Budapest, 1981. (19. évfolyam)

11. szám november - Váradi-Sternberg János: Melyik Muravjov járt Pest-Budán 1801-ben?

Ivan Matvejevics Muravjov-Aposztol a leányával. Monnier festménye, 1799 A neki szépült Budára Nádorispányunk számára Egy áloét hoztak volt: De alig lett virágzása. Mint az áloék szokása, Ő is azonnal meghált. Csokonai: A palatinusné halálára Alexandra Pavlovna földi maradványai az 1978-as exhumáláskor riai kényszermunkára ítélték. 1826. július 13-án — szinte pontosan huszonöt évvel a pest-budai látogatást követően — a Péter-Pál-erőd koronagátján a dekabrista mozgalom négy kiváló vezetőjével együtt felakasztották a legkisebb fiút, Szergej Muravjov-Aposztolt. De e végzetes eseményektől a pest-budai és bécsi kiküldetés idején még egy negyed század választotta el Ivan Muravjovot és Budán tartózkodó pétervári ismerősét, Szamborszkijt. Találkozásukkor bizakodó hangulat uralkodott. 1801-ben a két férfiú reménykedhetett, jót várhatott a kezdődő századtól, bízhatott az új kormányzásban, a liberális politikai rendszert ígérő Sándorban, abban, hogy Oroszország és népe alkotmányos szabadságot kap. Mindez nyilván közrejátszott abban, hogy a Pétervárról érkező diplomata kellemes tapasztalatokat szerzett Magyarországon. Idézzük a Magyar Hírmondó cikkének zárósorait: „Nem győzi eleget dicsérni Magyar Országnak kellemetességét s főképpen Buda várának kies és szép kilátású fekvését. Nagyon magasztalja egész útjában a Lakosok által személyéhez mutatott ritka emberséget." 39 Az ürömi kápolna 1803-ban