Budapest, 1982. (20. évfolyam)

1. szám január - Földes Emília: „...három angyalfejés virágkoszorúk...”

Asztali kávéskészlet. 1823. Iparművészeti Múzeum. Bakos Agnes felvételei „...három <ainigy<ailft@j és oiurágkoszoirúk... Szentpéteri József ötvösművész születésének 200. évfordulója A Budapesti Történeti Múzeum gyű|teményes kiállítást rendezett a 19. század legnagyobb magyar ötvöse. Szentpéteri József alkotásaiból. 1781. április 12-én született Rimaszombaton, Szentpéteri Sámuel puskamíves gyermekeként. (Érdekes, hogy ugyancsak Rimaszombatból szár­mazott a lakatosból lett kiváló szobrász: Ferenczy István.) Már kisgyermek korában agyagból mintá­zott, rajzolgatott, s apja műhelyébe bekéredzkedve faragott. A család anyagi körülményei nem tették lehetővé, hogy festészetet vagy rézmetszést tanul­jon, így 1796-ban Kassára ment ötvösinasnak Vásár­helyi Istvánhoz. Kassán elsajátította a mesterség alapfogásait, megismerkedett a több száz éves kassai ötvösség hagyományaival, formakincsével. Inaséveit kitölt­ve, 1801-ben felszabadult. „így hót én akkor a leg­alacsonyabb sorból, egyszerre egy valóban legboldo­gabb sorsba léptem át." Még egy évig maradt Vásár­helyi Istvánnál legényként, majd az e korban szo­kásos vándorútra kelt. Dolgozott Lőcsén, Rima­szombaton, majd 1805-ben Bécsbe ment, ahol több ötvösműhelyben is megfordult. Szakmai tu-Kézmosókancsó, 1847. Budapesti Történeti Múzeum dása tovább gyarapodott, különösen a poncolás művészetében. Párizsba is szeretett volna eljutni, de terve meghiúsult a napóleoni háborúk miatt. Pestre visszatérve id. Prandtner József műhelyében dolgozott. 1809-ben úgy döntött, hogy Pestre jön, itt lete­lepszik, s kéri felvételét a pesti ötvöscéhbe. Kérel­mét a szokásos tortúrák előzték meg, mivel a céh­tagok féltékenyen őrizték a kiváltságukat, s a leg­nagyobb találékonysággal hátráltatták a kérelme­zőt. Végül is - a pesti ötvösök céhnaplója bejegy­zése szerint - remekének, egy kehelynek alapján 1811. március 24-én felvették. Önéletírásában írta: "... az én remekemet el­végeztem, egy olyan remeket, amelyhez hasonlót még eddig senki sehol sem csinált, és nem is fog csinálni. Ez egy kehely volt, pogácsaforma, kerekded ezüst­darabból, a talpától felfelé a fogásra való részével és azon felül a kosarával, amelyre az éktsségkiverés szokott jönni, és amelynek fogható részével három angyalfej és virágkoszorúk oly kiemeltséggel voltak ki­verve, hogy aki azt látta, nem hiszi, hogy azok nem 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom