Budapest, 1981. (19. évfolyam)

9. szám szeptember - Szatmári Jenő István: 3400 kilométer a talpunk alatt

SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN 3400 kilométer á a talpunk alatt * Járjuk körül a járdát! Baj, ha nincs. Bokáig-térdig sárban járni senki sem szeret. Jó, ha van. De baj, ha nem olyan, amilyennek szeretnénk. Ha repede­zett, töredezett, ha eső után tócsákban áll rajta a víz, ha felszedik, és sokára állítják helyre — rengeteg bosszúság forrása a járda. A Fővárosi Tanács illetékeseinek segít­ségével járjuk körül a járdát: dr. Beck Béla, a Fővárosi Tanács tervfőosztályának veze­tője, dr. Sárdi György, a Fővárosi Tanács közmű-főigazgatóságának helyettes veze­tője és Mózes Antal, a közlekedési főigazgató­ság csoportvezetője felel a Budapest kérdé­seire. * Kezdjük néhány számmal. Mennyi járdánk van? Sárdi György: A főváros úthálózata 3683 kilométer. Ebből 1030 kilométer földút. De csak 280 kilométernyi az olyan, amelynek egyik oldalán sincs járda. Azaz: 3400 kilométernyi út egyik vagy mindkét oldalán szilárd burkolatú járdán járhatunk. Beck Béla: Az V. ötéves tervben 570 kilométer járda épült. Főként ott, ahol addig egyáltalán nem volt. Ha kerületen­ként nézzük: a XVI. kerületben 120, a XVII-ben 97, a XX-ban 92 kilométer járda készült a tervidőszakban. Az I. kerületben — érthetően — kevesebb. A főváros ehhez az 570 kilométerhez 56,4 millió forint tá­mogatást adott. A kerületek saját erőfor­rásaikból 117 millió forintot fordítottak erre a célra, és ami külön örvendetes: ma­guk az érintett fővárosi lakók 50,9 millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a járdaprogramhoz. Ebben is a XVI. kerületiek jártak az élen: 26,4 millió forint értékben végeztek társadalmi munkát; de szép a XX. és a XXII. kerület mérlege is: 6,7, illetve 5 millió forintos társadalmi munkával. És még egy szám: az V. ötéves tervre tervezett járdaépítés 462 kilométer volt, így a teljesítés 123 százalékos! Ez azt jelenti, hogy megszűnt a járda­probléma? Sárdi György: Mondjuk inkább úgy, hogy a VI. ötéves terv időszakában oldódik meg véglegesen. A tervidőszak végére mindenütt, ahol szükséges vagy lehetséges, legalább az úttest egyik oldalán lesz járda. Hogyan kell érteni azt, hogy „ahol szüksé­ges vagy lehetséges"? Sárdi György: A már említett 3683 kilo­méteres úthálózat egy része mellett nincs lakott terület. Gondoljunk a budai kirán­dulóövezet hegyi útjaira vagy a főutaknak azokra a szakaszaira, amelyek a városhatárt jelző táblától a lakott terület kezdetéig ter­jednek. Itt természetesen nincs szükség járdára. Ahol viszont emberek laknak, és igény van rá, ott mindenütt lesz. Beck Béla: Azzal a gondolattal foglalko­zunk, hogy a jövőben azok a kerületek, melyek ott építenek járdát, ahol még az út egyik oldalán sincsen, 50, ahol pedig a már meglevő mellé az úttest másik oldalára is kerül gyalogjáró, 30 százalékos fővárosi támogatást kapnak. A többit saját erőfor­rásaikból és társadalmi segítséggel kell elő­teremteniük. Sok járda épül a lakótelepeken. De nem mindegy, hogy mikor? Némely helyen a beköl­tözés után fél évig téglákon egyensúlyozva vagy tízcentis sárban kell az új házak kapuit megközelíteni. A televízió is bemutatott nem­rég ilyen „tájakat". Lehetne ezen segíteni? Sárdi György: Kezdjük egy félreértés tisztázásával! Elterjedt nézet, hogy ,,a ta­nács" felelős mindenért, ami a fővárosban történik. Akkor is minket kérdeznek, mi­kor másoknak kellene felelni. Például kinek? Sárdi György: A kivitelezőknek, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vállalatainak. Bár az ő helyzetük is érthető. Egész évben folyamatosan dolgoznak, de járdát csak kész lakóházhoz érdemes épí­teni, hiszen, amíg belül szerelési munkák folynak, addig nehéz teherautók és dömpe­rek tucatjai szállítják a szükséges anyagokat, berendezéseket lehetőleg a kapuig, hogy gyorsabban menjen a munka. Mármost: ha a járdát előre elkészítik, ezen jár keresz­tül, vagy áll meg a teherautó. Az ilyen jár­dát meg lehet nézni! Viszont: a lakások jó részét az év utolsó hónapjaiban adják át. Aszfaltozni pedig nem lehet késő ősszel, télen, esőben-hóban. Technológiai magyarázatnak ez elfogad­ható. De hát miért nem egyenletesebb a laká­sok átadása? Hiszen ezek szerint többségüket ősszel-télen adják át, a lakók akkor költöz­nek be, amikor sár, latyak, hó van, tehát szin­te törvényszerű, hogy terepmászással, sárda­gasztással töltsék az első három-öt hónapot. .. Sárdi György: Erre mondtam azt, hogy a kivitelezőkhöz kellene intézni a kérdést. Örökös tanácsi gond ez: melyik ujjamat harapjam meg, melyik fájjon inkább? A la­kásra várók albérletben, szükséglakásban élnek, s a mielőbbi beköltözést sürgetik. Ha az építőipar év végén adja át a lakások zömét, próbáljuk csak meg tavaszig, a jár­dák elkészültéig halogatni a beköltözte­tést. .. Mekkora vihart kavarna ez! Ha vi­szont már beköltözött a lakó, megy ám fű­höz-fához, hogy miért nincs járda . . . Nem lehetne a kivitelezőket arra kötelezni, hogy átadáskor legalább valamiféle ideigle­nes, de száraz lábbal járható ösvényt te­remtsenek a házak kapujáig? Például néhány teherautó rakomány salak leszórásával. Sárdi György: Az átvétel a kerületi ta­nácsok feladata. Ha lenne átmeneti megol­dás, akkor megkövetelhetnék, de ismétlem: ez a „labda" egyelőre az építőipar térfelén van. Korábban már említettük a járdaépítést társadalmi munkában. De a lelkes önkéntes segítők túlnyomó többsége nem útépítő, jár­daépítő szakember. Vajon az általuk készített járdák minősége állja-e az összehasonlítást azzal, amit „profik" építettek? Beck Béla: 10—15 éve folyik ilyen járda­építés. Az V. ötéves terv idején érte el a csúcsát. Eddig, tudomásom szerint, nem ér­kezett panasz a társadalmi munkával készí­tett járdák minőségére. Persze, egy alap­vető dolgot tisztázzunk: nyilvánvaló, hogy más a minősége egy belvárosi sétálóutca járdájának, mint egy földút melletti város­szélinek. De más a feladata, a célja is. Az egyik már-már luxusigényeknek felel meg, díszítve, esetleg színezve — a másik pedig azért készül, hogy végre városi körülmé­nyekhez méltón jussanak haza az emberek a lakásukba. És ennek a célnak megfelel. Sárdi György: A társadalmi munkában épített járda is ugyanolyan „profi" tervek, előkészítés alapján készül. A társadalmi munkások csak ritkán végeznek szakértel­met kívánó feladatokat, például aszfalto­zást. Inkább a földmunkában, az anyag­mozgatásban segítenek, hivatásos szakem­berek irányításával. A legutóbbi öt évben az 570 kilométernyi járdának egynegyede készült így. És hogy ugyanolyan tartós-e? Az élettartam a használattól is függ. Ha 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom