Budapest, 1981. (19. évfolyam)

10. szám október - Vargha János: Mindennapi ivóvizünk II.

illeti, feltétlenül az. Ennek egyik jellemzője EZ úgynevezett coliform baktériumok száma 100 milliliter vízben. Ezek jelenléte főként fekáliás szennyezésre utal. Számuk az évszakoktól függően erősen ingadozik. Elgondolkoztathatja a fővárosi polgárt, hogy ezzel párhuzamosan nő vagy csökken a bakteriológiailag kifogásolható hálózati vízminták aránya is. A bakteriális szennyezés mellett egyre súlyosabb gondot okoznak a vízfolyásokba jutó vegyi anyagok. A századeleji elveken alapuló védelem önmagában nem nyújthat ezekkel szemben oltalmat. „A védőterületre vonatkozó rendelkezések megalkotásánál a közegészségügyi követelmények kerültek előtérbe és döntően a higiéniai szempontok érvényesültek. A részletes előírások mindhárom övezetben merev, statikus lehatároltságban, lényegében a bakteriális szennyezés megakadályozását célozzák. Az így kijelölt zónák valójában egészségügyi védőterületek, amelyek azonban nem akadályozzák meg a víz bomlási végtermékkel való szennyeződését; semmiféle védelmet nem adnak a háttérből eredő tartós szennyeződés ellen; alkalmatlanok a közvetlen, gyors szennyeződés kivédésére. Tegyük hozzá, hogy a hidrogeológiai védőterületet legtöbbször ki se jelölik. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a víztermelés védelmét összhangba kell hozni az összes felszín alatti vízadóképződmény védelmének megszervezésével, amihez a vízbázisok védelme szükséges. (Dr. Egerszegi Gyula: A felszín alatti vizek jogi védelmének kérdései, Vízgazdálkodás és Környezetvédelem, 1978/1—2. Logikus és szükséges, hogy a Duna medre, különösen a hajózó útvonalon kívül eső sávok a parti szűrésű kutak védőterületéhez tartozzanak. Súlyos károkat okozott, amikor a folyószabályozás és az ipari kavicskotrás ezt sorozatosan figyelmen kívül hagyta. A következmények látszólag kevésbé drámaiak, valójában ilyen okok miatt a legutóbbi váci kútmérgezéskor kiesett kapacitásnak többszöröse vált használhatatlanná. A káposztásmegyeri folyamszabályozó mű, az úgynevezett Trianonigát megépítése következtében a Palotasziget és Újpest között nagy mennyiségű iszap rakódott le. Emiatt 1948-ban végül 11 aknakutat és 25 csőkutat, valamint az újpesti Ister-vízművet fel kellett adni. A kiesett hozam napi ötvenezer köbméter. Az ötvenes évek elején, a Folyamőri kikötő építésekor szabályozták a Szilas-patak beömlését. A Vízművek tiltakozása ellenére hibásan alakították ki a tömény ipari szennyvizeket hozó patak torkolatát. A víz romlása miatt az érintett bázis déli kútjait le kellett állítani. De a helyzet egyébként sem volt rózsás. ,,1948-ban, mikor Nagy-Budapest kialakításával a szigetszentmiklósi vízmű a Fővárosi Vízművek kezelésébe került, rögtön feltűnt a telep előtti Duna-szakasz kátránytartalma. A vizsgálatok igazolták, hogy a folyam fenolos gázvízzel erősen szennyezett és kavicsrétege kátrány-lepényekkel borított... A Csepeli Acélművek 1953-ban megindított új gázgyára katasztrofálissá tette a helyzetet. A kutak előtti part- és mederszakaszon lerakódott kátrányréteg a víz átszűrődését a kutak felé nagymértékben gátolja. A gázvíz pedig állandóan veszélyezteti a csáposkutakból termelhető víz minőségét. Mióta a Budapesti Gáz- és Kokszművek termelési kapacitása, s így a fenolos gázvíz és kátrány mennyisége a Dunában megnövekedett, megkétszereződött, a Fővárosi Vízművek budaújlaki kútjai előtt is kétszeresen koncentráltabb gázvizes folyamvíz vonul le, és ez veszélyezteti a meder kavicsrétegében kialakult biológiai szűrőréteg mikroorganizmusait. 1956. május közepén két parti kutat a fenolszennyeződés miatt hosszabb időre ki kellett kapcsolni."(Zimmer Péter: Nagy-ßudapest vízellátásának helyzete és feladatai, Hidrológiai Közlöny, 1957/3.) A hajózóút karbantartása érdekében rendszeresen kotorták a Duna medrét. A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat, a FOKA, az így kitermelt anyag egy részét építőanyagként értékesítette. A nagypaneles építési mód bevezetésekor ugrásszerűen nőtt a kavics iránti igény. A FOKA-t azonban kötötték a szabályok és a kotrási terveket egyeztetni kellett a Fővárosi Vízművekkel. Aztán szép csöndben minden megváltozott. ,,A vállalat éveken keresztül hivatkozott arra, hogy a termelés volumenének további növelése korlátokba ütközik .... A korábbi fejlesztési lehetőséget meghaladó termelésnövelés alapja, hogy a vállalat tevékenységét ki kívánja terjeszteni a partfal kotrására is." (A Szilikátipari Tudományos Egyesület Kő- és Kavicsszakosztályának tanulmánya az országos adalékanyagellátás helyzetéről. Bp., 1968.) Egy másik tanulmány, amelyben felmérték a kitermelhető dunai kavicskészleteket, számos olyan helyet is felsorol, ahol a kotrás egyértelműen veszélyeztetné a Vízművek kútjait. A nehézségek elkerülése végett a kecske megkapta a káposztát: az 32