Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Interjú Kertész Péter: Őrangyalunk, a KÖJÁL

— Én ait hiszem, hogy ez csak a kezdet kezdetén volt Igy, néhány évvel ezelőtt, mikor erőteljesebb hangsúlyt kapott a takarékoskodás. Előfordult, hogy mechanikusan értelmezve úgy gondolták: itt is takarékoskodni szükséges. Szeretném remélni, hogy ez a szemlélet nem vált általános gyakorlattá. — Végigolvastam szakszervezetük állásfoglalását, s a fejlesztési elképzelések között a KÖJÁL mint olyan meg sem említtetett. Ugyanakkor tudom, hogy az egészségügy kiemelten szerepel a főváros VI. ötéves tervében, tehát felzárkózott a lakásépítés mögé, a második helyre. — A „kiemelés" már régóta nagyon esedékes. A gyógyító jellegű intézmények azonban lényegesen rosszabb helyzetben vannak, és sokkal inkább fejlesztésre szorulnak, mint a közegészségügyiek. A Fővárosi KÖJÁL apparátusa, műszerezettsége, tehát működésének feltételei többé-kevésbé megfelelnek a követelményeknek. — Szűkítsük a kört az iskolákra, mivel a gyerekekből lesznek idővel azok a felnőtt állampolgárok, akik fittyet hánynak a higiéniai követelményekre. — Ez csakugyan érdekes, mert az óvodában az egészséges életmódra nevelés még igen jól megy, de az általános iskolában már csak ott, ahol megfelelő az ivóvíz, s nem kell a tanulóknak a tenyerükből inniuk az egyetlen folyosói csapból, s ahol a W. C-k száma elegendő és állapotuk nem elhanyagolt. Van erre pontos normatíva, hogy hány lánynak jusson egy ülőke és hány fiúnak egy vizelde. De a legfőbb gond mégiscsak az, hogy az iskolákban kétműszakos tanítás folyik, s a tanulócsoportok létszáma jóval meghaladja az optimális 25—30 főt. Ugyanakkor, ha a gyerek kilép egy esetleg tiszta iskolából, szemetet lát mindenhol maga körül, s előbb-utóbb ő maga is elkezd szemetelni. Itt van az ellentmondás, mert ha oktatják is azt a gyereket a higiéniai szemléletre, a környezet ellentmond ennek, akkor a példa, meglehet, erősebbnek bizonyul az intésnél. — A fejtetvesség: népbetegség? — Nem, azt nem mondhatjuk. Néhány éve azonban azt tapasztaljuk, hogy jócskán megszaporodott. Nemcsak Budapesten, hanem az egész országban, sőt, a fejlett tőkés országokban is. És nincs rá megfelelő magyarázat, hogy mi váltotta ki. Ugyanis a fejtetvességről azt tartottuk eddig, hogy háborús időszakokban jelentkezik óhatatlanul. De hát ennek ellentmond az a tény, hogy az USA-ban, Nyugat-Németországban és az NDK-ban is, ahol közismerten rendkívül magas a higiénés színvonal, ugyanúgy előfordul, gondot okoz, mint nálunk. A Fővárosi KÖJÁL, a kerületi szervekkel karöltve, átfogó szűrővizsgálatokat végez, s azt tapasztaljuk, hogy a bölcsődékben és az óvodákban minimális a fertőzöttség, az általános iskolai tanulók körében pedig hozzávetőlegesen kétszázalékos. Vagyis szó sincs arról, hogy „minden iskolás tetves", ahogy azt a közvélemény tudni véli. De ez megint olyan kérdés, amelyet a közegészségügyi hatóságok önmagukban nem tudnak megoldani. Elsősorban a szülők felelősségére hívnám fel a figyelmet. Tisztelet a kivételnek — szép számmal akadnak olyan szülők, akik felháborodnak, hogy a gyermeküket hazaküldték. Előfordul, hogy egyáltalán nem