Budapest, 1982. (20. évfolyam)

5. szám május - Gerle János: Elpusztult, vagy föl sem épült...

Medgyaszay István: Nemzeti Pantheon a Gellérthegyen. Tervrajz, 1900 Lajta Béla: Fővárosi Könyvtár és Közművelődési Intézet. Pályaterv, 1911 Arkay Aladár: Széna téri filmszínház. Tervrajz, 1913 Fábián Gáspár—Sautner János: Szent Imre-templom. Pályaterv, 1910 Efolyóirat 1981. novemberi számában közzétettem egy lajstromot a budapesti századfordulós épületekről. Az előszóban jeleztem, hogy a közölt lista nem teljes, mert csak a meglevő és a felismerhetetlenségig át nem alakított épületeket tartalmazza. Nem esett szó akkor például a szanálások során és a háborús károsodások következtében lebontott vagy gyökeresen átépített házakról. Nem soroltam föl azokat a terveket sem, amelyek valamilyen okból nem jutottak el a kivitelezésig. Ezeket a hiányokat igyekszem most pótolni. Tisztában kell lenni azzal, hogy egyik témán belül sem törekedhetem teljességre. Sok elpusztult épületről nem maradt elegendő információ ahhoz, hogy egykori értékeit megítélhessük, vagy hogy egyáltalán számba vehessük. A meg nem valósult tervek listája azért hiányos, mert fel kell tennünk, hogy jóval több terv készült, mint ahányról tudomásunk van. (Ismereteim szerint, az építési tevékenységhez viszonyítva feltétlenül az 1896—1914 közti korszakból van a legkevesebb eredeti terv közgyűjteményeinkben.) Eredeti építészeti rajzok híján a szaklapokban közölt pályázati tervek a fő forrásaim. Az utóbbiak anyaga azonban olyan bőséges, hogy még felsorolásukra sem válalkozhatom. Nem is célom. Igyekeztem a jellemző példákat kiragadni, és előtérbe helyezni azokat az épületeket, amelyeknek pusztulása vagy meg nem valósulása fájdalmas hiány Budapest építészeti arculatán. Néhány érdekes, meg nem valósult terv 1899-ben pályázatot írtak ki a Budapesti Aru- és Értéktőzsde épületére. Lechner Ödön, Baumgarten Sándorral közösen, két tervvel pályázott. Az itt bemutatott tervváltozat második díjat nyert. Az eredményhirdetés után a szakmai közvélemény jelentős része tiltakozott amiatt, hogy Alpár Ignác nyerte az első díjat. Végül mégis Alpár terve épült fel. (Jelenleg a televízió székháza a Szabadság téren.) Lechnert és a századforduló után az ő vonalát követő Lajta Bélát igen sok pályázaton igazságtalanul háttérbe szorították. Például az új izraelita temető (Kozma utca) árkádsírjaira kiírt pályázaton (1903) első díjat kapott ugyan a terve, de soha sem épült meg. A Kerepesi temetőben építendő Kossutli-wauzó/eum-pályázaton Lajta Béla (Teles Ede és Tóth István szobrásszal közös) terve csak második díjat nyert, ami ismét ragy felháborodást keltett, mert az általa tervezett egyszerű, kupolás építmény jóval korszerűbb volt, mint Gerster Kálmán kivitelezett terve. Rendkívül érdekes pályamunkát nyújtott be ugyanerre a pályázatra Foerk Ernő is: a centrális csarnok külső és belső burkolására mázas Zsolnay-kerámiát alkalmazott volna (1902). 1900-ban Medgyaszay István nagyszabású tervet dolgozott ki a Gellérthegy kiképzésére. A középpontba Nemzeti Pantheont tervezett, nemzeti hőseink és királyaink összegyűjtött sírjai számára. Három forduló után sem követte építés a lipótvárosi zsinagógára kiírt pályázatot, pedig olyan értékes tervek születtek, mint Foerk Ernő és Schömer Ferenc két fordulóban is elsődíjas, Lajta Béla harmadik díjas terve, valamint Baumhorn Lipót itt bemutatott első díjas terve. Pogány Móric 1903-ban krematóriwntervet készített, amelyet aranyéremmel jutalmaztak. Ezt a terv nem Budapest számára készült, ilyen célú épületre a fővárosban 1916-ban írtak ki pályázatot. A pályaművek közül Árkay Aladár itt bemutatott tervét vásárolták meg. Ugyancsak Árkay készítette 1913-ban a Széna téri filmszínház meg nem valósított tervét, mely sajátos átmenetet képvisel a nemzeti romantikus és a modern építészet között. Pogány Móric korai épületeinek jellegzetes stílusát jól példázza az a terv, amelyet Gách István Lipót és Szainolovszkv Ödön szobrászművész pasaréti műteremvillájához készített 1907-ben. A fiatalon elhunyt, nagy tehetségű Mende Valér a Műegyetem Segélyegylete számára készített klubházterve (1910) a magyar népi építészet szerkezeti hagyományait követi. Hajós Alfréd az első világháború előtt kezdett sportlétesítményeket tervezni. Nemzeti Stadion-tervét 1918-ban mutatta be, amely az igények és a nagy érdeklődés ellenére sem valósulhatott meg a húszas években. A lágymányosi Szent Imre-templom és kollégium felépítésére beküldött pályaművek közül Fábián Gáspár Sautner Jánossal közösen készített — nem díjazott — munkáját mutatom be. A pályázaton Györgyi Dénes kapta az első dijat, Wannenmacher Fábián pedig a harmadik díjat. Mind a három tervet az északeurópai nemzeti romantika hatása és a magyar népi építészet bizonyos tanulságainak a felhasználása jellemzi (1910). 1911-ben Lajta Béla tervét második díjban részesítették a Fővárosi Könyvtár és Közművelődési Intézet pályázatán. Ezúttal Lajta kapta a megbízást. Több változatban (Köztársaság tér, Kálvin tér) dolgozta ki a tervet, amelyet élete egyik legjelentősebb munkájának tekinthetünk. Szorosan együttműködött Szabó F.r-9