Budapest, 1982. (20. évfolyam)

3. szám március - Dr. Buza Péter: Lustig — Vidor

hasson. A nagyok közül egyedül Szén maradt itthon, Grimm Aleppóban, Löwenthal Amerikában bujdosott. S a „gyülekezés" joga mindenkitől megvonatott. Csak 1859-ben próbálkoztak újra a sakk-kör föltámasztásával. Beadványukra — amelyet Lustig is aláír — elutasító válasz érkezik, "... miután nem látható be, miért volna a kitűzött cél elérésére több embernek egyesült közreműködésére szükség.'''' Nincs más hátra, valamilyen lakásban kell összejönniük, ahogy annak idején a Wurm-udvar első emeletén, Lewitschnigg otthonában. De most nagyobb a házigazda kockázata, hiszen „tiltott tevékenységet" fedez. A nevét éppen ezekben az években dacból megmagyarító Vidor Zsigmond azonban szívesen vállalja a rizikót. Lakásán folyik a klubélet egészen addig, amíg 1864-ben Széchenyi Ödön hathatós támogatásával megalakulhat a második, előbb pestinek, majd budapestinek címzett sakkkör. Az utóbbinak Vidor hosszú éveken át alelnöke, 1907-től tiszteletbeli elnöke volt. Közben persze hivatásának, a gyógyításnak élt: 1862-től 1902-ig önálló szemorvosként tevékenykedett a fővárosban, 1868-ban megválasztották a pesti Szegény Gyermek Kórház, 1871-ben az Izraelita Kórház szemészeti osztályának főorvosává. Számos tanulmányt publikált szaktudománya köréből. Gyakorlati szemészet című tankönyvét évtizedekig használták az orvostanhallgatók. 1897-ben a Budapesti Orvosi Kör alelnökévé választották. 1908-ban, 73 éves korában halt meg. * Részletes leírásban foglalja össze az Építőművészeti Krónika 1906. évi második száma a történetünk második helyszínére vonatkozó legfontosabb információkat. Ekkor épült fel a villa, a Városliget tőszomszédságában, „a budapesti modern irányzattól előnyösen eltéiő stylusban". A mai Gorkij fasor S3- számú ház a Vidor család otthonának készült. Tervezője, Vidor Emil — Zsigmond legidősebb fia —, akkor már ismert, jónevű építész. Pest után Münchenben és Berlinben tanult, onnan hozta haza a „Jugendstil" szeretetét, de az ő szecessziója visszafogottabb, Dr. Vidor Zsigmond A Vidor-villa ízlésesebb, magyar jegyeket is felhasználó építészet. Jó barátságban volt Kós Károllyal, sokat dolgoztak együtt, s ez mindkettőjük épületein meglátszik, amelyek között sok a iokon vonás. A villák, bérpaloták, nyaralók, családi házak tucatjai, amelyeknek terveit megalkotta, máig hirdetik egy kor divatját: végleg szakítani a klasszikus formákkal! Vidor Emil játszotta talán a legjelentősebb szerepet e törekvés hazai érvényesülésében. 1894-től vezetett önálló irodát. Kezdő építészként a Bazilika tervezőiroda rajzolója. Ybl Miklós mellett dolgozik — ha nem is közvetlen munkatársként. A következő nagy feladat a millenniumi eseményekhez kapcsolódik. A sokat emlegetett Ős-Budavára tervezőirodájának vezetésével bízták meg. Állandó belépőjén egyenruhában feszít (tartalékos hadnagy volt a „boldog békeidők" hadseregében). * — Nézd, öreg ember vagyok, sok a halottam. Keservesen gyászolom őket, kivéve apát. Mert rá csak mosolyogva tudok emlékezni. Elmondom a legkedvesebb sztoriját. Fiatal építészként hadgyakorlatra vezényelték. Az első honvéd gyalogezred egyik századát bízták rá. K. u. K. -manőver a Bakonyban! Az volt a feladata, hogy csapatával fedezze a völgyfenéken vonulókat. Két részre osztotta a századát, egyik fele, egy zászlóssal a szemben lévő domboldalon caplatott, a maradék apám parancsnoksága mellett az innensőn. Ott lenn, a völgy mélyén gyorsan lehetett haladni, szinte szaladtak a katonák. De a „kíséretnek" bokrokkal, fákkal kellett viaskodnia, egyszóval igen hamar lemaradtak. A Bakonyban néhol sűrű az erdő: egy idő után azt sem tudták, merrefelé menjenek. A század másik fele is elveszett. Találtak helyettük egy svadron elkallódott huszárt, egy csapat ulánust, na és, hogy teljes legyen a zűr: egy bosnyák katonazenekart. Az én gyermekkoromban nagy szenzáció volt, ha fölvonultak a pesti utcán. Honvédegyenruha, piros fezzel — jó néhányszor futottunk versenyt velük a járdán, hogy minél tovább hallgathassuk a játékukat. Annál inkább, mert a nagydobot egy I»IMIIIIHÍMI||Í