Budapest, 1982. (20. évfolyam)

5. szám május - Vadas József: Tárlaton a Forumban

Kiss Sándor térplasztikája zódó felületek adnak ritmust a műnek. A sakktáblával és általában az optikai játékokkal ellentétben azonban nem keltenek vibrációt. A kompozíció nem fárasztja, sokkal inkább felfrissíti a szemet a maga kellemes mozgalmasságával. S mindenekelőtt útba igazít. Mert hiszen ez a dolga. Olyan falon helyezkedik el, amelynek nem szabad a teret véglegesen lezárnia; az a szerepe, hogy a belépőt magához csalogassa, és azután, amint közelebb ért, megmutassa: itt valami más kezdődik. Úgy illik, hogy a szomszédos ruhatárban letegyük kabátunkat. Itt nyílik ugyanis a Silhoutte étterem. Belépve Kiss Sándor faszobrai hívják fel magukra a figyelmet. Okkal: meglepő helyen, a levegőben fiiggnek-állnak. Mégsem körüljárható térplasztikák. Sokkal inkább kétoldalról szemlélhető domborművek, amelyek az étkezőboxokat övező virágállványok között-fölött helyezkednek el. Térelválasztók tehát, és ekként lazán tagolják a helyiséget. Innen a kellemes tágasság és bensőségesség együttes érzése. Azonkívül a jó hangulat. Mert mindenekelőtt hangulatosak ezek a szobrok. Nem művészi remeklések, hanem dekorációk, amelyek a ma oly divatos nosztalgiázás jegyében idézik meg a század-Forumban Kő Pál fa domborművének részlete