Budapest, 1981. (19. évfolyam)

6. szám június - Preisich Gábor: Az „Általános rendezési terv" a Tanácsköztársaság idejétől a 2. világháborúig

PREISICH GÁBOR jr Az „Altalános rendezési terv a Tanácsköztársaság idejétől a második világháborúig A Magyar Tanácsköztársaság fennállásának rövid időszakában nem volt lehetőség évtizedek mulasztásainak pótlására, Budapest általános rendezési tervének kidolgozására. De, hogy felismerték ennek a nagyszabású feladatnak a fontosságát, és tervbe vették megoldását is, azt a Tanácsköztársaság vezető építési szerveinek, az építési direktóriumoknak az intézkedései is bizonyítják. A direktórium elnöke a neves építész, Vágó József volt. (Akit ezért a Tanácsköztársaság leverése után kizártak a Mérnöki Kamarából, ezért nem viselhette az építészmérnöki címet. Amikor később a genfi Népszövetségi Palota tervpályázatának első díját megnyerte, és megbízták a palota tervezésével is, a budapesti telefonkönyvben „Vágó József magánzó, a genfi Népszövetségi Palota tervezője"-ként szerepelt.) A direktórium többek között lépéseket tett Nagy-Budapest megvalósítására, és felhívta tagjait távlati elgondolásaik kidolgozására. Ezek közt fennmaradt Jánszky Béla építész tanulmánya Budapest városépítési és építési programja címmel. A tanulmány szerint a fővárost zömében kertvárosszerűen kell fejleszteni, az így kialakuló tei ületet jó közlekedéssel és közművesítéssel be kell kapcsolni a város vérkeringésébe. Az egész új nagyvároskomplexum kiszolgálására meg kell határozni a közlekedési fővonalak és Budapest Általános rendezési tervének előzményeiről lapunk 1981. 3. számában irtunk. gyorsvasutak vonalvezetését. Az ipartelepek számára a szélirányt figyelembe vevő területeket kell kijelölni. Azokat az ipari üzemeket, amelyek nem kötődnek feltétlenül Budapesthez, az erőforrások közelébe kell telepíteni. A jövő Nagy-Budapestje — Jánszky elaborátuma szerint — úgy alakul ki, hogy a sűrűbben beépített, széles, jól fásított utakkal ellátott, terekkel, parkokkal ékesített városmagot kertvárosok gyűrűje veszi körül. A városmagtól délre elterülő gyárvárost ezektől nagy kiteijedésű zöldterületek választják el. Legfontosabb teendő Nagy-Budapest szabályozási tervének elkészítése: „Ez olyan nagy feladat — írja Jánszky —, hogy igénybe veheti hosszabb időre o magyar városépítők egész erejét. És olyan sürgős feladat, hogy a proletárdiktatúra elkövetkezte után egy percig sem volna szabad halogatni ennek elrendezését." A javaslattal a főváros Központi Intézőbizottsága 1919. május 22-én tartott ülésén foglalkozott. Részletesebb megtárgyalásra, illetve a terv kidolgozásának megkezdésére azonban a Tanácsköztársaság súlyos helyzete miatt már nem kerülhetett sor. A Tanácsköztársaság leverése után hoszszú ideig ismét feledésbe merültek az egész Budapestre kiterjedő rendezési terv megalkotására vonatkozó törekvések. A peremtelepülések Budapesthez csatolását a Törvényhatóság jobboldali beállítottságú tagjai már csak azért is ellenezték, mert ezzel jobbára munkáslakta területek, a szociáldemokrata párt szavazói kerültek volna a fővároshoz. Csupán 1932-ben sikerült a kiváló várospolitikusnak, Harrer Ferencnek az általános rendezési terv kérdését a Főváros Törvényhatósági Bizottságánál napirendre tűznie. Harrer Ferenc először 1900-ban szerepelt mint előadó egy, az általános rendezési terv készítésének fontosságára rámutató III. ügyosztályi előterjesztésen. Bárczy István polgármestersége idején a városrendezési ügyosztály vezetője volt. Az 1918-as polgári forradalom alatt mint alpolgármester — a Nemzeti Tanács megbízásából — a fővárosi adminisztrációt irányította. A Károlyi-kormány bukása után fegyelmi eljárást indítottak ellene és eltiltották — jogtalanul — egyetemi magántanári működésétől. Az 1925. évi választások során mint az ún. ellenzéki blokk tagja került ismét a főváros Törvényhatósági Bizottságának tagjai közé. Szakértelmével és nagy tekintélyével sikerült elérnie, hogy az általános rendezési terv előfeltételéül szolgáló városfejlesztési program készítésére — vezetésével — különbizottság alakuljon. A városfejlesztési program feladatait és irányelveit Harrer a Városi Szemle 1933. évi 1. számában is megjelent előterjesztésében részletesen körvonalazza. Többek között megállapítja a főváros területére vonatkozó műszaki alapadatok és adottságok ismeretének hiányát: ,,Budapestnek éghajlati, geológiai és hidrológiai adottságai feltáratlanok, hiányoznak a megfelelő térképek, teleknyilvántartások. A főváros fejlesztésének mértékére, környékével való kapcsolatára vonatkozólag a Törvényhatóságnak semmiféle elképzelése nincs. Nagy-Budapestnek még a gondolatától is irtózik. Nincs elgondolás sem a közlekedési hálózat, sem a közműhálózat fejlesztésére, sem a követendő telekpolitika irányelveire." Mialatt az előterjesztés szellemében folyt a program készítése, sor került — ugyancsak Harrer kezdeményezése alapján — a városrendezésről és építésügyről szóló törvény (1937. VI. tc.) megalkotására, amely kötelezően elrendelte a városok számára városrendezési tervük elkészítését. Ugyanez a törvény a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hatáskörét városrendezési vonatkozásban Budapest környékére — a mai peremkerületek területére — is kiterjesztette, ezzel lehetőséget adott arra, hogy a fővárosnak és környékének fejlesztése egymással összehangolható legyen: ez az első konkrét lépés Nagy-Budapest létesítéséhez — mint tudjuk erre csak a felszabadulás után 1950-ben kerül sor. Harrer diplomáciai képességének köszönhető, hogy a két világháború között — több évi munkával — elkészülhetett az általános rendezési terv előkészítésének lényege: Budapest városfejlesztési programja. Ebben jelentős része volt Messik Géza tanácsnoknak és a bizottság titkárának, a nemrég elhunyt Heim Ernő építésznek. A Heim Ernőtől kapott tájékoztatás szerint Harrer rendszeresen megtartotta a bizottsági üléseket, amelyeket — kezdetben — annak tagjai elszabotáltak. Ilyenkor, 32