Budapest, 1981. (19. évfolyam)

6. szám június - Bernáth László: A gramofon-karmestertől a Meseautóig

Gyertyatartó a Zsidó Múzeum anyagából élőtől fogva elsősorban a báró Orczy család egyemeletes, hatalmas, a zsidókat kitiltó városi rendelkezéseknek alá nem vetett városi háza nyújt lakóhelyet a városba beköltöző zsidóságnak. Miután e ház helyiségei megtelnek, innen terjeszkednek majd tovább, részint a Király utcában, részint a környék utcáiban: a Kerepesi (ma Rákóczi) út és a Király utcával párhuzamos Két szerecsen (ma Paulay Ede) utca irányába. De a központ sokáig az Orczy-ház marad. Itt nyílik meg első iskolájuk 1812-ben, itt alakítják ki az Óbudáról érkező első betelepülők számára a nagy „német" templomot, itt helyezkedik el a keletről érkezők „lengyel" temploma is. Az 1830-as évek elejére azután a két templom hívei egyesülnek, és ekkor a Fehér Lúd-házból ide költözik be a modern, az istentiszteletben is a bécsi polgárias-városias mintákat követő zsidó rétegek 1826-ban alapított temploma, az ún. Kultustempel is. A pesti zsidóság „gócpontja" A Király utca ily módon — kivált a Deák térre nyíló szakaszán — az 1840-es évektől egyre inkább zsidó arculatot kapott, ami azonban — mint láttuk — egyúttal kispolgári (sőt, szegény kispolgári) és proletársorsot is jelentett: méghozzá ennek azt a fajta változatát, amelyet sem a magánéletben, sem tevékenységben és eszményeiben nem korlátoz környezetének a feudalizmusból kinőtt magatartása, értékrendje, hanem — archaikus vallási szokásait mereven őrizve — egyre határozottabban egy, a tőkés termelési viszonyok által meghatározott magatartás modellhez igazodva rendezi be világát és formálja környezetét. Ez a magatartás, persze, teljesen idegen a XIX. század közepén még erősen feudális-falusiasparasztos értékrendek hatása alatt álló pesti kisemberek széles rétege számára. Az idegenkedést fokozza az érkezők furcsa ruházata, a német nyelvűek számára is jórészt érthetetlen beszéde és vallási szertartásaiknak vélt titokzatossága. Mindez 1848 első heteiben alkalmat ad arra, hogy a helyzetüket javítani és az egész céhrendszert eltörölni kívánó mesterlegények kirobbanó mozgalmai által érzékenyen érintett céhes mesterek antiszemita jelszavakkal próbálják levezetni a kiéleződött társadalmi feszültséget: a céhrendszer korlátai ellen lázadó legényeiket és a város lumpen-elemeit a munkaerőpiacon különben is konkurrensnek érzett zsidóságra uszítják. így azután éppen az Orczy-ház előtt támadják meg április 19-én, szerdán a zsidó származású Lőwinger Adolf volt császári hadnagyot, aki az egyetemi egyenlőségi zászlóalj tagjaként áll őrt és próbál rendet teremteni. Megrohanják, földre teperik, összeverik, és csak a katonaság menti ki támadóinak a kezéből. Es másnap délután a mai Deák téren, a Király utca torkolatánál kezdik bántalmazni a zsidókat, köztük nőket is, és adják ki a jelszót: a Városligetben kell gyülekezni, ahonnan éjszaka majd „a városba bérohannak a zsidókra". És ha a kormány erőskezű fellépése mindezeket a mozgalmakat csírájukban elfojtja is, hogy azután hosszú ideig ne kerüljön sor hasonlóra, ez az incidens s eleven emléke csak még jobban és még sokáig indokolja a zsidó kispolgári és proletár rétegek tagjainak szoros egymás mellé települését. Ez a