Budapest, 1981. (19. évfolyam)

10. szám október - Vargha János: Mindennapi ivóvizünk II.

VARGHA JÁNOS Elfelejteti katasztrófak A fővárosi polgár olvassa az újságban, mennyi baj van vidéken az ivóvízzel. Soksok községben ott a nitrát, néhol olaj kerül a kútba vagy éppenséggel arzén ... Es ez a Vác! Kész botrány! Ha nem fedezik fel idejében, még genetikai ártalmakat is okozott volna az a valami, amiről nem is tudják, hogy micsoda. A fővárosi polgár elképzeli, amint kétfejű borjak nyüzsögnek az utcán, és megborzong. Aztán megnyugodva olvassa, hogy máris fektetik a csövet a Duna medrébe, Vác egészséges vizet kap a főváros Szentendre-szigeti kútjaiból. Persze, a főváros, az egészen más! Tényleg más? Sajnos, nem. A Fővárosi Vízművek kútjai sincsenek nagyobb biztonságban. Több ízben előfordult már, hogy különféle okok miatt jelentős ivóvízbázisok estek ki a termelésből. A különbség csak MTI Fotó. Várkonyi Péter annyi, hogy ezek az esetek nem kaptak ekkora nyilvánosságot, a fővárosi polgár nemigen ismerheti az ivóvizére lesekedő ezernyi veszélyt. Gerle György építész írta 1974-ben: ,,... vannak olyan — önmagukban is kritikus — tényezők, amelyek a sok más, negatív tényező hiánytalan kiküszöbölése esetén is lehetetlenné teszik az emberiség objektív igényeinek megfelelő életfeltételek fennmaradását. Ezek megszüntetésére ez idő szerint még nem készültünk fel. . . .... az általam megismert közlések . . . inkább „leszerelik", mintsem mozgósítják a közvéleményt, amely . . . nem veszi elég komolyan a helyzetet. Nagy részük valamiféle „múló divatként" értékeli, sőt vannak, akik a teológia körébe tartozó „eszkatológia" egyik újkori megnyilvánulásának tartják, mint az ótestamentumi és középkori „ítéletnap"-próféciák szerves folytatását. Ez az indokolatlan önmegnyugtatás azonban — ilyen kritikus helyzetben — éppolyan veszélyes, mint maga az objektív helyzet. . . . . . mélyül a szakadék a teendők szükséges és tényleges mértéke között. Es ebben . . . igen nagy a szerepe a politikai és gazdasági vezetők és vezető testületek döntéseit befolyásoló, értetlen vagy éppen helytelenül informált közvéleménynek." (Környezet és településhálózat, Akadémiai Kiadó.) Ad absurdum: ha a Duna vize (és a felszín alatti víz) iható lenne, nyilván kifogástalan lenne a parti szűrésű kutak vize is. Nem is kellenének kutak. Ami azonban a Duna medrében ma folyik, az gyakorlatilag szennyvíz, legalábbis ami a bakteriális szennyezést