Budapest, 1982. (20. évfolyam)

4. szám április - Dr. Unger Emil—Magyar Zoltán: Ungerék a Magyar utcában

Az Ybl építette Unger-ház Pest egyik legszebb romantikus épülete san. A mi utcácskánk elnevezé­sei ebben az időben továbbra is a városfallal függtek össze. Sza­bó rondella utcának nevezték egy ideig, majd déli felét Bástya utcának, felső szakaszát Városi bástya utcának. Máskor viszont az utca két részére egyszerűen a „Kecskeméti-kapu felé", illet­ve „Hatvani-kapu felé" megje­lölést alkalmazták. Az 1750-es években az előbbi szakaszt Alsó bástya utcának hívták, a Hatva­ni-kapu felé eső, északi részt viszont ugyanekkor az eddigi­ektől teljesen eltérően Unger-Gasse néven kezdték emleget­ni. „Unger" középfelnémet nyel­ven magyart jelent. Az új utca­név magyarázatára felmerülő el­ső gondolat tehát az lehet, hogy az utcában magyarok laktak. Ha meggondoljuk, hogy a XVIII. század első felében Pest lakos­ságának hozzávetőleg 60 százalé­ka német nyelvű volt, és a fenn­maradó 40 százaléknak is csak egy része magyar, a rácok és más nemzetiségűek mellett, na­gyon is elképzelhetőnek látszik, hogy utcánk azért kapta új ne­vét, mert a környező utcáktól eltérő módon magyarok laktak benne — habár a különböző nemzetiségek utcák szerinti el­különüléséről nincsenek kora­beli adatok. A keskeny utcát mindenesetre Unger- vagy jó­val ritkábban Ungar-Gasse né­ven emlegették több mint száz éven át, és ez az elnevezés leg­később 1791 után az egész ut­cára, tehát az alsó szakaszára is kiterjedt. Ismét hangsúlyozni kell a névadás spontán voltát, azt, hogy az utcaneveket semmi­féle hivatalos határozat nem rög­zítette, azokat a város kezdődő magyarosodása idején tetszés szerint magyarra is fordították — utóbb esetleg magyarról vissza németre. 1872-ben, a fő­város egyesülésekor törölték el a városi hatóságok a német ut­caneveket, és hivatalosan meg­határozták az új, magyar elne­vezéseket. Ettől kezdve viseli utcánk a Magyar utca nevet egy század viharos eseményeitől meg nem zavarva, annyi más utcától eltérően, máig változatlanul. Az új név eddig tárgyalt, meg­győzőnek látszó értelmezésével szemben azonban — a később említendő tények ismerete nél­kül is — felmerülhetnek bizo­nyos kétségek. A XVIII. századi pesti német polgárok nyelvén az Ungar jelentette a magyart, nem pedig az Unger. Az elne­vezés tehát érthetetlenül régi­esnek hat. Továbbá Pesten már volt a XVII. század végén egy csakugyan jogosan Magyar ut­cánakfordítható „Hungar-Gässl" a mai Bástya utca helyén. A XIX. században pedig az időközben kiépülő Ferenc-külvárosban is viselte egy utca az Ungar-Gasse nevet. Ezeknek népnév ere­dete aligha vitatható. Levéltári és telekkönyvi ada­tokkal igazolható tény, hogy a XVIII. század közepén — az el­lentmondó adatok szerint 1738-ban, vagy ami valószínűbb, 1746-ban — a Hatvani utca és a ké­sőbbi Magyar utca sarkán fekvő ingatlant egy Unger Benedek nevű kovácsmester szerezte meg. Arra pedig nem egy példa van a korabeli Pesten, hogy utcát ne­veztek el a kezdeténél álló ház tulajdonosáról: így kapta első nevét a terézvárosi Mittermeyer (később Király, ma Majakov­szkij) utca is. Tehát a Magyar utcát nemcsak népnévről, ha­nem családnévről is elnevez­hették. Ez megmagyarázná az akkor már régiesnek tűnő „Un­ger" szóhasználatot. Ismerve a korabeli utcanév­adás spontán voltát nem remél­hető, hogy valaha is előkerüljön olyan írásos dokumentum, amely igazolhatná akár az egyik, akár a másik föltevést. Igen erősen a családnév szerinti elnevezés mel­lett szól azonban a hagyomány, amely máig él Unger Benedek egymástól messzire szakadt ké­sői utódai közt. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom