Budapest, 1981. (19. évfolyam)

7. szám július - Dr. Buza Péter: A postamestert Klári néninek hívták

Elfelejtett épületek Ebben az épületben működött az első kispesti polgári iskola, Prokopp Sándorné intézete borodást váltott ki apámból, hogy egy fiatal lánytól igy, ilyen őrült munkát várnak el. — Hát ennyit tudok róluk. Tényleg nem sok. Özvegy Hildenstab Antolné Szombatfalvy Klára, Klári néni, Anyámka. Az 1890-es évek elején járja ki számára a postamesterséget testvérbátyja, a kis település nagy tekintélyű lakosa, a fővárosi kapitányság detektívosztályának vezetője, Szombatfalvy Albert. (A vándorszínészből lett detektívfőnök, Berci bácsi, Ady és Csinszka jó barátja következő írásom főhőse lesz, de találkozhatunk vele még ebben a történetben is.) Az özvegy 1905-ig igazgatja a levél-, csomag- és táviratforgalmat, innen költözik be családjával a Népszínház utcába, ahol ismét csak postamesterként dolgozik. Biztos egzisztenciát jelentett abban az időben ilyen hivatalt vezetni. A kispesti postamester 640 forint évdíjat kapott. Egy polgári iskolai tanítónőnek pedig — Holies Jankáról van szó—havi 22 forinttal kellett beérnie. A ma is álló Kisfaludy utca 29. számú házban működött a hivatal, s itt lakott a család is. A kispesti posta történetében korszakváltásnak számítanak ezek az évek. Az első ideiglenes postakezelő, Zatopek Antal, de a második, Balla Zádorné sem dicsekedhetett azzal, hogy önálló postaépület a birodalma. Ezt először „Klári néni" érte el. Noha Balla Zádorné sem volt akárki. Férje, Kispest jegyzője, egy vagyonos és különc Pest megyei birtokosfia, a városka második legfontosabb embere volt. Nemzetközi hírű Kelet-kutatónk, Vámbéry Ármin is megemlékezik róla Küzdelmeim című önéletrajzában. Ő tanította ugyanis franciára és angolra a későbbi jegyzőt, apjának, Károlynak pótharaszti kúriáján. Aki viszont Pest megye fogházának volt akkor már nyugalomba vonult igazgatója. S nagy szenvedéllyel űzte hobbiját: meteorológiai megfigyeléseket végzett a pesti homokvilágban. Jelzőzászlókkal ékesített megfigyelő árbocait babonás tisztelettel, nagy ívben elkerülte a pusztát járó nép. * Szombatfalvy Klára 1852-ben született Sződemeteren. Szombatfalvy György földbirtokos és Gulácsy Ottilia házasságából. Majthényi Albertnek hívták első férjét, Miklós apját, akitől azonban néhány évi házasság után, 1882-ben — miközben a vagyonka is semmivé lett — elvált. Férje kicsapongó életmódja elegendő okot szolgáltatott arra, hogy ezt törvényesen is megtehesse. Nem sikerült jól második házassága sem. Miklós — alias Gimesi — mostohaapja, Hildenstab Antal gyógyszerész nem volt több mostohaapánál. Ezért is vitte el a nagymama, Gulácsy Ottilia magához, Debrecenbe, ahol egészen érettségiző diák koráig lakott. Móricz és egy másik nagyszerű művész, Medgyessy Ferenc osztálytársa, barátja volt. Hildenstab 1864-ben született. 