Budapest, 1981. (19. évfolyam)

3. szám március - Tarkövi István: Mészáros Lászlóra emlékezve

Bronzba öntve itt mutatta be először a Tékozló fiút. A mű dísze és dicsősége századunk szobrászművészetének. Méltó helyére került, a Nemzeti Galériába. Ilyen szobrot csak egyszer csinál életében egy művész. Ha csak ez az egy szobor maradt volna utána, akkor is örökre beírta nevét a magyar művészet aranykönyvébe, mint a keresetlen egyszerűség művésze. Ugyanezen a kiállításon mutatta be Szónok című új, félméteres nemes műkő szobrát, melyen már érezni a római tanulmányút hatását. Nyúlánk, fiatal, tógás férfi, ég felé néző tekintettel, láthatóan és érzékelhetően szólásra nyitja száját, jobb kezét pedig szívére szorítja. Hatása fenséges. Mintha ásatásból került volna elő. Mészáros elbeszélése szerint a szobor Krisztust ábrázolja, amint a hegyi beszédet mondja. Eredetileg Hegyi beszéd volt a címe, később változtatta Szónokra. Elképzelése szerint óriási méretben, hegyoldalra kellett volna felállítani, hogy felmagasodjék az égbe. * Régebbi, Ülő munkás és Alló munkás szobrainak dinamikus folytatása a Lázadó (Szabadság) harcos alakja, mely új stílus felé mutat. Ugyanide tartozott Artista néven ismert szobra, egyike az elkallódott műveknek. Valamikor Nemes Marcell, az ismert műértő gyűjteményében emlegették. A kis akt erőtől duzzadó, csupa izom, alacsony emberke, széles vállal, domború mellkassal, kerek sapkával a fején. Jobb lábának sarkára állt, leengedett bal karját ökölbe szorítja. Jobb tenyerében követ szorít, jobb karját könyökben behajlítva dobásra készül. A célzás izgalmas pillanata ez. Egyik látogatása alkalmával Mészáros papírba göngyölt csomagot hozott magával. Óvatosan, lassan bontogatta, majd kiemelte belőle ezt a szobrot, az asztalra tette és kedvtelve nézte. Dávid — mondta. Góliát nélkül is meg lehetett állapítani, hogy az. Rejtély, miként lett belőle Atléta. A Dávidot római tartózkodása idején mintázta, új stílus után kutatva. Bár témája a múltban gyökerezik, mégis előre mutató szobor. így keveredett benne múlt, jelen, jövő. * Utolsó római utazása előtt még egyszer eljött hozzám. Kissé elfogódottan viselkedett, ami szokatlan volt tőle, hiszen mindig egyenesnek, nyíltnak ismertem. Többször belefogott, amíg részletekben elmondta, hogy nemsokára visszautazik Rómába, onnan pedig Moszkvába emigrál. Magával viszi családját is. „Azért maradjak itt, hogy Gömbös Gyula szobrát mintázzam?" — kérdezte tépelődve, inkább önmagától, mint tőlem. Nálam hagyta a végrendeletét. Többet nem találkoztunk. Nem tudom, mi történt vele. Régen volt, 1935-ben — negyvenöt esztendeje. * Mészáros László további életrajzi adatai emlékkiállításának katalógusából: „1935. május 9. A KPM segítségével Moszkvába emigrál. Felesége és kislánya néhány hónap múlva követi. 1936 márciusában, Kun Béla támogatásával, Uitz Béla hívására Kirgizia fővárosába, Frunzéba utazik. Feladatuk a kormánypalota díszítése. 1937. Szobrásziskolát alapít. Erre a célra közös műtermet építenek. 1938. március 19-én letartóztatják. Hét évet tölt száműzetésben. 1945. szeptember 10—12. között Kolimán hal meg." * Ui. Még csak annyit, hogy három leány maradt utána, Márta, Dolores és Valéria. Utóbbiak ikrek, már a Szovjetunióban születtek. Márta, a legidősebb, akiről 1934-ben Itáliában a Gyermekfej (Pötyi) szobrot mintázta, és aki vele ment az emigrációba, azonos Mészáros Márta filmrendezővel, számos nagy sikert aratott magyar film rendezőjével. Atléta, bronz, Róma, 1934. Letét a Magyar Nemzeti Galériában Pötyi, a művész kislánya. Bronz, Róma, 1934. Magyar Nemzeti Galéria