Budapest, 1982. (20. évfolyam)

4. szám április - Weichinger Károly: Szobor keresi helyét, hely keresi szobrát

Szobor és talapzat összhangban van Góg és Magóg kezdetű versét! Ezzel szemben megfelelő kör­nyezetben, előkészítve ... Na ugye. A kiállítások rendezői is okultak, újabban lazábban helye­zik el az alkotásokat. A Louvre­ban a Medici Venust külön kör alakú teremben mutatják be, hogy körüljárható legyen. A sa­mothrakéi Niké szárnyas figu­ráját úgy állították fel egy lépcső széles pihenőjében, hogy él­ményszerű formája, sziluettje teljes hatásában érvényesüljön. Ennek érdekében még a mögöt­te levő tömör, sima falat is na­gyon egyszerűen tagolták. A szobor és talapzata egy­mást kiegészíti. Gyakran építész tervezi a talapzatot, amelynek elő kell készítenie a szobor plasz­tikáját, térbeli hangsúlyozottsá­gát. Vigyázni kell, hogy a talap­zat alárendeltebb vagy ellenke­zőleg: túlméretezett, túlságosan tagolt jellegével ne csökkentse a szobor nyújtotta élményt. Hányszor találkozunk olyan em­lékművel, amelynél a talapzat nagyméretű építmény vagy csu­pán a talajból alig kiemelkedő kőlemez. A talapzat túlzott ta­golása, cifrázása csökkenti a szobor jelentőségét. Pásztor Já­nostól, a Bécsi kapu téri Ka­zinczy-emlékmű finom nőalak­jának az alkotójától egyszer azt kérdezte Bajor Gizi: „Mondja, János, hogyan tud maga ezekkel a tömpe ujjaival ilyen lehelet­szerű, meghatóan nemes női figurát mintázni?" Sajnos, Pásztor János lehelet­szerű plasztikájával nem tud azonosulni a talapzat a maga nyugtalan, tolakodó tagozódásá­val, a két — soha nem működő — csobogószerű kifolyóval. En­nek ellenére a szobor beillesz­kedik a bizonyos mértékig za­varos, mégis hangulatos térbe, sőt, hozzájárul annak meghitt­ségéhez. A túlméretezett talapzat teszi tönkre Horvay János alkotásá­nak, a Bartók Béla út és Berta­lan utca összefutásánál álló Gár­donyi Géza szobornak a hatá­sát. A teljes figurájú szobrot ma­gas, túl széles talapzatra állítot­ták, amelyen az író nem találja helyét. Ráadásul a föld lesüp­pedt körülötte, és a beton al­építmény is kilátszik, még job­ban profanizálva az emlékmű­vet. Általános hiba, hogy az újabban felállított, sötét tónusú bronzszob­rokat szinte már sablonszerűén vi­lágos és az idők folyamán egyre fehéredő haraszti mészkőből épí­tett talapzatra helyezik. A szo­bor és a talapzat közti nagy va­lőrkülönbség miatt az összhatás, FORUM főleg szürkületkor, megbomlik. Ady Endre szobra — Csorba Géza műve — a Népköztársa­ság útján — a mintázását nem kritizálom — szürkületben csak­nem teljesen eltűnik a szinte vi­lágító fehér, haraszti kő talap­zatáról, beleolvad a környező fák sötét hátterébe. Ellenben vele szemben Jókai Mór ülő­szobra — Stróbl Alajos alkotása — tökéletesen azonosul a szür­késbarna gránit talapzattal, zök­kenésmentesen élvezzük a szo­bornak és talapzatának valőrben is azonos egybecsendülését. Okuljunk ezen a sötét-világos tónusú szobortalapzat összefüg­gésen ! A szobor tájolása sem elha­nyagolható kérdés. Főleg a figu­rális alkotásnál kell arra vigyáz­ni, hogy elsősorban a karaktert hordozó arc és részei: a szem, száj, orr — a napsütés felé for­duljon. Ha a figurát bronzból öntötték ki, a sötétebb szín miatt nehezebben vehetők ki a meghatározó részek, éppen ezért legalább a jó elhelyezéssel, tájolással nyerhető erőteljes ár­nyékhatással kell törekedni a plasztikus arculat megőrzésére. József nádor szobrát évtize­dekkel ezelőtt dél felé fordítot­ták, hogy arca éreztesse méltó­ságát. Kár, hogy az ott repdeső madarak annyira bepiszkították az amúgy is zöldesen tarkára patinázódott szobrot, hogy azt legalább évenként le kellene tisztogatni. Itt jegyzem meg: a laparannyal burkolt kisebb szob­rok a csillogó foltok miatt el­torzulnak, megváltozik arckife­jezésük, karakterük. A szobrok felállításának még számos kérdését lehetne bon­colni, de egyelőre ennyi is elég. Remélhetőleg nincs messze az idő, amikor a régi és az új szob­rok és talapzatuk, elhelyezésük értékelésére, átértékelésére is sor kerül. Ne feledjük, a kö­zönség szeme egyre élesebb, ízlése csiszoltabb lesz, és számon kéri a hanyagságot, mulasztást azoktól, akik harmóniára törek­vő korunkban megbontják ezt a harmóniát. A szobrok hatása állandó, nagy szerepük van a hu­mánum terjesztésében. Ezért a szobrászok és a szobrokat fel­állító szervek körültekintőbben igyekezzenek elhelyezni és be­mutatni az alkotásokat. Befejezésül hadd idézzem egy jeles esztétánk szarkasztikus megjegyzését, mely szerint a szobor alkotóinak, elhelyezői­nek és bírálóinak a nevét is fel kellene tüntetni az emlékműve­ken. Dicsérőn vagy elmaraszta­lóan. Csak a talapzat világít

Next

/
Oldalképek
Tartalom