Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - Gombos Károly: Az Esterházy-kincstár keleti hímzései

Török puzdra. 17. század. Piros bársony alapon arany-ezüst dróthímzés Amagyar főnemesi családok kincstárainak >1» műtárgyainak többsége a zivataros századok során elkallódott, külföldre került. Ezért is nagy nyeresége a magyar művelődéstörténetnek, hogy a fraknói Esterházy-kincstár Magyarországon maradt. Az elmúlt évtizedekben gyakran láthattuk egyes műtárgyait az Iparművészeti Múzeum kiállításain. A műkincsek hajszál híján elpusztultak a második világháború végén, Buda ostroma idején. A Tárnok utcai Esterházy-palota pincéjét ugyanis — ahol elrejtették a kincseket — bombatalálat érte. 1949-ben kezdődött a kincstár kiemelése a romok alól. Már 1963-ban kiállították a restaurátorok munkájával helyreállított kincseket, de még évtizedekig eltarthat a sokat szenvedett műkincsek minden darabjának teljes restaurálása. A legjelentősebb 17. századi magyar főúri gyűjteményt gróf Esterházy Miklós nádor (1582— 1645) és fia, Esterházy Pál (1635—1713), a család hercegi ágának alapítója teremtette meg. Főleg Esterházy Pál herceg pártfogolta buzgón a tudományokat és művészeteket. Fraknói várát festményekkel és fegyvertárral gazdagította. Ő maga is szívesen társalkodott a múzsákkal, mint azt a Boldogságos Szűz Mária szombatja című verse és Harmónia coelestis című zeneműve bizonyítja. Az Esterházy-kincstár igen sokrétű gyűjtemény: augsburgi és nürnbergi vagy ezek hatására itthon készült ötvöstárgyak, keménycserép, porcelán és üvegserlegek, francia rokokó bútorok s 17. századi magyar férfi és női öltözékek találhatók benne. A kincstár legkevésbé ismert része a textilgyűjtemény. A keleti kelmék többsége Törökországban, esetleg Perzsiában, készült. A Közel-Keleten századokon át a hímzés volt a művészi kifejezés egyik legelterjedtebb formája. A GOMBOS KÁROLY A% Esterházytörök császárok udvarában, akárcsak Bizáncban, a hímzések divatját, az öltözködés, a ceremónia és a hadfelszerelés mikéntjét az udvari környezet diktálta. A hímzett tárgyak többnyire szimbolikus jelek is egyúttal. Az udvari hivatalnokok öve, sálja, kendője, ruhája elárulta rangjukat, társadalmi helyzetüket, utalt gazdagságukra, amely lehetővé tette, hogy megvásárolják a művészi kivitelezésű, drága kelméket. Az udvari emberek és az arisztokraták híven utánozták a szultáni udvar pazar mintájú hímzéseit, sőt, más országokban is mintának tekintették őket. Angliába is eljutottak a török hímzések: Erzsébet királynő hímzett kesztyűje is török készítmény volt. Az Esterházy-féle törökhímzésgyűjteményben egyaránt van csótár, nyereg (férfiak és nők részére) puzdra, lótakaró, pisztolytok, nyíltartótok (?), terítő, függöny, imaszőnyeg, dolmány, mente és szoknya. E sokféleség azt mutatja, hogy az Esterházyak a kor ízlését követve rendre megszerezték a legszebb törökországi hímzéseket, vásárlás, ajándékozás, esetleg előkelő török rabok kiváltása révén. A gyűjtemény 16—17. századi, Törökországban készült hímzései mestermunkák, a szultáni háznak is dolgozó városi műhelyek valamelyikében készülhettek. Alapanyaguk fémszállal átszőtt szövet vagy meggypiros, bordó, vörös és zöld bársony. A színek közül a vöröset és árnyalatait kedvelték leginkább. A hímzőfonalak anyaga ritkábban arany-és ezüstszál, legtöbbször nemesfémmel bevont vörösréz- vagy színes selyemfonál. A művészi rajz alapján kivarrt díszítményeket ötvösmívű arany- és ezüstlemezborítások, zománcozott ornamentikák, továbbá türkiz-, smaragd-, nefrit-, almandin- (keleti gránát) és igazgyöngy-berakások gazdagítják. Ezeknek az ékköveknek is volt jelentésük. A régi felfogás szerint ugyanis a türkiz a boldogság köve, javítja a látást, erősíti a lelket, és győzelmet hoz a viselőjére. A gyöngy védelmet nyújt, gyógyít és bölcsességet ád. 24