Budapest, 1981. (19. évfolyam)
7. szám július - Zolnay László: Gulyák, ménesek, kondák doktorai
A ló éppen olyan nélkülözhetetlen kelléke volt a középkori életnek, mint manapság az autó. Becsülték is paripáikat a hajdan volt emberek. Van valami igazság abban, amit Bronyevszkij Vladimir cári orosz tengerésztiszt 1809-ben, magyarországi átutaztakor irt a naplójába az egri püspökről: lovai jobb húsban vannak, mint a jobbágyai. így volt ez a XI. vagy akár a XV. században, de még a XIX. század elején is. Hiszen a nyerges ló volt a leggyor-A király, a királyi udvar, hadi és versenylovait az allovászmester gondozta, s ha kellett, gyógyította. Lovászok serege dolgozott a keze alatt. A királyi versenylovakat — legalábbis II. Lajos király idejében — magán az uralkodón kívül a királyi apródok lovagolták a tornákon. A nyertes jutalma egy díszes nyereg, lószerszám vagy ezüst-arany végű lovaglóvessző volt. A budai várban az allovászmester irányítása alá rendelt Királyi istálló. Hans Burgmair metszete, 1510 körül Vörös Emőke felvételei sabb közlekedési eszköz. Az igásló nélkül pedig tapodtat sem haladtak volna a — maguk korában híres — magyarországi mázsaszekerek és kocsihintók. így aztán érthető, hogy a ló megbetegedése mind közlekedési, mind hadi, mind pedig mezőgazdasági szempontból súlyos csapásnak számított. Annak ellenére, hogy név szerint csak a késő középkorban említenek egy-egy veterináriust, gyógykovácsot, vagyis korai „állatorvost", lovaserényekkel büszkélkedő elődeink között számos állatgyógyító akadt. A méntelepeken a lovászok ápolták, gyógyították a lovakat, faluhelyen a kovácsok meg a gyógykovácsok. „marstaller" (istállómester) csutakoltatta legényeivel a lovakat. Ilyen vas lóvakaró szerszám a budai ásatások során is felszínre került. Egy királyi istálló belseje látható Miksa császár (tI 5I 9) életrajzi képregényének egyik jelenetén. A XV. századi Bécsi Udvari Kártya egyik lapján pedig egy udvari lovász a Budán talált lóvakaróhoz hasonló szerszámmal csutakolja gazdája ménjét. Ezen a kártyán jól látható: ekkor még nagy divat volt a lovak szőrének festése. A kártyalap csődörének szőrére nem a természet, hanem a művészi hajlammal meg- V. István áldott istállómester pingált arányosan elszórt fehér foltokat. király lovaspecsétje, 1250-es évek. Lovasábrázolás a Képes Krónikából, 1360-as évek. Szemenyei Tivadar felvétele 35
