Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - Szakolczay Lajos: Csorba Győzőnél

Szülei a költő két legidősebb nővérével Janus Pannonius és fordítója Weöres Sándorral 1942-ben Csorba Győző versei FOLYAMAT A nyelvnek még nem akaródzik — ha az első hang készülődne ezer ürügy fordítja félre s úgy hogy a test ügyeskedik csak s az értelmet nem is zavarja van épp elég tárgy téma ok cél feledtetőnek bújtatónak Hanem lassacskán szerteszöknek az elébe s fölébe csúszók s a test elfárad önbuzogni s az értelmet is mozgósítja az meg kezdetben s egy időre vitézkedik mert bírja szusszal szemfényvesztő attrakciókat szervez szivárvány-port esőztet de nem vitás hogy majd megunja szégyellni fogja s abbahagyja és akkor már nem lesz menekvés el kell viselni hogy rúgott eb módján sunyin s rossz indulattal a nyelvről elősompolyogjon az alattomos szó: öregség MAGA ELLEN Saját lábába belebotlik saját szavaiba a nyelve Saját lábába belebotlik pedig soká merengve kotlik hogy koreografálva menne a következő földi pontig az új csatát váró porondig és altatna áltatna kenne simán mintha nem is figyelne mikor száján a szó kibomlik hogy a figyelmet elterelje és értelmetlen megbicsaklik saját szavaiba a nyelve 23 Várkonyi Nándorral és Tüz Tamással (jobbról), 1942-ben