Budapest, 1981. (19. évfolyam)
8. szám augusztus - Gábor Eszter: Leborotvált homlokzatok
GÁBOR ESZTER Kende Gábor felvételei Az épület kapuja egykor és ma A közelmúltban a Központi Antikváriumban egy előttem addig ismeretlen albumra bukkantam. Az eredetileg 65 képet tartalmazó kiadvány a bécsi Schroll cégnél jelent meg magyar nyelven, Budapest új épületei címmel, sajnos, a kiadás évének megjelölése nélkül. A bemutatott épületek mind a század első évtizedében épültek — ezért a kiadás évét 1909—1910-re tenném. Az album lapjairól számomra ismeretlen, nagyvárosias Budapest képe tárult elém. Néhány épület első látásra ismerősnek tűnt, de valahogy nem így élt emlékezetemben! Volt olyan is, amelyet a szakirodalom alapján könnyen azonosítani lehetett (például: a hajdani Erdey-szanatórium épületét a Bakács tér 10. alatt). A kísérő szöveg nélkül megjelent album képjegyzéke, amely — szokatlan módon — megjelölte a pontos címeket, arra késztetett, hogy végigjárjam a „helyszíneket". E kirándulás eredményét és tanulságát igyekszem most elmondani. Az első, legáltalánosabb és legerősebb benyomásom az volt: ellaposodott, elszürkült a város és benne az egyes épületek is. Nemcsak az elhanyagoltságról és a piszokról van szó, bár természetesen ez az elsőrendű baj, hanem arról, hogy a sors szeszélye folytán megmaradt épületek is veszítettek egyéni karakterükből, és ezáltal a jellegtelen átlag felé közeledtek. A századelő építészete, amelyben egymás mellett élt a késő eklektika és a szecesszió — sőt, gyakran vegyült is —, nagyon határozott karakterű, mondhatni „hangos," nem ritkán „agresx szív". Felismerhetően eltér ;i megelőző és a következő korszak építészetétől. Az ekkortájt meg-29 Riva József: Ferenc József rakpart 2-4. ma: Belgrád rakpart 24