Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

ran a munkák befejezése után is. Túl sok az útfelbontás. Ez sokba kerül, és sok boszszúságot okoz a lakosságnak. S hiába jelöltek ki alkalmas helyeket, a felelőtlen szállítók az erdőkben rakják le a törmeléket. Az IKV a kisebb hibák kijavítását elhanyagolta, sok a törött ablak, kapu. Nagy kárt okoz a fővárosnak a parkok s általában a közvagyon pusztítása. Nem kielégítő a boltok, az áruházak és főként a piacok tisztasága sem. Ezért növelni kívánják az ellenőrzést, s megszigorítják a felelősségre vonást. Az egyik legsürgetőbb tennivaló, hogy minden közterületi építkezésen — útjavítás, házfelújítás — vonják össze az erőket, és meggyorsítják az átfutási időt. Ez megkönnyíti az ellenőrzést is. Csak rendelkezésekkel nem oldható meg, hogy tisztább legyen a város. Ehhez nagyobb társadalmi összefogás is kell. Állandó veszélyforrás a növekvő alkoholizmus. Beszédes tény: minden második bűntettet ittas állapotban követnek el. Miközben az utakon a szabálysértést elkövetők száma csökkent, az ittas vezetés miatti feljelentések száma csaknem ötven százalékkal nőtt. A rendőrség kiterjedt ellenőrzést tartott, hogy felkutassák a bűnözőket, megszilárdítsák a közbiztonságot, védjék társadalmunk alapvető érdekeit. Az idegenforgalom gyorsan fejlődik, és ezzel a már korábban észlelt kedvezőtlen jelenségek veszélyessége is megnőtt. A vám- és devizaszabályok megsértőinek száma megkétszereződött. A határozott fellépés eredményeképpen a tömeges méretű és nyílt üzletelés visszaszorult. Ugyanakkor megerősödött a tiltott pénzváltás, és idegenek engedély nélküli elszállásolása. A hegyvidék védelmében Nagy vitát robbantott ki a kiscelli dombok felett most elkészült lakótelep. Nem illik a tájba, elcsúfítja az óbudai hegyek jellegzetes arculatát. A Budapesti Pártbizottság várospolitikai munkabizottsága megtárgyalta a hegyvidék védelmére tett első intézkedések eredményeit, és az új elképzeléseket. A Fővárosi Tanács új építészeti vezetése egyértelműen állást foglalt a hatvanas évek és a hetvenes évek első felének tévedéseit, hibás nézeteit illetően. Elsősorban a korábbi évek rendezési-építési túlzásai eredményezték a zsúfolt hegyvidéki beépítést, a jellegzetes budai tájak megváltoztatását, az erdők pusztulását. Ehhez járult a sok elavult jogszabály hatása. De tény az is, hogy még a helyes rendelkezéseket sem tartották meg. A hegyvidéki építkezés nagy üzlet lett, nemegyszer az engedélyezettnél nagyobb házat terveztek, sőt engedély nélkül is építkeztek. Hogyan látják ma a tervezők a korábbi időszak nagy vitát kiváltó építkezéseit? „A kiscelli házak azt bizonyítják, hogy a hegy-28 vidéken nem szabad lakótelepeket építeni... A legbántóbb a budai tájban a Törökvész úti magasházak sora." De ugyanúgy elítélik a rózsadombi SZOT-szállónak, a Martinovics-hegy keleti oldalában a hengerházaknak és a Folyondár utcai telepnek elhelyezését. S találkozik az építészek-városrendezők és a főváros lakóinak véleménye abban is, hogy az óbudai dombok lejtőin az erdőt csonkító sebek tűrhetetlenül megbontják a hagyományos városképet. A főváros 1971-ben jóváhagyott általános rendezési terve elősegítette a hegyvidék túlzott beépítését. A tervezők hegyvidéki lakótelepeket és magasházak sorát jelölték ki. A régi építészeti szabályzat sem korlátozta megfelelően a telkek beépítését. A legutóbbi időben több fontos intézkedést tettek a hegyvidék védelmére. Megtiltották magasházak tervezését, leállították a korábban jóváhagyott telepek építését. A XII. kerület rendezési terve csak kisebb beépítést hagyott jóvá. Szabályozták a fák kivágását, s előírtak újabb ültetést. Elrendelték: minden újabb beruházást úgy kell megtervezni, hogy megóvják a környék növényzetét. Az építkezés illeszkedjen bele a tájba, és ne rontsa a kilátást. Megerősítették az ellenőrzést a Csúcs-hegy, Aranyhegy, Kamaraerdő és Pesthidegkút területén, hogy meggátolják az engedély nélküli építkezéseket. Sokat várnak az általános rendezési terv