tömörülés ugyanis a következő, már a tőkés fejlődés jegyében álló évtizedek folyamán erősödik. Mert ha a Király utca lakosainak száma 1857 és 1870 között 5807-ről 7516-ra emelkedett — s ebből csak a Nagymező utcáig terjedő belső szakasz növekedése 1384 fő —, ennek a növekvő népességnek túlnyomó többsége zsidó. De 1870-re az egész Terézvárosnak (mely akkor ténylegesen még csak a mai VI. és VII. kerületet foglalta magában) 73 760 lakosából 26 400 a zsidó, és ez az arány, immár a Terézvárosnak éppen a Király utca vonalával történt kettéválasztása után is, szinte a második világháborúig fennmarad. A főváros egyre rohamosabban (csak a reformátusokénál kisebb arányban) növekvő izraelita vallású lakosságának (1870: 44 890, 1910: 203 687 fő) 35—38 százalékát gyűjti össze e két városnegyed, elsősorban a mai Rákóczi út, Tanács körút, Bajcsy-Zsilinszky út, Rudas László utca, Felsőerdősor, Rottenbiller utca, Szövetség utca által határolt területen. De a központ ezen belül is, s még a századfordulón is, a Király utca marad : 1901-ben az utca ma VII. kerületi oldalán, a Tanács körút, Kazinczy utca és Dob utca által bezárt háztömbökben a lakosság 70—80 százaléka zsidó. Itt épül fel a 60—70-es években a két legnagyobb pesti zsinagóga. A zsidóság aránya a szemközti oldalon, a Bajcsy-Zsilinszky út. Népköztársaság útja, Nagymező utca által határolt VI. kerületi háztömbökben is 60—70 százalék. De az ettől északra, a mai Népköztársaság útja, Bajcsy-Zsilinszky út, Rudas László utca és a Vörösmarty utca által bezárt négyszögben éppen úgy, mint a VII. kerületi oldalon, a Dob utca és a Rákóczi út közötti, a Tanács körút és a Nagykörút által határolt sávban a lakosság 50—60 százaléka zsidó vallású volt. E terület magvát azonban az 1870-es években — és még sokáig — az Orczy-ház jelenti: „a zsidó igazhitűség egyik gócpontja Pesten: egy kis zsidó város ez, egy szabad ghettó, vagy mi" — amint Hevesi Lajos írja „Karczképek"-jéiben. Környékén a járdát sűrűn szegélyezik a „kóser" kolbászsütők kis kerek vastűzhelyei, a kofák „kóser" almát és körtét árulnak, kedvelt izra-Az Orczy-ház udvara elita hitszónokok fametszetű képeit, vallásos röpiratokat, hitszónoklatok különnyomatait. A ház kapualjának falait zsibáruval borítják: optikai cikkek, cipők és zsidó imakönyvek egyaránt kaphatók itt. „Mert az Orczy-házban minden megvan, amire egy igazhitű izraelita embernek bárminémű körülmények között egész életében szüksége támadhat". Kávéházában zsidó újságot lehet olvasni, héber betűs kártyák várják a kártyázni akarókat. A szegények hétköznapjai A terézvárosi zsidóság azonban — mint ezt az itt bemutatott utcakép is sejteti a század 70-es éveiben —, ahogyan a század fordulón is, túlnyomó hányadában éppúgy szegény ördögökből állt, mint a XIX. század első felében. Jól látszik ez abból, hogy 1870-ben Pest városában minden tizenharmadik zsidó szabó, minden hatvanhetedik cipész, minden harmincnegyedik valamilyen közvetítéssel foglalkozó lótó-futó ügynök, minden hatodik valamilyen meghatározhatatlan árucikkel próbálkozó „kereskedő", minden tizennyolcadik napszámos, minden negyvennegyedik magánhivatalnok stb. Keservesen keresik kenyerüket, éppen olyan távolságban a Lipótváros gazdag zsidó nagy-Zsidó imaház az Orczy-ház falai között 40