propán-bután gázt is kezdték használni. A romokból újraéledő város utcáin 1945 júniusában tűnt fel újra a taxi. 1947-ben államosították a taxikat, a vállalat neve Mogürt Autótaxi Vállalat lett. Nemsokára Autaxi Nemzeti Vállalatra keresztelték át. A Fővárosi Tanács 1951-ben vette főhatósága alá a vállalatot. Azóta a Skoda 1102, Pobeda, Wartburg, Moszkvics, Warszawa, Polski Fiat, Fiat 124-es és Lada kocsik szállították, illetve szállítják az utasokat, melyeknek száma napi százezer fölé emelkedett. 1969-től még egy vállalat segíti a taxiközlekedést, -üzemeltetést, a Volán. A FAV és a Volán kocsijainak a száma körülbelül kétezer-ötszáz. Napjainkban pedig számos autó tetején pillanthatjuk meg a táblát: „Magántaxi". Úgy látszik, nemcsak a fiáker meg a konflis volt jó üzlet annak idején, a taxi is az — egyelőre. -HOKJSMERET5 39