Budapest, 1981. (19. évfolyam)

10. szám október - Sípos István: Tizenháromszoros centenárium

Hriszto Botev (1848—1876) Az Alekszandra Nyevszkaja székesegyház Szófiában SIPOS ISTVÁN Bulgária ünnepel Tizenháromszoros centenárium A hazai sajtóban mind több olyan írást olvashatunk, amely közvetve vagy közvetlenül a bolgár állam meg­alakulásának 1300. évfordulójára utal: méltatja annak jelentőségét, vagy az évforduló kapcsán tájékoztatja az ol­vasókat Bulgária fejlődéséről, a ma­gyar—bolgár kapcsolatok időszerű kérdéseiről. Számos kulturális és egyéb rendez­vényről, eseményről is beszámolha­tunk, amelyeket ugyancsak az évfor­duló kapcsán rendeztek. Ilyenek vol­tak : az országos bolgár vers- és próza­mondó verseny, melynek veszprémi döntőjét közvetítette májusban a rá­dió és a televízió is; egy-egy bolgár színdarabnak a bemutatása Győrött, Miskolcon és Budapesten; a hazánk­ban már ismert „Pirin" bolgár népi együttes több napos vendégszereplése augusztusban és végül a szeptember 5-én rendezett nagy sikerű bolgár hangverseny a Zeneakadémia nagy­termében. Az 1300. évfordulóról megemléke­zett könyvkiadásunk is. Ez alkalomból jelent meg többek között egy hézag­pótló mű — Tanulmányok a bolgár— magyar kapcsolatok köréből — a Magyar és a Bolgár Tudományos Aka­démia gondozásában. Végül hadd említsem meg, hogy ebben az évben a budapesti székhely­lyel működő Bolgár Kulturális és Tá­jékoztatási Központ tevékenysége is az évforduló jegyében zajlik, amit e fon­tos missziót betöltő intézmény rend­szereslátogatói, barátai már hosszú idő óta tapasztalnak. Amikor ismerőseim, barátaim elő­ször olvastak, hallottak arról, hogy államalapításának 1300. évfordulójára emlékezik ebben az évben a bolgár nép, s hozzám fordultak, hogy miről is van szó, két mozzanat ragadta meg a figyelmemet. Az egyik, hogy a kér­désbe némi csodálkozó hangsúly ve­gyült: 1300 éves lenne az ország, amely­nek jelenéről ugyan egyre többet tu­dunk, a múltjáról azonban legfeljebb annyit, hogy 500 nehéz éven át hor­dozta a minket is 150 évig sanyargató török igát? A másik, hogy a kérdezők szinte firtatták: egy szocialista ország mit kezdhet ezzel az évfordulóval, minek a jegyében lehet ma megünne­pelni a bizonytalan homályba vesző államalapítást. Múltba nézéssel? A bol­gár nemzet valós vagy vélt történelmi erényeinek dicshimnuszával? S nem érintheti ez más, ugyanebben a kor­ban élt népek érzékenységét! A Budapest szerkesztősége kért fel e cikk írására. Pillanatnyi belső tiltako­zásomat — hogy erre elsősorban az adott korban járatos történész lenne alkalmas — elnyomta az a gondolat, hogy a fentebb megfogalmazott kér­désekre nemcsak tudósként lehet vá­laszt adni, hanem Bulgária, a bolgár— magyar kapcsolatok története főbb fejezeteinek ismerőjeként is, s ez a válasz talán hasznosan kiegészíti majd a témában írt egyéb cikkeket, tanul­mányokat. Sőt, arra is megpróbálok választ adni, hogy ebben az évben miért foglalkozunk mi, magyarok is oly sokat Bulgária múltjával, jelené­vel, kapcsolataink alakulásával. Mindenekelőtt tehát: magáról az eseményről, a bolgár honfoglalásról, illetve államalapításról. A történelmi források tanúsága sze­rínt az i. sz. VII. században a mai Bul­gária, sőt az attól északra és nyugatra fekvő területek is a bizánci biroda­lomhoz tartoztak, amely nemcsak hó­dított, hanem maga is sok csapást szen­vedett más hódítóktól. Északról száza­dok óta ostromolták többek között a szlovákok, akik egyre több települést hoztak létre a birodalom területén. Államot ugyan a VII. század második feléig sem tudtak létrehozni, ebbeli törekvéseikkel azonban komolyan ve­szélyeztették Bizánc érdekeit, így az ellenségnek tekintette őket. Valószí­nű, hogy jórészt ezek a szlávok olvasz­tották magukba a korábban itt élt trák lakosságot, amelynek életéről, s főleg eredeti, gazdag művészetéről a magyar közönség is ízelítőt kaphatott a néhány évvel ezelőtt bemutatott Trák kultúra és művészet című kiállításon. 680-ban Bizáncnak új ellenséggel kel­lett szembenéznie: az előbolgárokkal vagy másképpen bolgártörökökkel. Ez a nép az i. sz. VI. században már nagy törzsszövetséget alkotott az Azovi- és a Fekete-tenger közötti területen, élén Kubrát (Kurt) fejedelemmel. Tud­juk róla, hogy esetenként szövetke­zett a portyázó hunokkal, hogy Bizánc zsoldjában vitézül harcolt töb­bek között a keleti gótok ellen, s hogy később, megismervén Bizánc gazdag­ságát, maga is kedvet kapott egy-egy bizánci portyára. A bolgár törzsszövetség a VII. szá­zad második felében széthullott, rész­ben a fejedelem, Kubrát halála, rész­ben a kazárok támadása miatt. Egyes bolgár törzsek csatlakoztak hozzájuk, s idővel egybeolvadtak velük; mások északkeletre menekültek, ahol új törzs-13

Next

/
Oldalképek
Tartalom