24 éves volt, amikor elvette a nála 12 évvel idősebb asszonyt. Három gyermekük született: György, Lajos és Juci ka. A gyógyszerészség nem tartotta el a családot. Szombatfalvy Albert segített: bevitte magához, a főkapitányságra sógorát rendőrfogalmazónak (akkor még a Hatvani, a mai Kossuth Lajos utcában működött a jeles intézmény). Hildenstab Antal tüdőbajt kapott, évekig betegeskedett. Harminchárom éves korában meghalt. S már el is érkeztünk az 1900-as esztendőhöz, amikor a huszadik évét taposó Móricz, szívesen látott vendégként, először jelenik meg a Kisfaludy utcai házban. — Esze Gáborné, Hildenstab unoka... — Úgy van. György lánya vagyok. Azokról a kispesti évekről bizony keveset tudok. Amikor én megszülettem, már bent lakott a család a városban. Mit is mondhatnék? A nagymama harmincéves korában elvált. Följött Pestre, kosztosokat, albérlőket tartott. így ismerkedett meg Hildenstab Antallal is, azt már nem tudom, hogy kosztosa volt-e vagy albérlője... Egy óriási festményünk volt róla! De hogy az is hova lett? Magának az a peche, hogy én sose érdeklődtem komolyan ezek után a régi dolgok után. — Na most, hogy ők a Móricz családdal jó barátságban voltak, hogy a Móricz fiúk sokat jártak hozzájuk, nagyanyámékhoz, sokszor hallottam. S hogy Móricz Zsigmond udvarolt Juci ka néninek, olyan családi legendaféle volt. Meg az is, hogy talán nem is annyira a Jucikának tette a szépet, inkább a mamájának. . . Szóval. . . pletyka ez. Nem több. — Amikor megismertem a nagymamát, pontosabban, amikortól emlékszem rá, már közel járt a hetvenhez. De azt tudom, hogy életvidám, energikus, társaságkedvelő asszony volt szegény. Kivitt minket a Ligetbe. Valósággal követelte, hogy menjünk el zenét hallgatni. Be kellett ülni a Gundelba is. Ő vitt először színházba. Szóval szeretett jönnimenni. Barátságos, élni vágyó asszony volt. — Ami meg a gyerekeit illeti: Miklós — az egyetlen Majthényi gyerek — jogászként került az államigazgatásba. Polgármester lett Székelyudvarhelyen, onnan aztán Pestre jött 1918-ban. Előbb a Népjóléti Minisztériumban, aztán az OTI-nál helyezkedett el. Többféle vezető állást betöltött itt. A legvégén, 1944-ben ő lett az Országos Társadalombiztosító Intézet elnöke. — A Hildenstab gyerekek közül Juci ka postamester volt, ő vezette egy ideig a Népszínház utcai hivatalt. Aztán férjhez ment Nóti Mihályhoz — a kabarészersző Nóti Károly testvéréhez —, egy zsidó üzletemberhez. Amit a „nagyon-magyar" rokonság nem volt képes megemészteni. Addig piszkálták, ölték szegény fiatalasszonyt, hogy el is vált a férjétől. De — néhány év telt csak el — újra hozzáment! Kolozsvárott telepedtek le, egy kislányuk született. Juci ka három-négy éve halt meg. Életének utolsó másfél évtizedét vakon élte le. — Lajos, a kisebbik fiú volt a család bohémje. Mondjam azt, hogy soha semmire sem jutott? Összesen annyit tudok róla mondani, hogy megnősült, elvált, gyerekei nem voltak. Az apám, György, tanár lett. Losoncon tanított. Felkerült Pestre, a minisztériumban dolgozott. 1947 körül nyugdíjazták. Utoljára tankerületi főfelügyelő volt. Ma azt mondanák: a hátrányos helyzetű gyerekekkel való foglalkozás volt a vesszőparipája. Ő szervezte meg Komádiban az első tanyai internátust. A Társadalomtudomány című folyóiratban — hoszszú évekig szerkesztője volt — igen sok írása jelent meg erről a témáról. Mi, egyébként, öten voltunk testvérek. De csak én élek Magyarországon. Két fiútestvérem közül az idősebb eltűnt a második világháborúban, a fiatalabb Stockholmban él. De nincs gyereke. Tudja, ez egy furcsa dolog. Szombatfalvy Albert, Berci bácsi — mert nem volt gyereke, s hogy a név fennmaradjon — adoptálta a húga gyerekeit. így lett Móricz egykori osztálytársából Szombatfalvy-Majthényi Miklós, s lett Szom-19