Budapest, 1981. (19. évfolyam)

6. szám június - Vértessy György: Két Óbuda volt! - Havas Gábor: „Legenda és remény

Hercula, sive Sicambria. Ortelius térképének részlete századra, újonnan rakott városukban, Sicambriában. Amelyről is a talpra állt népet —• a jövendő franciákat — eredetileg sicambereknek nevezték." A legenda gyökerei mélyre nyúlhatnak, hiszen a 496-ból fennmaradt szöveg szerint Chlodwigot, a nagy frank birodalom megalapítóját Remigius reimsi püspök a következő szavakkal keresztelte meg: Mitis depone collá Sicambar: Adóra quod incendisti, et incende, quod adorasti. Zanathi József kedves fordításában (Vetsei P. István Magyar Geográfiájában, 1757.): Légy szelíd Sikámbár ki eddig vad voltál; Annak hajts már fejet, kinek meg-hódoltál: Imádd azt, kit eddig égettél népeddel; Kit eddig imádtál, a Bálványt, égesd-el. Lehet, hogy Kézai Simon a Gesta Hungarorum megírásakor és Kálti Márk a Képes Krónika szerkesztésekor, sőt, valószínűleg a mindkettőnek fő forrásául szolgáló, elveszett ősgeszta szerzője is francia hagyományokból indult ki, amikor a sicamberekről írt. Feltehetően azonban helyi szóbeszédre is támaszkodtak, hiszen az ő korukban még látható, számos határ járó oklevélnek (metálisnak) támpontul szolgáló Sicambria romvároshoz a történelmi folklór bizonyára hozzákapcsolta a keletkezésére vonatkozó mondát. A Képes Krónika egy igen nagy városról beszél, melyet az Ida-hegy alól menekülő trójaiak az aleman nyelven Dun-nak nevezett Ister folyó mellett, a Sican-hegy alatt építettek, és amelynek a Sicambria nevet adták. Jordanes VI. században kelt krónikája szerint Sicambria a kicsapongó Gallienus császár idejéig állott fenn, és a barbárok csapásai alatt az i. sz. 253-ban pusztult el véglegesen. Egyébként a mai Franciaország területét is felölelő Galliában az időszámításunk első öt századában uralkodó rómaiak a Szajna szigetét", a mai Párizs szívét képező lie de la Cité-t Lutetia Parisiorum (a párizsiak ingoványa) néven ismerték. Örvendetes az az érdeklődés, amely a latin írásbeliséget megelőző idők homályba vesző magyar történelmének kutatását övezi. Évről évre új tudományos eredmények születnek, hat-hét évtizednyi szünet után újraindult a földvárak feltárása hazánk területén, virágzik a helytörténeti kutatás. Különös figyelmet érdemel egy-egy régió, így például a Pilis és a Duna-kanyar átfogó kutatása. Ebben Sashegyi Sándornak és Németh Péternek vannak elévülhetetlen érdemei. Mindkettő amatőrként indult, az előbbi a szentendrei járás, az utóbbi a pilisi erdőgazdaság régészeti szakértőjeként fejezte be életét. Az ő munkájukat folytatja Vértessy György, aki számos publikációban új motívumok feltárásával bizonyítja az ország első és a jelenlegi központja között húzódó Dunajobbpart történelmi fontosságát. Az Egy legenda újjászületése című cikkének állításait sok mindennel lehet még alátámasztani, többek között Bonfini (Rerum Hung. Dec., 1568) és Bonbardy (Topographia..., 1718) szövegrészeivel. Bár ebben az írásában nem említi, de más cikkeiből ismeretes, hogy Vértessyt elsősorban Sicambria Herculia -Vetus Buda— Pilismarót feltételezhető azonossága foglalkoztatja. A Herculia - Marót azonosságra a