Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Interjú Kertész Péter: Őrangyalunk, a KÖJÁL

A Fővárosi KÖJÁL laboratóriumában — Igen. Az első pillanattól kezdve, onnan, hogy megtörténik a helykijelölés. Mi már azt is véleményezzük, hogy a hely az adott célra megfelelő-e. — Gyakoriak a nézeteltérések az együttműködésben? — Gyakoriak. Mert nem mindig vannak meg a feltételek. A fővárosban alapvető probléma, hogy .nincs elég szabad terület. Ezért a tervezők arra kényszerülnek, hogy ipari övezetben létesítsenek lakótelepeket vagy legalábbis lakóházakat. Aztán kiderül, hogy a környék levegője szennyezett, zaj van és egyebek. — Holott a KÖJÁL nyilván nemet mondott már a helykijelölésnél. Ezek szerint szembe lehet szegülni a hatósággal? Vagy van erősebb hatóság az egészség őreinél? — Vannak szakhatóságok, amelyek szakvéleményeket adnak, és van egy hatóság, amely végső soron dönt arról, hogy valamennyi véleményt figyelembe tudja-e venni. Legjobb példa erre, ami Csepelen történt. Nem tudnék hirtelen olyan fórumot említeni, amelyet ne járt volna meg ez az ügy. A papírgyár tőszomszédságában felépített lakóházakban élő emberek idestova tíz év óta protestálnak a tűrhetetlen légszennyeződés miatt. Pedig mindenki tudta, hogy ott van a gyár, és szennyezi a levegőt. — Tudjuk, hogy minden beruházásnak bizonyos költséghányadát környezetvédelemre kell fordítani. Megközelítjük az optimumot? — Messze nem. Ehhez nincsenek meg a feltételek, sem anyagiakban, sem technológiai felkészültségben. — Tehát az üzem szennyezi a környezetet, a KÖJÁL bírságol. S ezzel mintegy szentesül a helyzet — természetesen úgy, hogy a lakosság elszenvedi. Mi lenne, ha nem hagynák annyiban? Vagy ezt nem lehet? Az emberek közérzetét, egészségét, pszichikumát veszélyeztető üzemet nem lehet leállítani azért, mert termelni kell? — Mi magunk is szüntelenül küszködünk ezzel a kérdéssel, és rendkívül nehéz helyzetben vagyunk, hiszen olyanok a népgazdasági s egyéb lehetőségek, hogy megalkuvásra kényszerülünk. Ami nem jelenti azt, hogy végképp nem élünk a leállítási jogunkkal. Például, pár évvel ezelőtt a XXII. kerületben bezárattunk egy üzemet, olyan súlyos ólom-Tóbiás Irén felvételei szennyeződést okozott a környezetében. Aztán bizonyos idő elteltével, hozzá kellett járulnunk, hogy folytassák a tevékenységüket. — Szennyezettebb Budapest, mint tíz évvel ezelőtt volt? — Igen is, meg nem is. Ide több minden tartozik: a talaj, a víz, a levegő. Például talajvizsgálatokkal nem régóta foglalkozunk, így nem tudunk mihez viszonyítani. A légszennyező tevékenység lényegében nem változott. A fűtési rendszer korszerűsödött, tehát kevesebb korom, kéndioxid kerül a légtérbe. Ha viszont azt nézzük, mennyivel több gépkocsi vesz részt a forgalomban, akkor azzal is számolnunk kell, hogy nőtt a levegő gáz és nehézfém -fe rtőzöttsége. — Az egészségügyi törvény kimondja, hogy minden állampolgár — a lehetőségeit tekintve — közegészségügyi ellenőr. Mégis megszámlálhatatlan közegészségügyi kihágásnak vagyunk elkövetői vagy szemtanúi nap mint nap. ^ — A mi hatósági jogkörünk rendkívül széles. Jogunkban áll, hogy nagy tételekben megsemmisítsünk fogyasztásra alkalmatlan élelmiszert vagy egyéb terméket. Lehetőségünk van arra, hogy szabálysértési eljárást folytassunk le, vagy bírsággal kényszerítsük ki határozataink végrehajtását. Mí azonban csak a foglalkozás gyakorlása közben elkövetett szabálytalanságokért vonhatunk bárkit felelősségre. Tehát azért semmiképpen nem, ha az utcán mint magánszemély szemetel. Nem léphetünk mellé, mintegy tetten érve, hogy megbírságoljuk. S egyébként is azt tartom, hogy csupán hatósági intézkedésekkel nem lehet minden problémát megoldani. — Idézem egyik kollégája hozzászólását, mely az egészségügyi dolgozók szakszervezetének kongreszszusán hangzott el: ,,Manapság gyakori jelenség, hogy a takarékosség jelszava mögé bújva nem egy intézményben a közegészségügyi és szociális ellátás rovására igyekeznek spórolni. Ha például egy közétkeztetést végző egységben igyekeznek a tisztító-, fertőtlenítő- és takarítószerekkel takarékoskodni, akkor csökken a mosogatás hatásfoka, és centrális járvány jelentkezhet. Közepes járvány esetén is több tucat ember betegedhet meg. A táppénz, a kórházi költségek, a kiesett termelési érték százezres vagy milliós kiadásokat eredményezhet, az egészségkárosodásról nem is beszélve. Ehhez képest a megtakarított fertőtlenítőszer filléres érték."