Budapest, 1982. (20. évfolyam)

5. szám május - Zolnay László: Egészen a szűztalajig 6.

KRIMI A betemetett emléktábla esete A VIII. kerületi Kun Béla téren, a volt Ludovika Akadémia épületének udvarán — a földön — a bejárati nagy ajtó előtt kopott, töredezett vörös­márvány tábla látható. Az elmosódott feliratot nehéz kibetűzni: „Ezen a helyen szenvedett vértanú­halált 1852-ben az elnyomatás sötét napjaiban három hőslelkű magyar." Nagyon érdekelt, kik lehettek ezek a hőslelkű magyar hazafiak, akiknek emlékkövén naponta sokan taposnak. Nem csoda tehát, hogy alig olvasható már a rövidre szabott felirat. Az em­léktábla, melyen nem található az el­helyezés évszáma, minden bizonnyal csak 1867 után kerülhetett ide. De ha már elhelyezték, vajon miért nem vet­ték a fáradságot, hogy az emléktáb­lán megörökítsék a mártírok nevét is. Elhatároztam, kiderítem, ki volt a három névtelen hazafi? Kutatóutam el­ső állomásán, a Hadtörténeti Múze­umban akadtam rá Dezseri-Bachó Lász­ló 1930-ban megjelent könyvére. Címe: A Ludovika történetet. A könyv 296— 297. oldalán, a Ludovikán kivégezték című fejezetben található híradás sze­rint itt (a Ludovikán) akasztották fel a három mártírt, név szerint: Gasparics (Gasparich) Kilián (Mark Kilit) ferences rendi szerzetest; Jubál Károlyt, Meszlényiné Kossuth Zsuzsa gyermekeinek nevelőjét; Noszlopy Gáspárt, Somogy megyei volt szolgabírót, a Jellasic elleni sza­badcsapatok szervezőjét. 18S2. június 4—augusztus 14. között körutat tett Magyarországon Ferenc József. Ez alkalommal 286 magyar pol­gári fogoly kapott kegyelmet, de hoz­tak új ítéleteket is. Ekkor tartóztatták A helyszín le Tompa Mihályt, Sárosy Gyula és Wa­chott Sándor költőket, Duschek Ferenc 48-as pénzügyminisztert, báró Vay Miklóst, Gasparics Kilián ferences rendi szerzetest és másokat. Közülük három elítéltet kivégeztek a Ludovika udva­rán. Wachott Sándorné — bebörtön­zött férjének látogatásakor — saját szemével látta a három felakasztott mártírt. Beszél is erről visszaemléke­zéseiben. A fenti eseménnyel kapcsolatban vissza kell lapoznunk hazánk „törté­nelemkönyvében". A Gondolat Kiadó­nál 1967-ben megjelent „Magyaror­szág története" című műben (II. kötet 26—27. oldalon) olvashatunk a Makk (Mack, Mach) józsef-féle összeesküvés­ről. Makk József a komáromi vártüzér­ség parancsnoka volt. Kütahyában — Törökországban — titokban fel kereste a száműzetésben akkoriban ott élő Kossuth Lajost, akitől felhalmazást ka­pott egy új nemzeti felkelés előkészí­tésére. Kossuth Lajos kapcsolatban állt Mazzinival, az olasz emigráció vezető­jével, és vele egyetértésben Itáliában és Magyarországon azonos időben új forradalmat kívántak kirobbantani. Makkék székelyföldi szervezetét árulás folytán leleplezték. A meg­torlásnak sok áldozata volt, így az utó­pista-szocialista eszméket hirdető Gas­parich Kilit, a szabadságharc volt hős tábori papja, a Ferenc József elfogatá­sát tervező rettegett gerillavezér Noszlopy Gáspár, Török János maros­vásárhelyi és Jubál Károly pesti volt ipartanodai tanár. Letartóztatták ek­kor Kossuth Lajos két nővérét, sőt az édesanyját is. Különböző korabeli cikkek egyér­telműen utalnak a három mártír el­fogatására és kivégzésére. Az emlék­táblán látható 1852-es évszám azonban minden kétséget kizáróan téves. A Szabó Ervin Könyvtár összeállí­tásában megjelent ötkötetes Enciklo­pédiában a következőket találjuk: V. kötet 2827. oldal: ,,A Ludoviká­nál végezték ki 1853. március 3-án Gasparics Kiliánt, Jubál Károlyt és Noszlopy Gáspárt." (Lukács Lajos cikke.) V. kötet 2771. oldal: Szász Károly szerint (Vasárnapi Újság 1870. 579— 580. lap) A „Kilenc" közös sírja cí­mű cikk. A kilenc név között Jubál és Noszlopy sírja a Kerepesi teme­tőben volt. V. kötet 2820. oldal: Lukács Lajos szerint a kivégzett Noszlopy Gáspár és Jubál Károly sírja a régi ferenc­városi temetőben volt (a Mester ut­ca végén.). Az Új Magyar Lexikon (Akadémiai Kiadó 1962.) részben eltérő adatokat közöl, így például Gasparich Kilitet 1853. november 2-án Pozsonyban, Ju­bál Károlyt pedig Pesten, az Újépület­ben végezték ki. Noszlopy Gáspár ese­tében a kivégzés időpontja megegye­zik a fentebb említett dátummal: 1853. március 3. Török Jánost 1854-ben végezték ki, Makk Józsefnek sikerült megszöknie. Az elmondottak alapján javasolom, hogy a volt Ludovika Akadémia udva­rán található emléktáblát — helyre­állítva — helyezzék át a közelben a fal­ra, és állítsanak mellette új, magyarázó táblát is, feltüntetve a három szabad­ságharcos nevét és mártírhaláluk dá­tumát: 1853. március 3-át. Rajna György Az emléktábla betemetve és „feltárva' 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom