Budapest, 1981. (19. évfolyam)

4. szám április - Lukács Ottó: Kenni vagy nem kenni?

LUKÁCS OTTÓ Kenni vagy nem kenni? Nem kíván külön indoklást, sem külön hangsúlyozást, hogy minden társadalomban mindig milyen nagy jelentőségű a lakosság egyes rétegei, csoportjai és egyedei (családjai) közötti jövedelemelosztás és eloszlás. A társadalomtudományban sok évtized óta a jövedelem- és vagyoneloszlás „igazságosságát" tekintik az egyik legfontosabb jellemzőnek, és nagyon lényegesnek tartják hatását mind a termelékenységr-e, mind a jólétre, jólétérzésre. Egyrészt ennek kell ösztönöznie a dolgozókat a jobb minőségű, hatékonyabb munkára, másrészt ennek kell lehetővé tennie a sokgyerekesek, öregek, többszörösen hátrányos helyzetűek stb. életkörülményeinek elviselhető szinten tartását. A helyes jövedelemelosztásnak tehát két alapvető követelménye van: a munka szerinti elosztás és a társadalmi „igazságosság", a szociális gondoskodás. Három szektor Hol és hogyan próbáljuk ezt megvalósítani? Egyrészt a bérek, keresetek, társadalmi juttatások stb. szabályozásával. Ezen a téren is vannak problémák szép számmal, de nem ez cikkem témája. Egyébként ezek a jövedelmek teljes egészükben a szocialista szektorból származnak, tehát az itteni állapotokon a szocialista szektorban működő gazdasági mechanizmus, intézményi és szervezeti rendszer, szervezettség stb. átalakításával lehet javítani. Az állami és szövetkezeti vállalatok, intézmények által kifizetett bérek, keresetek, juttatások összességét nevezem első szektorból származó jövedelemnek. Második jövedelmi forrása a lakosságnak az ún. kiegészítő gazdaság. Az itt folytatott tevékenység új értéket, tehát nemzeti jövedelmet eredményez, és így e munkából származó jövedelem legális, elismert, sőt, kívánatos. Ilyenek például a háztáji és kisegítő gazdaságok, az engedéllyel dolgozó magániparosok, szolgáltatók, kiskereskedők. Ide soroljuk a házilagos építkezéseket, a fizető-vendéglátást, sőt, tulajdonképpen az engedély nélkül, „fusiban" végzett munkát is. Ez a kiegészítő gazdaság nagyon fontos szerepet tölt be a lakosság ellátásában, szolgáltatási igényeinek kielégítésében. A második gazdaság szocialista vagy magán keretek között működik. Kormányzatunk ösztönzi, támogatja ezeket a tevékenységeket. Az itteni jövedelmeket általában ismerjük (sok esetben adó fizetésére is kötelezettek). A lakosság összes jövedelmének mintegy egyötödét-egyhatodát teszik ki. A kiegészítő gazdaságot nevezem második szektornak. Ebben a rövid írásban ezzel sem foglalkozom. Végezetül vannak olyan jövedelmek, melyek jelentősek ugyan, de nem állnak arányban a végzett munkával, vagy nem is munkával szerzik őket. (Habár sok esetben az előző két szektorban végzett munkával függenek össze.) Azért kell ezekkel alaposan foglalkozni, mert ha meghaladják a tűrhető szintet (számításaim szerint az összes jövedelemnek ez ma már mintegy negyede), akkor eltorzítják a munka szerinti elosztás elvét, és nem szolgálják sem a hatékonyságot, sem a társadalmi igazságosságot. Ezeket a jövedelemforrásokat nevezem harmadik szektorba tartozóknak. Ezekkel szeretnék foglalkozni. Harmadik gazdaság Melyek ezek a harmadik szektorba tartozónak nevezett tevékenységek? Megjegyzem, hogy ezeknek egy része illegális, más részük féllegális vagy megtűrt. Elöljáróban még egy megállapítás: az alább felsorolt tevékenységek, melyek, sajnos, elég gyakran élőfordulnak, tulajdonképpen az állami, szövetkezeti és a kiegészítő gazdaságban folytatott munkák talaján alakultak ki. Létrejöttükben kétségtelenül szerepet játszottak történelmi, társadalmi hagyományaink, de egy sor egyéb tényező is befolyásolta elterjedésüket. Hozzájárult kialakulásukhoz az is, hogy a gazdaságirányításban — minden szinten — az elkerülhetetlennél több szubjektivitás érvényesülhet, melyeket gazdasági mechanizmusunk nem küszöböl ki automatikusan. A verseny hiánya, s hogy a piaci mechanizmus gyengén vagy egyáltalán nem működik, teszi lehetővé — többek között — azt, hogy nem mindig a legmegfelelőbb emberek kerülnek a gazdasági vezető posztokra, és hogy vezetői gyengeségeik nem okozzák automatikusan bukásukat. S ez tovább gyűrűzik, hiszen az sem jár következményekkel, ha beosztottjaik teljesítménye sem elég hatékony. Hozzájárul e jelenségek kialakulásához a bürokrácia növekedése és a bürokratikus vonások átterjedése a vállalati szférára, jogrendszerünk hiányosságai és a túlszabályozottság, továbbá, ebből fakadóan, a laza ellenőrzés és felelősségre vonás stb. Az is kedvez ilyen tevékenységeknek, hogy tulajdonképpen egy-egy személy vagy csoport folyamatosan és hosszú időn keresztül vesz részt egyik vagy másik, vagy egyszerre több, harmadik szektorba sorolható tevékenységben. Csak az áttekinthetőség kedvéért megkísérlem a legfontosabbakat felvázolni. Az első és — mint a későbbiekben látható — legsúlyosabb ide tartozó jelenség a korrupció. Létrejöttének és elterjedésének három alapvető előfeltétele van. 1. A közösségi vagyon, közvagyon kialakulása, amelyet valamilyen módon el kell osztani a közösség tagjai között. 2. Elosztó hatalom, vagyis olyan tisztségviselők léte, akikre a közösség rábízza a javak elosztását, vagy legalábbis, akiket elfogad önként vagy kényszerűen a közösségi javak elosztóiként. 3. A javak elosztásának, cseréjének, körforgásának olyan rendje, amelyet a közösség helyesel, elfogad vagy legalábbis kényszerűen elvisel, de amelyet nem szankcionálnak olyan szigorúan, hogy az egyéni haszonszerzés érdekében ne lehessen és ne legyen érdemes megszegni. Nálunk a közösségi vagyon rendkívüli módon kitágult, így már kezdettől fogva erősíteni kellett volna a jogszabályokat, és szigorúbban számon kérni betartásukat, betartatásukat mindenkitől. Ez nem történt meg. A korrupció egyik legsúlyosabb fajtája a pozícióval való visszaélés, az olyan juttatás, amely pozíció előny alapján történik, s melyért az előnyben részesített készpénzzel vagy viszontszolgáltatással fizet. Ide tartoznak azok az esetek is, amikor az egyik fél ellenszolgáltatás nélkül is — hatalmi nyomásra — kénytelen teljesíteni jogtalan kérést (persze ebben az esetben az a korrupt, aki a nyomást gyakorolja). Ez utóbbira van jó példa a Budapest 1980. novemberi számában, ahol a lakásügyi osztályvezető elmeséli, hogy igazságtalanul is kénytelen lakást adni „felsőbb nyomásra". Nagyon széles köre ismert a visszaéléseknek: jó pénzért vagy összeköttetésért lehet jól fizető állást kapni (lásd: benzinkutasok, gebinesek). Lehet pénzt kérni engedélyért (például építési, közművesítési engedélyért). Olyan eset is előfordul, hogy a magániparos fizet az állami megrendelésért, és aztán az engeaélyezők elnézik a silány minőségű munkát (például lakóház, iskola stb. tatarozások). És itt kezdődik a kérdés anatómiája. Ki lehet korrupt? Általában, aki hatalommal, összeköttetésekkel, pénzzel, pozícióval rendelkezik. Nem véletlen, hogy például a híres Lockheed repülőgép vásárlási korrupciójába királyok és kormányfők keveredtek. Hiszen sok-sok milliárd dolláros üzletekről csak ők dönthettek. Nézzük meg, van-e erre példa nálunk is? Sajnos akad minden szinten, de nagyon nehéz a leleplezés és a törvényes felelősségre vonás. Hiányoznak a megfelelő jogszabályok. Megfelelő jogszabályokat hoztak a korrupció ellen például Angliában, mégpedig három külön törvényben, 1889-ben, 1906-ban és 1916-ban. Ezeket együttesen a korrupció megelőzését szolgáló 1889—1916-os törvénynek nevezik. Lényege az, hogy a korrupció bizonyítva van, ha a tisztségviselő valakinek jogtalanul kedvezett, egyéb bizonyíték nem szükséges. A szokásos bizonyítóeljárás csak rendkívül kevés esetben érhet célt, hiszen majdnem lehetetlen bizonyítani, hogy egyik ember mit beszélt a másikkal, vagy hol, mikor adott át pénzt vagy jeligés takarékbetétkönyvet valaki valakinek. Néhány konkrét példa. Hogyan történhetett meg, hogy az 1972-től minisztertanácsi határozattal beépítési tilalom alá eső területeket mégis beépítették? Úgy történt, hogy minden villatulajdonosnak érvényes engedélye volt, amit valaki kiadott. Gyurkó László interpellációjára azt válaszolta az építési miniszter a Parlamentben, hogy szigorú fegyelmik voltak. Tehát az egész hanyagságból, elnézésből történt? Angol törvények szerint korrupció, magyar jog szerint csak hivatali kötelességmulasztás, így hivatali fegyelmi. Mi a valóság? ítéljen az olvasó! Hasonló példa a szabadság-hegyi magasházak ügye is. Körülbelül tízemele-29