Budapest, 1981. (19. évfolyam)

12. szám december - Szakolczay Lajos: Békásmegyer — hajnaltól hajnalig

SZAKOLCZAY LAJOS Békásmegyer - hajnaltól hajnalig Az Óbudai Helytörténeti Múzeum állandó kiállításai közül Békásmegyert mutatja be az egyik. Itt olvasható: „A középkorban e település a pilisi apátsághoz tartozott. Miként egy 1254-ben írt okirat bizonyítja, ekkor Békafalunak nevezik. Amikor Buda török kézre került, Békásmegyer is hódolt terület lett. Az 1546 és 1590 közötti török adóösszeírások 40 felnőtt férfit számláltak a területen, akik mindannyian református magyarok voltak. 1596-ban, a tizenöt éves háború idején a lakosságot a török elől Esztergom és Érsekújvár környékére, az akkori magyar királyi területre menekítették. Visszaköltözésükre nem utalnak adatok. A falu a XVII. század végétől elnéptelenedik, a pusztává vált vidéket az óbudaiak legelőként bérlik Komárom városától. 1659-ben Békásmegyer a Zichy család birtokába kerül. Ekkor német ajkú telepeseket hoznak az egykori faluba, melynek Krottendorf a neve. A helység 1767-es összeírásában szereplő családnevek nagy része a XX. század közepén is megtalálható. A falu nuigját a mai Ezüsthegy és Dömös utca képezte. A falu 1766-ban a Zichy grófoktól a kincstár kezére került, és 1848-ig a koronauradalom része volt. A pilisi hegyek keleti nyúlványául kialakult település szerves része fővárosunknak." Ennyit a múltról, amely föltehetően nemegyszer viharos volt. Noha a népesség száma nem mindenben döntő, mégiscsak: a „vihart" egy — korábban falunak is alig mondható — kis település szenvedte el. A mai Békásmegyer város; kockaváros — ötvenezer lakóval. Budapest peremkerülete. Messze-messze mindentől, s ha a kulturális ellátottságot vesszük, olyan messze, ahol még a madár sem jár. Persze, idővel minden változhatik. Csak egy nem, a terület mérete. Nemzedékeknek avval kell most már beérni, amit a tervezők — nyilván ezer szorítás közepette — megálmodtak. Jóllehet Békásmegyer kockaváros, de mégse minden oldala „betonfej". Röpke sétánk kiindulópontja a régi falunak már említett magja: a Dömös utca. 4 óra 30 perc „Még Szentendréről és Pomázról is idejönnek kenyérért." Major Ignác pék- és cukrászmester tíz éve van Békásmegyeren. Óbudáról helyezte ide pékségét és üzletét, ő tudja miért. Gondolom — nemcsak az anyagi haszon számít —, megérte a költözködés. Kenyerét oly mértékben kedvelik, hogy amikor más üzlet nyit, ő már nyugodtan bezárhatna: 7 és 8 óra között az áru jó része már elkelt. Egyik alkalommal, az óra még csak fél nyolcat mutatott, magam is kénytelen voltam üres kézzel távozni. Gondoltam, most megtréfálom, beállítok hozzá hajnali negyed háromkor, hogy még a kemencébe tevés előtt foglaljam le cipómat. Fény nem szivárgott ki egyik ablakon sem, nem mertem bezörgetni. Az utcán föl s le sétáltam, közben figyeltem, ki mikor közeledik a péküzlethez. Négykor már jöttek. És nem is helybeliek: volt ki biciklivel, de autóval is. Fél ötkor már a pult előtt álltunk. Mivel a mester már lefeküdt — nemrég gyógyult ki az infarktusból, de a szakmát nem tudja abbahagyni —, felesége válaszol kérdéseimre. S közben kiszolgál. — Mennyi kenyeret sütnek naponta? — Mostanában 4—8 mázsát. Két évvel ezelőtt, amikor a férjem még nem volt beteg, 15— 20 mázsa is kijött a kemencéből. Ezenkívül — egyetlen cukrászda vagyunk a környéken — különféle süteményeket is készítünk. Főként vasárnap van keletje a krémesnek, képviselőfánknak, tortának. Egy-egy cukrászsüteményből általában száz-százötven vár vevőre. — Milyen áraik vannak? — A kenyér és az összes péksütemény hatósági áron kapható. A fehér lisztből készült zsemlekenyér kilója 9 Ft. — A boltra nyilván nem fizetnek rá . . . — Tényleg nem. Férjemnek egy nyugdíjas segít, hiányzik az utánpótlás. Egy fiatal szakmunkás — egyheti munka után — éppen most ment cl. Kevesellte a 35 forintos órabért. De a férjemet a sikerélmény is hajtja. Jól esik a vevők megbecsülése. — Kik a vásárlók? — Érdekes, csak 20 százalékuk lakik Békásmegyeren. A hajnali „látogatók" nagy része Szentendréről, Pomázról, Budakalászról, Óbudáról és Csillaghegyről jön. 9 óra 10 perc „Kár, hogy a gyönyörű táj nem hatott a beépítés struktúrájára." Mester Árpád építésszel járjuk az utcákat. Az eső csak szemezget, de mindenütt latyak, sár, tócsa. Még a betonutakon is. Az autósok viszont könyörtelenek: alig marad ruha szárazon. Beszélgető partnerem — maga is több lakótelepet tervezen — kiváló szakember. Az építkezést nem tudja, nem is akarja, kimondottan csak lakásszempontból — több lakás, több ember — szemlélni. Hangoztatja: a betonvárost „humánus" szempontok — azaz, az esztétikus környezet — tehetik elviselhetővé, otthonossá. — Békásmegyer szép vagy csúnya? — Vegyes a kép. Mindenesetre a két rész — a Duna-parti és a „hegy" alatti lakóövezet — között nagy a különbség. Természetesen az utóbbi javára. Őszintén szólva, ne hangozzék túlzásnak: hiányzik a tudatosság. — Miért? — Sok oka lehet ennek, s nyilván valamennyire a tervezők keze is meg volt kötve. 12 Veres Péter egykori lakóháza még áll