Budapest, 1981. (19. évfolyam)

8. szám augusztus - Sebők Magda: Szobormesék

Nepomuki Szent Jánosnak, Csehország védőszentjének kultuszát a jezsuita rend terjesztette el, tehát ún. „modern szent", bár a 14. század derekán élt. Legendája szerint szegény családból emelkedett prágai kanonokká, érsekhelyettessé, a királyné gyóritatójává. Amikor a féltékeny természetű IV. Vencel cseh király hűtlenséggel gyanúsította feleségét, a gyóntatójától akart bizonyságot szerezni, aki azonban megőrizte a gyónási titkot, a kínzások ellenére is néma maradt. (Ezért ábrázolják néha nyelvvel a kezében Nepomuki Szent Jánost.) Ami ezután következett, történelmi tény: a király a Moldva vizébe fojtatta János érseket, aki évszázadokkal később a vallásos jámborság megtestesítője, a gyónási titok védszentje lett. Ma is ott áll számos budapesti és vidéki templom előtt. A néphagyomány a vízen járók védőszentjét is benne tiszteli. Ezért szobrát leggyakrabban hidakra, kutak, kompok mellé, vízjárta helyek szélére állították. Barokk köztéri szobraink közül nagyon sok megsemmisült vagy igen elhanyagolt állapotban van. Örvendetes, hogy a Budapesti Képzőművészeti Igazgatóság hozzálátott rendbehozatalukhoz. Három, 1980-ban restaurált barokk köztéri szobrot fényképezett le Ruska Judit. Sebők Magda Szent Flórián, 1760 körül. XXII. kerület, Rózsa Ferenc tér. Restaurálta: Szabó Péter, 1980. 27