Budapest, 1981. (19. évfolyam)

3. szám március - Tarkövi István: Mészáros Lászlóra emlékezve

Az Iparművészeti Iskolában 1926-ban fejezte be tanulmányait. 1927-bcn kis műtermet épített kispesti házuk oldalához, használt építőanyagból, szobrásztársával, Vilt Tiborral közösen. Ebben a szűk helyiségben két év alatt három kiállításra való remek anyagot, szebbnél szebb műveket alkotott. Közben folytatta a tejkihordást is. Segítőtársra talált Vilt személyében. Egyik héten délben László hozta el a tejeskannákat a vasútról, hajnalban Vilt szállította az üzletekbe. A másik héten fordítva. Vilt Tibor Kossuth-díjas, kiváló szobrászművész ma büszke erre. * Először 1928 áprilisában, az azóta lebontott Nemzeti Szalonban, az előkelő Szinyei Merse Pál Társaság kiállításán szerepelt Mészáros László kis méretű önportréjával, mely Férfifej tanulmány címen került bemutatásra. Ez kezdetnek nagyon biztató volt. Igazi bemutatkozására a következő évben, 1929-ben került sor. Három kiállításon Álló parasztfiú, gipsz, 1928. Tarkövi István tulajdona több mint húsz művet: szobrot, portrét mutatott be, mégpedig a legkülönfélébb anyagokból és legkülönbözőbb eljárással készítve. Márványt, bronzot, mészkövet, nemes műkövet, gipszet, cementet — faragva, vésve, öntve. Ezzel bizonyította, hogy tökéletesen elsajátította a szobrászat minden ágazatát-műfaját s annak technikáját. Mindhárom kiállítás — amely elfogadta és kiállította a kezdő művész szobrait — haladó, nívós kiállítás volt. A KUT — Képzőművészek Út Társulata — kiállításán januárban hat alkotással jelent meg. A Tamás Galéria májusi kiállításán — Hincz Gyula és Matris Teutsch János, a Ma folyóirat köréhez tartozó művész társaságában — nyolc szobrot mutatott be. Köztük a Fiatal munkást, melynek nyoma veszett, valamint nagyméretű aktszobrát, az Álló parasztfiút. Ez a korai műve a tulajdonképpeni mesterlevele: áldott tehetségét, megszerzett fölényes tudását csillogtatja benne. Átütő sikert aratott. A Tamás Galéria októberben rendezett Derkovits Gyula-kiállítására kilenc szobrot kértek tőle. Nyílt titok volt, hogy Mészáros szobrai jobban tetszettek a kiállítás közönségének, mint Derkovits festményei. * magasabb művészeti kitüntetést, melyre neves, idős művészek, öreg korukban is hiába vártak, ö huszonöt éves volt. Sajnos ez a szobra is elpusztult a nedves pincében, ahol tárolta. Csak a fej maradt épen, amit aztán bronzba öntöttek. Ugyanebben az évben készült el főműve, legszebb alkotása, a Tékozló fiú. Ezt egyelőre nem vitte a nyilvánosság elé, csak gyönyörködött benne otthon, és megmutatta barátainak. * Tanulmányai folytatására Mészáros 1932-ben hároméves ösztöndíjat kapott a római Collegium Hungaricumba. Januárban el is utazott. Októberben megszakította római útját, hazajött, és az Ernst Múzeumban kiállítást rendezett Bernáth Auréllal. Huszonhárom szoborral vonult fel. Ez volt a negyedik kiállítása. Sikerére jellemző, hogy néhány szobrát ott tartották a következő kiállításra. Egy esztendő alatt három kiállításon szerepelni nagy teljesítmény. A népszerűség azonban nem szédítette meg Mészárost. Egyszerű, szerény, közvetlen maradt. Első nagy szereplésének, a KUT-kiállításnak történetét így mesélte el: — Nagyon boldog voltam, amikor megkaptam az értesítést, hogy hat művemmel jelentkezzem a KUT-kiállitásra. Tudtam, hogy ez nemkicsinység,és döntő lehet egész pályámra. Délután bementünk a Rákóczi útra ruhát vásárolni, mert csak egy öltözet ruhám volt, amelyben a tejet szállítottam, 5 bizony már az is nagyon kopott. Megvettük a sötét öltönyt, elég drágán. Igen jól mutatott. Másnap délelőtt zuhogott az eső. A szobrokat felraktam a tejeskocsira, szalma közé, nehogy bajuk essék. Befogtam a lovat, és felültem a bakra. Elindultunk Pestre, a kiállítóteremhez. Az eső vigasztalanul esett. Mire odaértem, az átázott ruha úgy összement, hogy alig tudtam leszállni. Egymás után felvittem a szobrokat, és letettem az előcsarnokban. Odajött az igazgató, s kedvtelve nézegette őket, aztán hozzám fordult és megkérdezte: „Mondja, barátom, a művész úr nem jön el?" Csak álltam ott az összement új ruhámban, amelyből csöpögött a víz, és nem tudtam felelni. * Az első három kiállítást újabbak követték, az első sikereket a többi. Egy évre rá, 1930-ban monumentális férfiszoborral jelentkezett, melynek a Séta a természetben nevet adta. Az életnagyságú sétáló alak szemét lehunyja, karját hátrakulcsolja, álmodozva lépdel, mintha nem is a földön járna. Rózsa Miklós, az ismert művészpártoló és kritikus Beethovent vélte felfedezni az alakban, akire valóban hasonlított is. így lett belőle Beethoven. A műalkotás megítélésében a hivatalos körök, a kritika és a közönség véleménye megegyezett. Mészáros elnyerte vele a főváros Ferenc József-díját, az egyik leg-25 Artista, bronz, 1934 körül. Ismeretlen helyen