Budapest, 1981. (19. évfolyam)

11. szám november - Váradi-Sternberg János: Melyik Muravjov járt Pest-Budán 1801-ben?

VÁRADI-STERNBERG JÁNOS Melyik Muravjov járt Pest-Budán 1801-ben? Andrej Afanasijevics Szamborszkij. Afanaszjev rézkarca. Kőfaragó Gyula reprodukciói A Bécsben megjelenő Magyar Hírmondó 1801. július 7-i számában egy orosz vonatkozású hír hívta fel magára figyelmemet. „Béts. Négy nappal ezelőtt érkezett ide Budáról — olvassuk a híradásban — Muravieff Muszka követ." Tehát a múlt század első esztendejében Pest-Budán járt egy Muravjov nevű orosz követ. Kiléte különösen azért érdekelt, mert Oroszország XIX. századi történelmében jó néhány ilyen nevű személyiség játszott jelentős szerepet. Herzen írta egy alkalommal, hogy a Muravjovok között találhatók felakasztottak, de olyanok is, akik maguk akasztattak. Vajon az előbbiekhez vagy az utóbbiakhoz tartozott-e a hírben szereplő diplomata? Az idézett híradás jellemzi a követ külsejét, és hozzávetőlegesen megadja életkorát. Ezek szerint: „Muravieff még csak negyven egy-két esztendős, nem magas, 's mind ábrázatja tetszetős, úgy szinte a beszédei s egész maga alkalmaztatása igen kedveitető." Ugyanezen újság előbbi számában tájékoztatja az olvasót a követ budai tartózkodásáról és jövetelének a céljáról: Muravjov annak a kápolnának az alapkőletételére érkezett, amelyben Alekszandra Pavlovnát, József nádor meghalt hitvesét, I. Pál, ugyancsak elhunyt cár lányát szándékoztak eltemetni. A fiatalon, 1801 márciusában elhunyt Alekszandrát kedvelték Magyarországon, s halála részvétet váltott ki a lakosság körében. Fellapoztuk a József tiádor iratai című több kötetes forráskiadványt, és ennek első kötetében említés történik Muravjov 1801. évi bécsi küldetéséről. Itt nincs szó Muravjov budai látogatásáról. A követ hivatalos megbízatása az volt, hogy bejelentse a bécsi udvarnak I. Sándor cár x 801. március 12-én történt trónralépését, és egyúttal az oroszosztrák viszony javulásáról tárgyaljon. Domanovszky Sándor, az 1925-ben megjelent kiadvány összeállítója jegyzeteiben foglalkozott a követ személyével, de nem tudta pon-Részlet a szerzőnek 1982-ben megjelenő Századunk öröksége című tanulmánykötetéből. tosan megállapítani kilétét, illetve két hasonló nevű diplomatát nevez meg: Mihail Nyikitics Muravjovot (1757—-1807) és Ivan Matvejevics Muravjovot (1769—1851). Az újságban jelzett életkor, a negyvenegy-negyvenkét év az előbbihez áll közelebb, mégis, Domanovszky második feltevése a helyes. Ezt a XIX. század első negyede orosz diplomáciai okmányainak több kötetes gyűjteménye alapján sikerült megállapítani. A kiadvány első kötetében megtalálható a cár I. M. Muravjov-Aposztol nevére szóló, 1801. április 22-én keltezett megbízólevele, valamint Ferenc császárhoz intézett levelének fogalmazványa. Ivan Matvejevics Muravjov-Aposztol a Muravjovok Herzen által említett első kategóriájához tartozott. Három fia vett részt az első orosz forradalmi megmozdulásban, a nemesi forradalmárok, a dekabristák által szervezett 1825. decemberi felkelésben. Ez a körülmény arra késztetett, hogy tisztázzam az orosz követ magyarországi látogatásának körülményeit, és megállapítsam, hogy kikkel találkozott Pest-Budán. A fiatal diplomata, aki irodalommal is foglalkozott, különböző udvaroknál képviselte Oroszországot. I. Pál uralkodása alatt azonban kegyvesztett lett. Az új cár, I. Sándor, aki trónra lépése után a liberális, haladó uralkodó szerepét akarta játszani, kegyeibe fogadta a literátor-diplomatát, s ennek a megnyilvánulása volt a bécsi kiküldetés. Mint már arról szó esett, a pest-budai utat nem említik a diplomáciai okmányok, ezek szerint a magyarországi látogatás félhivatalos lehetett. Valószínűleg Muravjov kívánta felkeresni Pest-Budát, ahol találkozhatott régi eszmetársával, a már két éve Budán tartózkodó Andrej Afanaszjevics Szamborszkijjal (1732—1815). Utóbbit 1799-ben nevezték ki Alekszandra Pavlovna udvari lelkészévé, és a nádor feleségének elhunyta után ő volt hivatva intézkedni az ürömi kápolna felépítésének ügyében. A nagy műveltségű Szamborszkij tizenhat évet töltött Angliában, hogy tanulmányozza a szigetország mezőgazdaságát. Kitűnően beszélt angolul, és brit feleséggel tért haza, a szabadelvű eszmék híveként. Magyarországon kapcsolatban állt haladó személyiségekkel, többek közt Tessedik Sámuellel, aki önéletrajzában megemlékezik „Zámborszky András"-ról, „Nádorné őfenséges, Alekszandra Pavlovna gyóntatójá"-ról. Szamborszkij ötévi magyarországi tartózkodását követően írta meg emlékiratait. Ezekben rokonszenvvel emlegeti a magyarokat, és megértéssel beszél „Ausztriától való elszakadásra irányuló törekvéseikről". Feltételezhető, hogy Szamborszkij kapcsolatban állt Görög Demeterrel, a magyar irodalom kiváló szervezőjével, az első magyar nyelvű hírlap szerkesztőjével, a Magyar Hírmondó kiadójával, akinek bizonyára ő hívta föl a figyelmét a Pétervárról érkezett és Budáról a császári fővárosba tartó pétervári vendégre. Szamborszkij kiadatlan feljegyzéseiből tudjuk, hogy Muravjov jelenlétében történt az ürömi kápolna alapkőletétele, amelynek a kriptájában örök nyugalomra helyezték Alekszandra Pavlovna földi maradványait. Különben a Muravjov és a Szamborszkij családot régi baráti kapcsolat fűzte egymáshoz. Erre jellemző, hogy 1976-ban a külföldi kiküldetésből hazatért diplomata Szamborszkij pétervári házában húzódott meg a családjával, és itt született 1979. szeptember 28-án Ivan Muravjov legkisebb fia, a dekabrista mozgalom jeles vezetője és mártírja, Szergej Muravjov. 180i-ben a kitűnően képzett Muravjov előtt még fényes karrier állt. De a valóságban ehelyett megpróbáltatások egész sorozata várta. 1805-ben, harminchat éves korában (az újsághírben közölt életkor téves) nyugállományba helyezik. Fiai, a tizennyolc éves Matjev és a tizenhat éves Szergej önkéntesként harcolják végig a Napóleon elleni háborút. 1834-ben Ivan Matvejevics újra megbízást kapott az udvartól, majd szenátorrá is kinevezték, de ekkor már tornyosultak a vészterhes forradalmi események felhői. 1825 decemberében a cscrnyigovi ezred felkelésében három fia vett részt. Közülük Ippolit, a középső, fegyverrel a kezében esett el, míg Matvejt, a legidősebbet, életfogytiglani szibé-38