Budapest, 1982. (20. évfolyam)
4. szám április - Szabó Endre: A jövő panelja
SZABÓ ENDRE A jövő panelja A fejlett országok lakásépítésében nagyjából egy évtizede történt a döntő változás: a nagyipari módszerrel épülő, sokszintes lakótelepek, a „gyorsan nagyot és sokat építeni" bűvköréből kiszabadulni vágyó építők és építtetők új, emberibb utakat kerestek. Rájöttek, hogy a toronyház nem a legjobb és leggazdaságosabb épületfajta. Az egy-két emeletes házak, a hagyományos utcákat és tereket alkotó házsorok, a lakáshoz tartozó kertek — azaz: az emberekhez igazodó épületek (és nem az épülethez igazodó emberek) ígérnek hoszszú távra is megfelelő megoldást. A lakótelepek válsága világjelenség, amely hozzánk is egyre jobban „begyűrűzik". Újpalotai lakók véleményét ismerhettük meg például egy januári tévéműsorból: elégedetlenek a lakásukkal, a többségük kertes családi házra vágyik. Válságtünet a lakáscsere-hirdetések gyakori jeligéje is: „Lakótelepi kizárva". Az elmarasztaló ítéleteken mit sem változtat, hogy az emberek túlnyomó többsége sokkal rosszabb körülmények közül került a lakótelepekre, és a teljes komforton kívül helyben van az iskola, az óvoda és az ABC-áruház stb. Az ember nem tud elvonttá és átlaggá válni, nem érzi jól magát megváltoztathatatlan környezetben. Az egyhangú épületek, az átlagigényre tervezett lakások, a használók életmódjától független elvek alapján elrendezett lakótelepek hátrányait magával a fogalommal azonosítja: a nem megfelelő lakásért a panelt, a rossz közérzetért a lakótelepet okolja. Jóllehet nem a panel a Itibás, hanem a mód, ahogy összerakták, és ahogy elhelyezték a házakat: a használók megkérdezése nélkül és megmegváltoztathatatlanul. Sajátos módon nemcsak a lakók vannak ezzel így. A Fővárosi Tanács pártbizottsága néhány éve felmérést végzett a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat és a Városrendezési és Építési Főosztály építészmérnökei között. Az egyik kérdés a lakótelepekről alkotott véleményüket firtatta. A válaszolók csaknem mindnyájan elégedetlenek voltak, pedig ők tervezték, illetőleg ők hagyták jóvá a lakótelepek beépítési terveit. Jellemző példa még az, amit a közelmúltban egy népfrontankéton hallottam: az egyik megyei házgyár főmérnöke elmondta, hogy sorházat épít magának— hagyományos szerkezettel (vagyis nem kér abból, amit hivatásosan csinál). Logikusan következik a kérdés: ha azoknak sem tetszik a lakótelepi lakás, akik „kapják" és azoknak sem, akik „adják", akkor miért építünk lakótelepeket betonpanelekből? 1980. december 31-én 436 593 lakásigénylő volt az országban, 67,6 százalékuk egyaltalán nem rendelkezett lakással. Az igénylések megújítását követően, 1981. május 31-én országosan 255 287 főre csökkent a lakásigénylők száma, ezen belül a fővárosban 99 210-re (ahol korábban 121 249 lakásnélkülit tartottak nyilván). Az 1964-ben beindított házgyári program célja vitathatatlanul helyes volt: gyorsan meg kell szüntetni a mennyiségi lakáshiányt. A fő gond ma nem az, hogy a kitűzött célt azóta sem sikerült teljesen elérni, hanem az, hogy az eszköz a cél fölé kerekedett. A házgyár (és a hozzá idomított szabályozó rendszer) diktál, nem pedig az emberek igényei. A tanácsok nem Panelházak az Eper utcai mintatelepen a valós lakásigények kielégítésére törekednek, hanem arra, hogy a központilag elosztott pénzekből „kihozzák" a központi mutatók által előírt lakásszámot — darabra és alapterületi átlagra — nem nézve a konkrét terület sajátosságait. A tervezők nem úgy terveznek, a kivitelezők nem úgy építenek, mintha maguknak csinálnák, hanem úgy, hogy minél kevesebb gonddal járjon. Nemcsak a termékre lett jellemző az iparosított tömegtermelés, hanem a szervezésre és irányításra is. Az egymástól (és a valóságtól) túlságosan elszakadt résztvevők nem végeznek „piackutatást", nem kérdezik meg a leendő lakóit: mi lenne jó neked? 1980-ban valamivel több mint 89 ezer lakás épült, ebből körülbelül 33 ezer panelből. A 27 ezer paneles állami lakás szinte kivétel nélkül lakótelepen létesült, majdnem a fele tízszintes épületben. Most, hogy a mennyiségi igények kielégítésének lassan a küszöbére érünk, a lakástermelésben a minőségnek kell érvényesülni. A panel elvileg alkalmas a minőségi lakásigények kielégítésére, de nem a 32