Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Dr. Radó Dezső: Grundnosztalgia '81.

GRUNDNOSZTALGIA 81 Eifert János felvételei Molnár Ferenc regényéből nemcsak a gittegylet és Nemecsek feledhetetlen alakja maradt meg bennünk, hanem az a szívszorító jelenet is, amikor a grund, a Pál utcai fiúk birodalma, megszűnt. Igen, van ilyen nosztalgia, sőt, a grundnak van irodalma-költészete is, és nem is akármilyen. Hazai „grundon" maradva, Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regényére gondolok A történetből nemcsak a gittegylet és Nemecsek feledhetetlen alakja maradt meg bennünk, hanem az a szívszorító jelenet is, amikor a grund — a Pál utcai fiúk birodalma — megszűnt. Ez a régi nosztalgia termelődik újra napjainkban kisebb-nagyobb mértékben, és olykor a szakmai berkekre is átterjed. Hogy közeli példát mondjak: e folyóirat 1981. januári számában K. P. cikke a játszóterekről A mai grundnosztalgia a grund ellentétpárjának a modern lakótelepi játszóteret állítja. Meg kell tehát vizsgálnunk, milyen volt a grund és milyen a mai játszótér, vizsgálataink eredményét pedig össze kell vetnünk gazdasági lehetőségeinkkel is. A grund beépítetlen telek, minden különösebb felszerelés nélkül. A gyerekek hulladék anyagokból — a mai zsargon göngyölegnek nevezi — várakat építettek, napestig rúgták a rongylabdát vagy a kopott teniszlabdát, mert ,,igazi focira", fűzős bőrlabdára nemigen futotta. Szegényessége ellenére a grund világának mégis volt valami varázsa. A gyerekek maguk alakíthatták ki a játszóteret, és így jobban magukénak érezték azt. Természetes elemként rendszerint akadt a grundon egy-egy fa, amely törzsével, ágaival utánozhatatlan és megismételhetetlen volt, így a csenevész bokrokkal vagy éppen az elvadult bozóttal együtt a természet egy darabját jelentette. A hangsúly azon van, hogy ez szabályozatlan természeti elem volt. Azt mond-29 DR. RADÓ DEZSŐ