hajlandók a kezelést elvégezni. — És ha valakinek svábbogara van, akkor mi a teendő? Egyáltalán: mekkora veszedelem az elbogarasodás? — A csótánykérdés igen foglalkoztatja a közvéleményt, s természetesen ezt is eltúiozzák. Az elmúlt két évben a XV. kerületben végeztünk fertőzöttségfelmérést s ez alapján irtást. Az újpalotai lakótelepről érkezett a legtöbb panasz. A felmérések alapján kiderült, hogy 15 ezer lakást figyelembe véve mintegy 30 százalékos volt a fertőzöttség. — Ami persze nem nyugtatja meg azokat a szomszédokat, akiknél még nem történt ez ideig „birtokhá borítás". — Természetesen minden lakás fertőződhet, ahol a feltételek ehhez megvannak. Elsősorban a meleg, nedves helyet szereti a csótány, és ahol ennivalót talál. Sajnos a lakótelepi lakások alkalmasak erre, főleg a vizesblokkok, fürdőszobák, beépített konyhaszekrények, no meg a villanytűzhelyek mögötti részek. — Ezek szerint a lakótelepi lakások nem a legcélszerűbben vannak kialakítva közegészségügyi szempontból... — Sajnos nem. Ráadásul, a lakások egymásközt átjárhatók a vezetékrendszerek mellett. Vagyis, ha valakinek van már csótánya, akkor elvileg a szomszédjának is van. De még ennél is nagyobb probléma, hogy az élelmiszeripari és kereskedelmi létesítményeknek gyakorlatilag száz százaléka fertőzött csótánnyal, annakellenére, hogy ezekben a raktárakban, üzletekben, illetve élelmiszeripari üzemekben elő van írva a rendszeres irtás. — Most jutottunk el a vendéglátóiparhoz. Láttam egy döbbenetes riportot erről a témáról a televízióban, s nem hiszem, hogy egy kocsma bezárása körül ekkora kalamajkát kellene csapni. Se kell zárni és kész. Gondolom, az ellenállás itt kisebb, mint egy termelőüzem esetében. — Ugyanabban a riportban a Jégbüfé cukrászüzeme is szerepelt elrettentő példaként, amelynek közegészségügyi jelentősége mégiscsak nagyobb, mint egy X. kerületi kocsmáé. Pedig az ottani szakemberek ismerik a saját körülményeiket, tudják, hogy mit szabad és mit nem. Mégis mindaddig, amíg nem megy oda az ellenőr, nem változtatnak semmit az állapotokon. De mindennap nyilván nem toppanhat be ellenőr. — Milyen a partneri kapcsolatuk az üzemeltetőkkel? — Tulajdonképpen nem rossz, de abban a pillanatban, hogy bármit előírunk nekik, rögtön fedezethiányra hivatkoznak. Pedig általában nem olyan hiányosságok fordulnak elő, amelyeknek a felszámolása jelentős fejlesztést igényelne. A mindennapi munka során adódnak, s megfelelő gyakorlattal, szemlélettel és lelkiismeretességgel elkerülhetők lennének. Budapesten 11 ezer néhány száz, élelmiszer-egészségügyi szempontból fontos létesítmény van. Bizonyos /agyok benne, hogy többségükben nem a riportban látott állapotok a jellemzők. — Mondana végül valamit a Fővárosi KÖJÁL-ról, nagyságáról, fejlődéséről? — A Fővárosi KÖJÁL 1952-ben létesült, az országban elsők közt, szovjet példa nyomán. Jogelődünk a Székesfővárosi Fertőtlenítő Intézet volt, itt, a Váci út 174. alatt, ahol még most is megvannak az egykori lovas fogatok kocsiszínjei. Az intézménynek valamikor az volt a feladata, hogy a fertőző betegeket a járvanykórházba szállítsa. A Fővárosi KÖJÁL eltér a megyei KÖJÁL-októl Ez is a KÖJÁL dolga 10