Budapest, 1981. (19. évfolyam)

7. szám július - Dr. Buza Péter: A postamestert Klári néninek hívták

DR. BUZA PÉTER De hát büszke emberek voltak, egész életre szólónak szánták a haragot. Tény azonban: apám otthont talált náluk azokban az években. S az is, hogy az ő révükön ismerkedett meg anyámmal, Jankával, a polgári iskola kis tanítónőjével. Hildenstabné ugyanis jó barátságban volt Prokopp Sándornéval, az iskola tulajdonosával, igazgatónőjével. Már csak azért is, mert — úgy tudom — Prokoppné férje szintén postatiszt volt. Jucikát — Klári néni lányát, aki jóval később azt állította magáról, hogy apám menyasszonya volt! — Holies Janka tanította ebben az iskolában. Prokoppné is, Juci ka is folyton dicsérték. Úgyhogy — még nem is látta — már beleszeretett. .. Aztán egyszer futólag találkoztak Klári néninél, később meg a leánypolgári valamelyik jótékonysági bálján. Hihetetlenül semmi fizetést kapott ott, az iskolában az anyám. Szörnyű felhá-A postamestert Klári néninek hívták JUi iu%!± ma 25 extend eye ? , (JihjM, rf)tliriiqtp, apaiak, , (Dárdád! ka, Qte m. sJr-tű k , t esalácL limpi 3CiAp.e itet lakja ? 1903. Aldozócsütörtök. A Móricz család Kispesten, saját házában ünnepli a szülők ezüstlakodalmát. Az apa bankhitelből építette az új otthont. Nem győzik a törlesztést, hamarosan véget ér a pünkösdi királyság. De akkor, ezen a nyári napon, még felhőtlen az ég. Ott van — vendégként — Zsiga is, a verssel ünneplő nagyfiú, immár „régi" pesti, sőt, kispesti lakos. Igaz, a család sem most érkezett a főváros árnyékában meghúzódó településre. 1902 óta — Vajdácskáról költöztek ide — két lakásuk is volt már itt; a második a Nagy Sándor utcában. Közelebbi címét nem tudjuk, ahogy azt sem, hol volt az első bérlemény, s hol a Móricz Bálint mesterkedte ház. Móricz Zsigmond azonban már 1900-ban is „helybéli polgár". Egy régi, gyermekkori barátja a szálláscsináló. Majthényi Miklós, a debreceni kisdiák: „Nyilas Misi" legjobb barátja, a parányi termetű, szelíd és mégis robbanékony, haragjában fejjel öklelő Gimesi. Ő hívja meg magukhoz, édesanyjához, a postamesteri házba. S a Nádor utca 15. poloskás és svábbogaras bérlakása — ha megmarad is egy ideig a Pesten állást, egzisztenciát kereső fiatalember „hivatalos" címeként — egyre ritkábban látja az otthonra, második családra, barátokra lelt Móriczot. A postamesteri ház udvari kis szobájában dolgozik. Miklós édesanyját, „Anyámkát", írásainak első számú s mindig megértő műbírálóját, az akkor már ötvenedik éve felé járó Klári nénit nagyon szereti. Kislányát, Jucikát is, akinek bűbájos, fiatal tanítónője a polgáriban nem más, mint Holies Eugénia Janka. Valósággal szerelemmel mesél róla otthon, miközben ő maga valószínűleg szerelmes a jóvágású fiatal vidéki fiúba, aki írónak készül. * Móricz Virággá budai lakásán beszélgettem. — Amit én ezekről a kispesti évekről tudok, jórészt apám öccsétől, Miklóstól, no meg az ő könyvéből tudom. Persze apám is emlegette a történet főszereplőit, és meg is írta — ha nyilván másként is, mint ahogy a valóságban lejátszódott — Jankával való megismerkedésének, kispesti korszakínak regényét a Fáklya ban. — 1900 októberében találkozott apám Gimesi modelljével, Majthényi Miklóssal. Aki — megtudván, hogy milyen körülmények között lakik — meghívta magukhoz. Miklós is akkoriban költözött haza az édesanyjához, akit akkor már özvegy Hildenstab Antalnénak hívtak, és Kispesten volt postamester. Klári néni okos, művelt, izgalmas egyéniség volt. Talán nem alaptalanul gondolom: egy Szombatfalvy Klára, „Anyámka" Majthényi Miklós, a Légy jó mindhalálig Gimesije ilyen kószáló, szegény vidéki fiatalember könnyen bele is szerethetett. Ahogy valaki beleszeret egy okos, szeretetre méltó nőbe, aki meghallgatja minden sorát, aki bevezeti a társaságba, aki egy új, addig ismeretlen világra nyit kaput. De biztos, hogy nem volt köztük „viszony", ahogy ma mondják, ahogy akkor is mondták, csak forró barátság. De mégiscsak harag lett a vége. Mert Klári néni magára ismert a Fáklya öregedő papnéjában — és ami azt illeti, nem ok nélkül, hiszen a dolog „adatszerűsége" egyezett. Ezen aztán a Majthényi-Hildenstab család annak rendje s módja szerint megsértődött. Soha többé nem állt helyre a barátság. Pedig apám, az öccse, Miklós révén, aki Klári néni fiával, Györggyel, igen jóban volt — többször is próbálta megbékíteni őket a maga szeretetreméltó ügyetlenségével. Más a könyv, más a valóság! A húszéves Móricz Zsigmond 18