maróti Kis- vagy Doboz-hegyen 1892-ben és 190Ó-ban végzett ásatások és a római „bédekkerek" (itinerariumok) egyértelmű bizonyítékokat szolgáltatnak. A rómaiak Castra ad Herculem tábora minden bizonnyal az ott álló szoborról kapta a nevét. Mint ismeretes, Hercules az erő és a győzelem istene volt. A vendégfogadók nevéhez hasonlóan, ismerünk „ad"(-hoz) névkezdetű római táborokat is. Győr és Szőny között az Ad Statuas (a szobrokhoz, ma: Vaspuszta), az Ad Mures (a falakhoz, ma: Ács) vagy Ad Flexum (a kanyarhoz, ma: Magyaróvár). A római tárgyi emlékek továbbélését valószínűsíti Nagy Károly életrajza is, az őt pannóniai hadjáratára is elkísérő titkára, Einhard (Eginhard) tollából. Továbbá egy erre támaszkodó tudományos forrásnak aligha tekinthető, de érdekes — illír krónika (szerzője: Dyanesewich M. zágrábi püspök). „A magyar vezérek (sic) egyike, Tudony kagán, törzsének vereségétől megindittatván a Pannoniába győzelmesen behatoló Nagy Károly elé ment Aquisgranumba, népével együtt megkeresztelkedett, ajándékokat kapott. .. Ezután Nagy Károly Sycambria vagy a régi Buda mezején gyülekezett hunokat (sic) hatalmas ütközetben leverte. Leromboltatta a bálványok templomait, legelőször is Mars és Juiter fényűző templomát Sycambriában, és a keresztény szokás szerint áldozni kívánók részére a város peremén, a hegy alatt Mária istenanyának templomot állíttatott." — Itt Carolus Magnus 795-ben az avarok ellen viselt hadjáratának egyik regényesen előadott epizódjával találkozunk. A telepítő-tényezők, a történelmi hagyományok, a kontinuitáselv egyaránt alátámasztják Vértessy Görgynek a hely jelentőségére vonatkozó állításait. Ismerve azt a tényt, hogy az Árpád-kori településeknél laza volt a beépítés, s hogy a „házak" a gyakori újjáépítés során olykor százméterekkel is tovább vándoroltak, a romos területet bizonyára felhasználó eleink települését nem feltétlenül a közvetlen környéken, hanem az erővonalak által megjelölt terület egészében kell keresnünk. Ha meggondoljuk, hogy a mai Dömös északnyugati szélétől a mai Pilismarót szélső délkeleti házai alig három kilométerre állanak, egyszeribe érdekes lesz, hogy Pesti Frigyes 1864. évi Helységnévtárához a község így adta meg az adatokat: „Pilis-Maróth ősneve a jelenlegi, azon megjegyzéssel, hogy hajdan, amikor Ősbuda, Visegrád és Esztergomban honi királyaink fényes székhelyei voltak, a helység sokkal kiterjedtebb és népesebb volt és két részből állott, um. Felső és Alsó Maróth-ból. A viharos időben a török had dúlása által elpusztítván, egészen többé helyre nem állhatott, jelenben csak a régi Felső Maroth létezik. Mindkettő virágzása korában Alsó Maróthtól a Kishegy vagy dobozi várhegy választá el, mely alatt keletdélre terült Alsó Maroth, honnan az ottani szántófődi tér ma is Alsó-Maróthnak hívatik." Egy XVI. század végi török adóösszeírásban és az annak alapján később készített térképen helységünk Nagy Marót néven szerepel. Bizonyosra vehető, hogy történészeink és régészeink még sok újat fognak mondani a fővárosunkhoz történelmileg ,oly szorosan kapcsolódó Pilisről és Duna-kanyarról. Havas Gábor * RÉGÉSZETI KÜLÖNVÉLEMÉNYEK * RÉGÉSZETI KÜLÖNVÉLEMÉNYEK * RÉGÉSZETI KÜLÖNVÉLEMÉ