Budapest, 1982. (20. évfolyam)

1. szám január - Csenki Imre: Emlékek, anekdoták a Tanár Úrról

CSENKI IMRE /srís^. asi a , yr/sifs/' A parlamenti fogadásokra általában a kulturális intézmények vezetői is hivatalosak voltak. Mikor az Állami Népi Együttes megjött kínai útjáról, engem is meghívtak. Emlékezetem szerint ekkor folyt le a következő párbeszéd. Révai József, az akkori kulturális miniszter, többek közt így szólt Kodályhoz: „Mester, várjuk öntől az új himnuszt!" Kodály Zoltán lakonikusan felelte: „Minek? Jó a régi." A kép is tanúsítja, hogy a jelenlevők a választ derűsen fogadták. Ami ebben az időben elég szokatlan dolog volt, hiszen mindenki tudta, hogy Kodály és a minisztérium között nem csekély a feszültség. Két rádiós történet az ötvenes évekből. Az egyik: meghívták valamelyik művének próbájára, de a Rádióhoz már akkor sem lehetett csak úgy bemenni. A Bródy Sándor utcai kapuban az ügyeletes kérte Kodálytól a személyazonossági igazolványát, melyet ő éppen akkor elfelejtett magával vinni. A Rádió vezetősége is várta a kapuban a zeneszerzőt, és diszkréten figyelmeztette a túlbuzgó kapust: „Kodály Zoltán." Az ellenőrnek nyilván fogalma sem volt arról, hogy kinek állta útját. Kihúzta magát és úgy mondta: „Mindegy, kérem a személyazonossági igazolványt!" Kodály szó nélkül megfordult és távozott. * A 6-os stúdióban, egy nyilvános adáson ő is jelen volt. Az első sorban ült, baloldalt, a szélső széken. A mellette lévő szék üres volt. Bejött a Rádió egyik vezetője, és udvariasan megkérdezte: „Tanár úr, ül itt valaki?" Néma csönd. Az illető még egyszer, ezúttal hangosabban tudakolódzott: „Ül itt valaki?" Ismét csend. A kérdező leült, mire Kodály megszólalt: „Most már ül." * Amikor a Debreceni Kollégium tanítóképzőjének zene-Révai Józseffel, Széli Jenővel, Vermes Istvánnal és Csenki Imrével a Parlamentben, 1953 tanára lettem, tisztelgő látogatást tettem nála. Azzal fogadott: „Na, akkor magának is meg kell tanulnia fagottozni." Tudta, hogy elődöm, Bodnár Lajos, a hortobágyi pásztor- és betyárnóták gyűjtője, fagottos volt a MÁV Szimfonikus Zenekarban. Mindent tudott mindenkiről, aki zenével vagy zenepedagógiával foglalkozott. Álláspontja közismert: „Nem csak az a fontos, hogy ki az Operaház igazgatója, sokkal fontosabb, hogy kik a falu zenei vezetői." * Az ötvenes években a Zeneakadémia párttitkárai gyakran változtak. Mikor Kodállyal közölték, hogy az új párttitkárt szeretnék neki bemutatni, megkérdezte: „Hova lett a régi?" „Visszament a szakmájába, asztalos volt" - hangzott a válasz. Ekkor belépett az új párttitkár és bemutatkozott. Kodály csöndesen megkérdezte: „Maga hova fog visszamenni?" * Rendkívül pontos volt, s a pontosságot másoktól is megkövetelte. Egyik alkalommal, valamilyen halaszthatatlan ügy miatt mégis késett az órájáról pár percet. Dincsér Oszkár, aki a népzenei órákon tanárse-Az Állami Népi Együttes próbáján 1955-ben 12