Budapest, 1981. (19. évfolyam)

7. szám július - Preisich Gábor: Az általános rendezési terv előzményei a felszabadulás után

gatója Perényi Imre volt. Perényi hívására már az intézet megalapításakor ide kerültem mint az intézet területrendezési osztályának vezetője. Közmunkatanácsi társaim közül Kismarty Gyula és Karafiáth László vettek részt velem együtt a terv további fejlesztésében. Új munkatársként Ruisz Rezső csatlakozott hozzánk. Az előkészítésbe és megvitatásba sikerült bevonnunk a Közmunkák Tanácsa volt tagjai közül Harrer Ferencet és a régiek egy részét, köztük Granasztói Pált, s a fővárostól Szimély Károlyt.) Az intézet székhelye a Puskin (ma Dienes László) utcában volt, abban az egykori grófi palotában, amelyben ma a Magyar Építőművészek Szövetsége működik. A Közmunkák Tanácsa megszűnésével a tervezőcsoport egy része — velem együtt — az új intézmény alkalmazásába lépett, és itt folyatta — lényegében az eddigi alapokon — az általános tervezést, abban a reményben, hogy annak befejezésével megszerezhető lesz a kormányzati jóváhagyás. Az 1948 folyamán elkészült alapelvek a Közmunkák Tanácsánál kialakult elgondolásokhoz képest nem változtak, de az időközben megejtett helyszíni vizsgálatok és a peremkerületekkel folytatott tárgyalások eredményeképpen konkrétabbá váltak. Új tervlap ábrázolta a városnak nagyobb egységekre, lakónegyedekre bontását. Kijelölte a különböző beépítési fokozatú lakóterületeket és az ipari üzemek helyét. A közlekedési terv a Közlekedési Minisztériummal és a MÁV-val folytatott tárgyalások eredményeképpen egyszerűsödött. Az „útnégyszög" helyett gyorsforgalmi út fogta össze a fővárosba bevezető autópályákat a Hungária körút vonalán. A személypályaudvarok — a hátrább telepítendő Nyugati pályaudvar kivételével — a helyükön maradtak. A tervet az Új Építészet című folyóirat különszáma ismertette Perényi Imre bevezető szavaival. Egyidejűleg kiadvány is készült, hogy módot adjon a társadalmi megvitatásra, még a kormányzati jóváhagyása előtt. A „nyílt várospolitika" ideje azonban még nem érkezett el. A kiadványt nem engedélyezték. (Egyetlen, kefelevonat jellegű példánya, a színes illusztrációs anyaggal együtt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-gyűjteményében található.) Kormányzati jóváhagyásra ez alkalommal sem került sor. Ennek fő oka a városrendezés és a népgazdasági tervezés kapcsolatának, elhatárolásának tisztázatlansága. Másik ok: a jóváhagyási eljárásnak még a módja sem volt tisztázva. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa megszűnt, Budapestnek a peremtelepülésekkel való egyesítése még nem történt meg. Az újonnan szervezett Építési- és Közmunkaügyi Minisztérium hatásköre sem alakult még ki. Hiányzott tehát az a fórum, amely hivatott lett volna a városrendezési terv „megállapítására". Az általános terv készítésének történetében ily módon szünet következett. A feladat csak 1949 őszén került ismét napirendre, amikor a Népgazdasági Tanács határozatban mondta ki, hogy Nagy-Budapest megvalósítása után szükségesnek mutatkozik ,,a főváros környéki munkáslakta településekkel megnagyobbodott főváros általános, nagyobb távlatra szóló városrendezési tervének kidolgozása". Az ismét felvett munka új fejezetet kezdett a főváros általános rendezési tervének viszontagságos történetében. A felszabadulás utáni években állították helyre a Magdolna-tornyot tartó sorozatos tárgyalások után — mely idő alatt tovább fejlődtek az elgondolások is — a területfelhasználás tervét elfogadta, s egyetértett a forgalmi tervvel is. Végleges állásfoglalását azonban felfüggesztette addig, amíg a Közlekedésügyi Minisztérium véleményét is megismeri. Erre azonban már nem került sor. A tervezés a Közmunkák Tanácsánál tovább folyt egészen 1948 márciusáig, a tanács megszüntetéséig. Az utolsó hónapokat beárnyékolta a tanács és a főváros vezetői közt fokozódó ellentét, úgyhogy reménytelennek látszott a terv elkészítésének befejezése, még inkább annak jóváhagyatása felső szinten. Építéstudományi Központ néven 1948 elején megalakult a mai állami tervezőirodák elődje. Az intézmény később az Épitástudományi és Tervező Intézet nevet vette fel. (Az új intézet alapítója és első igaz-Budapest gyorsforgalmi úthálózatának terve. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1945. évi javaslata