Budapest, 1982. (20. évfolyam)

3. szám március - Széchenyi Imréné: Ez volt a lóvonat

SZÉCHENYI IMRÉNÉ Ez volt a louc Budapest Főváros Levéltárá­ban őrizzük a Budai Közúti Vas­pálya Társaság iratanyagát a töb­bi közlekedési vállalat irataival együtt. Pesten 1866-ban — Bu­dán két évvel később — indult az első lóvasút. A Budai Közúti Vaspálya Társaság 1868-tól 1878-ig önállóan, majd 1918-ig a Pesti Közúti Vaspálya Társasággal összevonva. Budapesti Közúti Vaspálya Társaság néven műkö­dött. A megnyitáskor a Lánchíd­főnél volt a társaság irodaháza és az egyik végállomása. Innen in­dult az a sínpár, amely a Pálffy térnél (Bem József tér) kétfelé ágazva Óbudára és a Zugligetbe vezetett. Az újmódi „tömegköz­lekedési eszköz" első útjait a rivális bérkocsisok haragja kí­sérte, amint erről a társaság 1869. szeptember 4-i panaszle­veléből értesülünk: „Tekintetes Városi Kapitányi Hi­vatal! Folyó évi szeptember hó 3.án, délután fél 6 óra tájban az Ó­Budáról jövő 156 számú vonat az óbudai „Mókus" vendéglőnél álló 4 bérkocsis legény által rabló módon megtámadtatott s ismeret­len okból a % mellékletben meg­nevezett és egyébb utasok, előbb a vaggonba való kövek behajigá­lása később pedig Weisz testvérek és Hölzelnek a kocsira való sze­mélyes felszállása folytán tettleg is bántalmaztattak; s a kocsin istentelen veszekedés fejlődött ki, azonkívül a kocsi részint a vereke­dés alkalmával részint a bedobott kövek által tetemes mértékben megsérült. Török társulati főellenőr úr s Wondra kocsi vezető ezen bér­kocsis legények lecsillapítására mindent elkövettek és gyors me­netben igyekeztek a hely színéről, hol hamarjában a legnagyobb nép­csődülés történt, távozni; azonban a bőszült verekedő dühönczök nemcsak hogy nem hallgattak a szóra, hanem ezeket is tettleg bántalmazták és torkon ragadva a vaggonról csak az óbudai határ­nál távozónak el." Az utazóközönség megked­velte a lóvasutat: az első évben naponta körülbelül kétezer em­bert szállított a 10—12 jármű. A kettesével összekapcsolt ko­csikat az óbudai vonalon egy pár, a Zugliget meredekebb részein két pár ló húzta. Kirándulóidő­ben és nyáron a zugligeti vonal forgalma duplájára nőtt. A tár­sulat vezetősége kérelemmel ostromolta a minisztériumot és az összes illetékest, engedélyez­zék, hogy a zugligeti vonalon a „szegények házától" (Széna tér) a végállomásig gőzmozdonyok közlekedhessenek. „Nem kímélt a múlt évben a tisztelettel előlírt társaság semmi költséget és áldozatot, hogy a szó­ban lévő pálya czélja és rendelte­tése által foltételezett egyes na­pokra és órákra szorítkozó töme­ges népcsődülésnek ura 'egyen. Kétszer annyi lovat szerzett mint mennyi a köznapi közlekedésre kívántatik, csakhogy a vasárnapi közönségnek eleget tehessen, és mégis mi volt mindennek eredmé­nye? Azon botrányos jelenetek, melyek a tek. tanács előtt sokkal ösmertebbelr, semmint ezeket is­mételni kellene s melyek elhárí­tása a tek. tanács érdekében ép úgy fekszik, mint a társaságéban. ... Kellett tehát más eszközről gondoskodnunk, mely a közönség­nek több biztonságot és kényel­met nyújtson, és a társaságot is A Budai Közúti Vaspálya Társaság részvénye vagyoni bukással ne fenyegesse — és ezt találtuk azon kismérvű gőzmozdonyokban, melyek készí­tését a híres Schlikféle mozdony­gyár magára vállalta ... a köz­biztonságra semmi veszélylyel nem járnak az általunk szándékolt gőzmozdonyok, miután szikrát nem hánynak és a füstfejlődés és a kiömlő gőz puffogása igen csekély mértékre van leszállítva. Hogy ily gőzmozdonyok használata ve­szélylyel nem jár, mutatja számos európai és amerikai város példája, hol a legnépesebb utczákon aka­dálytalanul közlekednek, miről épen Buda fővár. tek. főpolgár­mesterének bő gyakorlati tapasz­talatai vannak. Annál inkább en­gedhető tehát meg ezek alkalma­zása a szóban lévő pálya általunk kívánt részén, melyen a vasút 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom