Budapest, 1981. (19. évfolyam)

3. szám március - Preisich Gábor: Az „általános rendezési terv” a kiegyezéstől a tanácsköztársaságig

A két, gyakorlatilag három város: Pest, Buda és Óbuda 1873-ban bekövetkező egyesítését megelőzte a Fővárosi Közmunkák Tanácsának a felállítása 1870-ben. Az 1870. évi X. t. c. szerint a Fővárosi Közmunkák Tanácsának egyik fő feladata: „az egész fővárosra kiterjedő szabályozási munkák előkészítése, tervek készíttetése, az e végett szükséges mérnöki felvételek elrendezése, a tervekre vonatozó pályázati programok kidolgozása." Minderre sürgősen szükség volt, hiszen a három város egységes koncepció hiányában összhang nélkül és — különösen a külső városrészeket tekintve — rendezetlenül fejlődött. Pest viszonylag szerencsés helyzethen volt: nagyjából a Duna és a mai Mező Imre út—Hámán Kató út közti részén még érvényben volt, ha kisebb módosításokkal is, Hild János 1805. évi szabályozási terve. A fejlődés azonban ezt is régen túlhaladta. A budai Várhegyen állt a királyi palota Mária Terézia által épített formájában. Budát és Pestet az 1838—1849 között épített Lánchíd kötötte össze, amely az 1857-ben befejezett Alagútba torkollott. Az első vasúti „indóház" a mai Jókai utca homlokvonalában állott. Megvolt a Déli Vasúttársaság végállomása is a mai Déli pályaudvar helyén. A szűk úthálózatú, tereket és igazgatási funkciókra alkalmas középületeket egyaránt nélkülöző, a kiegyezés idején összesen 270 ezer lakosú város aligha volt alkalmas akkori állapotában a tőle megkívánt fővárosi szerepkör betöltésére. Annál kevésbé, mert a kiegyezés optimizmusában az ország uralkodó rétege nemcsak hogy mintának tekintette Bécset, hanem versenyezni kívánt vele. Ez csupán a meglévő város gyökeres rendezésével, átépítésével látszott megvalósíthatónak. Ebben az időben már ismerték a Bécs rendezésére 1858-ban kiírt nemzetközi tervpályázat eredményeit. Kialakulóban volt a nagyszabású közintézményeket összekötő bécsi Ring, amely elrendezésével, építészeti tengelyeivel messzemenően meghatározta a császárváros szerkezetét és összképét. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa is nemzetközi tervpályázatot hirdetett „Budapest általános beosztási és rendezési tervének" elkészítésére. A pályázóktól az alábbi feladatok megoldására kértek javaslatot: 1. városrészek csoportosítása 2. főútvonalak és terek kijelölése PREISICH GÁBOR Az „általános rendezési terv" a kiegyes 3. a programban felsorolt középületek elhelyezése 4. a közművek fő vonalainak megtervezése 5. parkosítás Az alapelvek kimondják: „a pályázat célja egy olyan általános terv nyerése, melynek végrehajtása által Buda és Pest egységes egésszé forrnak össze. Megvalósítása által a főváros, mint királyikormányzati székhely és az ország intellektuális centruma helyzetéhez megfelelő karaktert nyer, másrészről mint az ipar, kereskedelem és közlekedés központja világvárossá emelkedik." A pályázatra tíz pályamű érkezett. Ezek — egy kivételével — elkallódtak, tartalmukra csak műleírásaikból következtethetünk. Alapos értékelésükhöz a tervek ismerete volna szükséges. A műleírások alapján is nyilvánvaló azonban, hogy sokféle használható ötletet, elgondolást, óriási használható anyagot tartalmaztak Budapest rendezésének megoldására. Évtizedeken át alig valósult meg olyan városrendezési koncepció, amely ilyen vagy olyan formában ne szerepelt volna a pályázati tervekben. Másik érdekessége a pálya-Klein és Fraser (London) 1871-i évi pályaműve: az igazságügyi palota Jankó János karikatúrája az igazságügyi palota tervéről. A gúnyrajz aláírása: „Ministeri palota. A legszebb tragant-architektúra, mely Kugler H. derék hazai czukrászunk jeles műtermeiből eddig elé került. Míg a Tatár kupola (biscuit, hegyén habbal) a kormány férfiak terhes gondjait ábrázolja, a homlokzat és a szárnyazat (eibischteil, pörkölt mandolával) Tisza Lajos úr szerénységét tüntetni szemünkbe, melynél fogva az istállókat nem az első emeleten, hanem az első emelet alatt kívánja igénytelenül alkalmaztatni Az 1871-ben tervezett Operaház. Linzbauer István egykorú akvarellja, a Közmunkák Tanácsa gyűjteményéből 32