Budapest, 1982. (20. évfolyam)

7. szám július - László Ágnes: Ember-jelek

LÁSZLÓ ÁGNES Ember-jelek gránitból Beszélgetés Pierre Székellyel 1923. június 11-én született Budapesten. Édesapja ötvös. Érettségi után Dallos Hanna grafikus és fametsző tanítványa lesz. 1944-ben egy munkatáborban kezd követ faragni. A Józsefvárosi pályaudvarról Németországba akarják deportálni háromezer társával együtt. Kalandos módon megszökik, életben marad. A felszabadulás után a Szaktanács grafikusaként dolgozik. A Magyar Kommunista Párt jelvénypályázatán első díjat nyer, több bélyegtervét kiadja a Magyar Posta. 1946-ban tanulmányútra indul Franciaországba, és kinn marad. A magyar közönség az 1972-ben, a Műcsarnokban rendezett kiállításán láthatta márványból, kőből, gránitból készült monumentális alkotásainak makettjeit, kerámia szobrait, grafikáit, és a beg-meil-i üdülőfalu kagylóhéj borítású házairól készült felvételeket. Majd ismét eltelt tíz esztendő, anélkül, hogy kézjegyével itthon találkozhattunk volna. Ülök a telefonkészülék mellett. Kezem többször, önkéntelenül nekilendül, de mielőtt tárcsáznám a budapesti telefonszámot, megtorpanok. Hogyan szólítsam azt, akit keresek? Pierre Székelynek vagy Székely Péternek? Két csengetés és a vonal túlsó végén barátságos férfihang: -halló, itt Székely Péter beszél. Fellélegzem. S két óra múlva már szemtől szemben állunk. Vendéglátóm fehér vászonnadrágot, halványlila tunikát visel. Nyakában láncon nagyítólencse. Karóráját nem csuklóján, hanem keze fején hordja. Hellyel kínál, s a szomszéd szobából fotóalbumokkal, katalógusokkal, illusztrált újságkivágásokkal tér viszsza. Majd kényelmesen hátradől a karosszékben, és tökéletes magyar kiejtéssel mesélni kezd. — A véletlenek összjátéka csupán, hogy legrégebbi és legfrissebb budapesti élményem egyaránt a IX. kerülethez kapcsolódik. A Bakáts téri klinikán születtem, most pedig ? Nagyvárad térhez fűződnek terveim. Itt töltöttem a fiatalságom. Érzelmi kapcsolatok, mondhatnám gyökerek kötnek új hazámhoz. Édesapám ott halt meg, ott temették el. Amióta Franciaországban élek, alkalmam volt a gyakorlatban is megvalósítani magyar mesterem, Dallos Hanna egyik legfontosabb útmutatását. A művészetnek helyet kell kapnia az emberek mindennapi életében. A műalkotások nemcsak a múzeumokban, magángyűjteményekben lelhetők fel, hanem az utcákon, a tereken, a természetes környezetünkben is. S mivel jelenkori kultúránkat csak most alakítjuk, alapvető célommá vált, hogy a műtermi alkotások kikerüljenek az emberek közé. Az elmúlt évtizedekben Franciaországban és három más világrészben 170 köztéri monumentális munkám valósult meg. Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert nemrég össze kellett számolnom a párizsi pénzverde múzeumában tartott retrospektív kiállítás katalógusához. — Mege mlítek néhányat, amelyek vagy megalkotásuk, vagy fogadtatásuk miatt kedvesek. Az ötvenes évek elején egy lengyel származású francia építész, Ginsberg merészen újszerű lakóházat tervezett Párizs egyik elegáns negyedében, a rue du Docteur Blanche-ban (Doktor Blanche utcájában). A 19-es számú ház elé, a környezet élénkítésére, vízmedencét képzelt, és egy ismert művésztársaságot kért meg, hogy pályázat formájában készítsék el a kútszobor tervét. Nem voltam tagja a társaságnak. Ginsberg egyszer a Galerie de Mai-ban (a Május Galériában) meglátta keramia szobraimat, és személyesen meghívott a pályázatra. A történethez hozzátartozik, hogy a „Haladó architektúra nemzetközi csoportjának" vezetője, Andrée Block volt a zsűri elnöke is, és saját magának osztotta ki az első díjat. Az építész azonban az én tervem mellett döntött. így lettem egyik napról a másikra ismert szobrász Fekete forma című kútszobrommal. Ezt a munkámat úgy tartják számon, mint Párizs első, utcán látható monumentális nonfiguratív szoborművét. A kútszobor fekete műanyaggal bevont égetett agyagból készült, és előre megtervezett ívben lövelli ki a vízsugarakat. — Hogyan fogadta az utca embere a szokatlan látványt? — Sokan megálltak, hosszan nézegették, de voltak, akik megdöbbentőnek találták. — Kik tartoznak az említett művészcsoporthoz? — Azok az építészek és művészek, akik az új megoldásokat keresve vallják: egy épület — ha a művészet kritériumainak ele-24