módosításától. A javaslat — most először — külön foglalkozik a természetvédelem feladataival. A főváros körül az építészek olyan újabb erdősítést ajánlanak, amely mint zöld gyűrű övezi Budapestet, s egyegy zöld ék egészen a város központjáig hatol. Ilyen ék lehet a Pesthidegkút—Hűvösvölgy—Városmajor—Tabán együttes. Kiemelten védett lesz egyebek között a Sashegy, és külön intézkedések alá vonják a Gellérthegy, a Martinovics-hegy, a Szabadság-hegy, a Rózsadomb és más értékesebb budai területek fejlesztését. Ez is hozzájárul, hogy felújíthassák a budai tájat. Egyes területekre építési tilalmat rendelnek el. Itt a kisajátított telkeken erdősíteni kívánnak. Másutt megakadályozzák a nagy telkek elaprózását és csak kisebb építkezéseket engedélyeznek. Az új budapesti városépítési szabályzat megfelelően korlátozza a beépítés arányait, a házak méretét. Csökkentik a burkolható területet, hogy minél több fát megóvjanak. Bizonyos területeken csak úgy lehet majd építkezni, hogy a teljes régi növényzetet megőrzik. A Fővárosi Tanács állásfoglalása, hogy meg kell védeni a budai hegyvidék természeti kincseit, jellegzetes tájait és mivel innen kapja a főváros a jó levegőt, nem szabad elfalazni a szelek útját. Ezek a javaslatok csak a legszélesebb társadalmi összefogással oldhatók meg. Ezért javaslat hangzott el a különféle tennivalókat összehangoló bizottság szervezésére. Gondoskodás az öregekről A Fővárosi Tanács hét év után ismét megvizsgálta: hogyan élnek Budapesten az idős emberek, milyen gondjaik vannak — és milyen segítséget várnak a társadalomtól. A fővárosban 1970. január 1-én négyszázötvennyolcezer 55 éven felüli nő és 60 évnél idősebb férfi élt. Számuk 1980-ra elérte a négyszáznyolcvanezret. Vagyis Budapest lakosságának csaknem a negyede már nyugdíjas korú. Mintegy negyvenezer idős ember a korhatár elérése után is a munkahelyén dolgozott, hatvanezren pedig rendszeresen munkát vállaltak a nyugdíj mellett. A lakosságnak ez a rétege általában nem igényel segítséget. Nagyobb támogatást várnak a kisnyugdíjasok, főként a magányosak. Minden tizedik budapesti lakos 70 évesnél idősebb. S a 70 éven felüliek negyven százaléka egyedül él. Társadalmi kötelesség, hogy a magányos, beteg, elesett öregekről gondoskodjunk. A legelőnyösebb megoldás, ha az idős ember régi otthonában, a megszokott környezetben maradhat. Ezért a Fővárosi Tanács nagy erőt fordít a területi gondozásra. Már korábban megszervezték az öregek napközi otthonait. (Jobb név volna: öregek klubja. — A szerk.) Az új intézmény bevált, az otthonok száma megkétszereződött, s a következő öt évben újak nyílnak. A legtöbb otthonban naponta többször étkezést adnak, és kibontakozott a klubélet. Hét év alatt jelentősen bővítették a házigondozás hálózatát. Nőtt a hivatásos gondozók száma. Sokan vállalkoztak ellenszolgáltatás nélkül is, hogy időnként meglátogatják a beteg, magányos öregeket, segítenek ápolásukban és a bevásárlásban. Ebbe a munkába diákok is bekapcsolódtak. A házigondozást a körzeti orvos és a körzeti ápolónő irányítja, ellenőrzi. Sok idős ember jövedelmét az ipari foglalkoztatók egészítik ki. Itt nincs meghatározott kötelezettség, mindenki ereje és ideje szerint vállal munkát. A foglalkoztatók nyereségét a bővítésre kell felhasználni. Felépültek az első nyugdíjasházak. Az itt lakók megfelelő gondozásban is részesülnek. Az érdeklődés nagy, jelenleg ezerkétszáz ember kíván — régi lakása átadása után — a nyugdíjasok házába költözni. Az idősek gondozását a tanács egyedül nem oldhatja meg. Ezért szervezettebbé teszik a társadalmi segítséget. A Magyar Vöröskereszt megalakulásának 100. évfordulója alkalmával sok gyár, intézmény vállalta az öregek napközi otthonainak támogatását. Számolnak azzal is, hogy mind többen vesznek részt majd a házigondozásban. A tanácstagok azt is hangoztatták a vitában, hogy az idősekkel nemcsak a társadalomnak kell törődni. A legfontosabb, hogy az öreg ember, ahol erre csak mód van, családja körében találja meg helyét. Aczél Kovách Tamás