Budapest, 1982. (20. évfolyam)
3. szám március - Dr. Buza Péter: Lustig — Vidor
DR. BUZA PÉTER - VIDOR ,,Az én egyik nagybátyámat - ott lakott az első emeleten - Szilárd Lajosnak hívták. Mélyépítési vállaikozó volt. Három gyerekkel. A legidősebb: Leó. Szilárd Leó. Ugye ismerős név? Az atombomba atyja itt élt a Fasorban' Történetünk első helyszíne, a Wurm-udvar, a régi Pest egyik legnagyobb épülete. Három utcából nyílik bejárata: Dorottya utca 6. Szende Pál utca 4. Apáczai Csere János utca 15. Három házszám is jelöli a monstrumot, amelyet — igaz, akkor, 1821-ben még csak kétemeletesre Pollack Mihály épített a gazdag vaskereskedő, Wurm János számára. E ház első emeletén lakott az 1840-es években H. von Lewitschnigg német költő — a sakkjáték szerelmese. Otthonában adtak egymásnak randevút a legjobb pesti „sakkisták": Szén József, Grimm Vince, Löwenthal János Jakab, akik elhatározták, hogy levélváltásos viadalra hívják ki Párizs városát! A viadal előkészületei sokak érdeklődését felkeltették. Lewitschnigg szobája szűknek bizonyult, a társaság levonult a földszintre, a kávéházba. És megalakult a Pesti Sakkkör, hogy neve is legyen a diadalra áhítozó kis csapatnak. 1843 májusától 1845 márciusáig tartott a kétfordulós mérkőzés. Pest mindkét játszmát megnyerte a londoniakat ugyanilyen arányban legyőző párizsiakkal szemben. Azóta jegyzik Magyarországot a sakkjáték nemzetközi börzéjén. Mindmáig a legjobbak között. Az első mesterek közül Grimm Vince a legizgalmasabb egyéniség. A negyvenes években Monarchia-szerte emlegetik a nevét, a kávéházak zöld asztalainál úgy tartják, hogy az egyik legjobb whist- és a legügyesebb biliárdjátékos. Foglalkozását tekintve litográfus volt, szép kőrajzait a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Bécsből jött Pestre, 1823-ban. Nevelői állást vállalt, aztán írnokként dolgozott a Duna-Tisza Csatorna Társulatnál. Később mükereskedést nyitott, 1843-ban pedig megalapította könyvnyomdáját. A szabadságharc idején az állami bankjegynyomda litográfiái osztályának vezetőjévé nevezték ki. Itt készültek — személyes közreműködésével — a Kossuth-bankók, így aztán Világos után menekülni kényszerült. Előbb azonban még egy különös kaland szereplője: egyike azoknak, akik Szemere Bertalan irányításával Orsóvá mellett, egy bokor tövében elássák a koronázási jelvényeket tartalmazó ládát. Mint „szakmabeli", Grimm Vince készíti el a helyszínt rögzítő vázlatrajzot, ami aztán később Kossuthhoz kerül. 1853-ig őrzi a föld a titkot, s talán máig őrizné, ha a kincsek után lázasan nyomozó Kempen ügynökei végül is ki nem szimatolnák a rejtekhelyet. Grimm Vince akkor már megbecsült török állampolgár volt. Áttért az iszlám vallásra. Először Aleppóban élt, később az isztambuli pénzjegynyomda szolgálatába állt. Két évtizeden át készültek műhelyében a törökök papírpénzei. A hatvanas évek végén aztán hazatért Magyarországra. Csendes visszavonultságban élte le utolsó éveit, 1872 januárjában halt meg, Pesten. A Cercle des Échecs-et legyőző sakk-kör jeles szimpatizánsai közé tartozik az országgyűlési ellenzék vezére: Kossuth Lajos, maga is a Wurm-udvarban lakik a nagy csata idején. Ide jár játszani a Nemzeti Színház ünnepelt karnagya, Erkel Ferenc is. Egy évtizeddel később pedig egyre gyakrabban ül itt a Nagykálióból elszármazott, szűkösen élő órásmester fia: Lustig Zsigmond. Nincs messze innen az Orvosegyetem, a Hatvani és az Újvilág utca sarkán, ahol majdani hivatására készül. Csak egy kis séta, s máris gyönyörködhet a hallatlanul izgalmas partikban, amelyeket másokkal együtt szó szerint: visszafojtott lélegzettel figyelt órákon át. „A nemes játék iránti tisztelet oly nagy vala, hogy a húsz-huszonöt nézőtől körülvett játékasztaltól kiindult csend még a pincérekre is elhatolt. Mintha tegnap lett volna, úgy emlékszem rá, hogy midőn 1855-ben bementünk abba a kávéházba, melynek egyik ablakán át roppant sok embert láttunk, és sejtve, hogy talán az általunk régóta keresett Szén játékát nézik, elég ügyetlenül odasompolyogván a tömeg mögé, a pincér szinte súgva kérdé: mi a kívánságunk? Jó ideig tartott, míg a nesztelen csendben megtudtuk, hogy nem csalódtunk. Természetes, hogy szabad délutánjainkon rendszeresen felkerestük azt a helyety ahol Szén, mint fővárosunk silányul fizetett levéltárosa, minden nap játszott. . ." így emlékszik vissza ifjúságára 1893. október 30-án, a Pesti Sakk-kör rendkívüli közgyűlésén Lustig — akkor már Vidor Zsigmond. Magáról többet nem beszél — előadásának főszereplője a néhány hónapja halott Erkel Ferenc, a második pesti sakk-kör alelnöke, aki a legjobb játékosoknak is egyenrangú ellenfele volt. Ha az előadást történetesen Pest tekintélyes szemorvosáról, Vidor Zsigmondtól tartanák, a hazai sakk-történelem egy újabb érdekes fejezetét ismerhetné meg az érdeklődő, amelyben a nagykállói órásmester fia nem epizódszereplő. A második sakk-kört megalapító nemzedék legjelentősebb személyiségeinek sorába tartozott. Temperamentumos, mindig szép megoldásokat kereső játékos hírében állott. A szabadságharc bukása után hosszú ideig szó sem lehetett arról, hogy a régi „Párizs-verők" társasága találkoz-A Wurm-udvar Apáczay Csere János utcai homlokzata 18
