Budapest, 1981. (19. évfolyam)

12. szám december - Szakolczay Lajos: Békásmegyer — hajnaltól hajnalig

— Szerencsére, nem. Itt, sajnos, nem vették figyelembe a színdinamika törvényeit. Ezek a házak a szürkénél is szürkébbek. Hogy másképp is lehet, hadd hozzak föl saját tervezői tapasztalatomból egy példát. Nemrég készült el a XXII. kerületben a Vidám utcai lakótelep. Házgyári elemekből, 3—4 emeletes házakkal. Mielőtt hozzákezdtünk volna az építéshez, alapos színtanulmányt végeztünk. Azt hiszem megérte. Legalábbis úgy hírlik: a lakók örülnek, „földobja" őket a környezet. Ezzel érdemes volna máshol is kísérletezni. 13 óra 10 perc „Békásmegyer ügyében forduljon a Fővárosi Tanácshoz!" Pechem volt, melynek legfőbb oka a naivságom; gondoltam, Békásmegyer a III. kerület „szerves" része, s egy-egy kérdéssel kit is lehetne megkeresni, ha nem a kerületi tanács elnökét. A tájnak és a lakótelepnek együtt kellene lélegeznie Három-négy gyermeknél többet sosem vállal A lakótelepi környezetnek óriási a nevelő hatása Mégis: a „túlsó" oldalnak kapcsolatban kéne lenni a Dunával; a folyó (és vele ezer lehetőség) figyelmen kívül maradt. Arra a részre általában a túlzsúfoltság a jellemző. Az egyes épületek között szinte lehetetlen a parkosítás, a legtöbb helyet az autóparkolók foglalják el. — Miért nem él a táj? — Mert nem hagyjuk élni. Például a régi falu felőli oldalon a magas, tízemeletes házak teljesen eltakarják a környék kiránduló- és üdülőhelyét, az impozáns látványt nyújtó „dombot". Igaz; hogy egyik-másik „intimebb" gyalogútról erre is van rálátás, de a tájnak és lakótelepnek együtt kellene lélegeznie.. — Némely utcába idestova már két éve beköltöztek, a környék mégis elhagyatott: fölásott árkok, föltört beton, rendezetlen terep . . . — Állítom, hogy a lakótelepi környezetnek óriási a nevelőhatása. Ezzel, látható, Békásmegyer nem tud „egyetérteni". Különben hogyan lehetne ilyen felfordulás az utakon, az új állomás környékén? Jómagam az általam tervezett lakótelepeknél mindig arra törekedtem, hogy az első ütem a környezetalakításé legyen; hogy először a fák, utak, parkok, játszóterek kerüljenek a „helyükre", és csak utána költözzenek be az emberek. — Ilyen lakásínségben önt ezért az álláspontjáért megkövezik. — Akkor sem tudok mást mondani. A tervezőnek (és az illetékeseknek) segíteni kell, hogy az emberek emberi környezetben kezdhessék meg lakótelepi életüket. Persze sokszor áthágják, áthágjuk ezeket az íratlan szabályokat. — Minden lakótelep szürke? A titkárnője felvilágosított: Kiss István tanácselnök 10 hónapos iskolán van, csak valamelyik helyettesével beszélhetek. Dr. Gritz Andor általános elnökhelyettes viszont megüzente: nem hajlandó nyilatkozni. Ha valamit meg akarok tudni, forduljak a Fővárosi Tanácshoz. Miért fordulnék? Nem volt még példa rá, hogy valamelyik kerület vezetői elzárkóztak a beszélgetés, végső soron a közönség tájékoztatása elől. Az újságíró onnan szerez adatokat, ahonnan tud. Például egy utcai „irányítótábláról", mely Békásmegyer lakótelep-beépítési tervét ismerteti. Legalább a legfontosabbat tudjuk: a 13 ezer 715 lakásból 1885 lesz í szobás, 810 1 plusz félszobás, 5196 1 plusz két félszobás, 3534 2 szobás, 2290 3 szobás. Mennyi készült el belőlük, mennyi nem, rejtély. A találgatás nem az újságíró dolga. A riporter sok mindenre szeretett volna választ kapni: az iskolavándorlásra, a gyerekek ide-oda költöztetésére, az óvodák és napközik gondjaira. És hogy miért nincs az ötvenezres lélekszámú városban egyetlen művelődési ház, 13